A volgai tatárok vagy egyszerűen tatárok (tatár: татарлар, latinul: tatarlar; oroszul: татары, romanizálva: tatary) egy kipcsak-bolgár török népcsoport, amely Nyugat-Oroszország Volga-Ural régiójában honos. A népcsoport különféle alcsoportokra van osztva. A volgai tatárok az oroszok után a második legnagyobb etnikai csoport Oroszországban. Legtöbbjük a Tatár és Baskír Köztársaságban él. Anyanyelvük a tatár, a török nyelvcsalád egyik nyelve. Az uralkodó vallás a szunnita iszlám, ezt követi az ortodox kereszténység.
Történelem A tatárok kulturális központja Tatarsztán, Orosz Föderáció. Ezt megelőzően az 1920-ban alapított Tatár Autonóm Szovjet Szocialista Köztársaság részei voltak. Ez volt az első sikeres tatár alakulat a Kazanyi Kánság óta.
Az 1926-os népszámlálás során a mostani volgai tatárok különböző alcsoportjai inkább saját nevükön azonosították magukat. Ezt követően "tatárként" csoportosították őket. Az Orosz Birodalom idején általában tatárként is ismerték őket, és végül a név kiterjesztette Oroszország többi türk népére is (azerbajdzsánok – kaukázusi tatárok).
Az etnonim története az Arany Horda idejére nyúlik vissza, amikor a feudális nemesség polgárai megjelölésére használta. Az orosz feudálisok és a cári kormány is elkezdte használni. Ezek a különböző törzsek általában a csoportnevükkel vagy általában muszlimként azonosították magukat. A Bolgár-névre is hivatkoztak. Feltételezhető, hogy azért is kerülték a kifejezés használatát, mert az negatívan kapcsolta őket a múlt mongol-tatárjaihoz.
Napjainkra a Volga tatár csoportjai közül sok etnikai különbség eltűnt. Egyes, különösen egyedi nyelvjárási jellemzők megmaradtak, és a volgai tatárokon belül továbbra is saját tatárcsoportokra szakadnak.
A volgai tatárok többségét (kazanyi tatárok és misárok) általában az Aranyhorda kipcsakjainak vagy a bolgárok leszármazottainak tartják, akik túlélték az 1236–1237-es mongol hódítást. Egyesek azt mondják, hogy ennek a két elméletnek nem szabad egymással szemben állnia. Történetük más törzsekhez is kapcsolódik.
GR Jenikejev úgy gondolja, hogy a modern tatárok Dzsingisz kán tatárjainak közvetlen leszármazottai. Bírálja a bolgárokkal való azonosulás jelenségét és azt állítja, hogy ez a " Romanov-kormány nyugatbarát uralkodóinak" köszönhető, bolgár- mollák és európai történészek segítségével, amelyek negatív és torz képet alkottak a tatárokról. aminek a végén elutasították a kifejezést és elvesztették a nemzettudatukat. Antero Leitzinger finn történész kijelenti: "Ők [bolgaristák] hangsúlyozzák a bolgárok hozzájárulását elsősorban az oroszok által keltett kisebbrendűségi érzés miatt, amely gyakran az ordai lakossághoz kötődik".
A 14. században a szunnita iszlámot sok tatár átvette. Oroszország alattvalóivá váltak Kazany 1552-es ostroma után.
Állapot Oroszországban
Nyelv A tatár egy török nyelv, amely a kipcsak nyelvek kipcsak–bolgár nevű alágához tartozik. A 2002-es népszámlálás szerint Oroszországban 5,3 millió, 2010-ben pedig 4,3 millió tatár beszélő volt. (A tatár nem tévesztendő össze a krími tatárral, amely egy külön nyelv ugyanazon a kipcsak családon belül.)
A tatár két fő dialektusra osztható (egyesek szerint a szibériai tatár a harmadik):
Központi (Kazan - a leggyakoribb, és az irodalmi nyelv is), nyugati (Mishar).
2017-ben heti két órára csökkentették a tatár nyelvoktatás óraszámát a tatár iskolákban, és az oktatáson való részvétel kizárólag a tanuló szülőjének írásbeli jóváhagyásával történhet. Vlagyimir Putyin elnök úgy érvelt, hogy az embert nem szabad arra kényszeríteni, hogy "egy olyan nyelvet tanuljon meg, amely nem az anyanyelve", ami az orosz diákok szüleinek panaszaira utal, akik elégedetlenek voltak azzal, hogy gyermekeiknek tatárul kellett tanulniuk, ami időt vett el az orosz nyelv oktatásától. Ezt megelőzően 25 éven át Tatárföldön mindenkinek (az oroszoknak is) tatárul kellett tanulnia az óvodától a középiskoláig. 2021-ben a tagköztársaságban körülbelül 53% tatár és 40% orosz volt. A 2015-ös felmérés szerint az államban élő fiatalok többsége inkább oroszul vagy angolul tanult, és úgy gondolta, hogy a tatár nyelv nem lesz hasznos a munkájukban.
Tatárok és oroszok Az oroszok után a volgai tatárok a második legnagyobb etnikai csoport Oroszországban.
A két etnikai csoport hosszú és sokrétű története a Volga Bulgária és az Arany Horda idejére vezethető vissza. A tatárok az 1500-as évek óta Oroszország részét képezik. Később a tatárok között vannak olyanok, akik Oroszország ellen vannak, és olyanok is, akik azt hiszik, hogy annak szerves részét képezik. A tatár szeparatisták közé tartozik az etnikai nacionalista, az İttifaq függetlenségi párt alapítója, Fauziya Bayramova. 2018-ban Rafis Kashapov tatár aktivista megalapította Kijevben a „ Szabad Idel-Ural ” nevű szeparatista mozgalmat. Híres oroszbarát példák közé tartozik az oroszországi nagymufti, az eurázsiaiság támogatója, Talgat Tadzhuddin. Ő és egy másik tatár mufti, Kamil Samigullin támogatták Ukrajna orosz invázióját. Rusztam Minnihanov Tatár vezetője 2023 júniusában kijelentette, hogy "Tatársztán teljes mértékben támogatja a legfelsőbb főparancsnokot, az ország elnökét, Vlagyimir Vlagyimirovics Putyint; a leghelyesebb dolog most az, hogy együtt kell állni azokkal szemben, akik veszélyt jelentenek Oroszországra és multinacionális népére."
A függetlenség fontossága Tatárország számára általában a tatárok oroszosítása kapcsán merül fel, de azt is leszögezték, hogy ez nem feltétlenül oldaná meg a problémát legalább teljesen. "A kisebbségi népek egyre gyakrabban döntenek úgy, hogy megtanítják gyermekeiket oroszra, hogy biztosítsák a gazdasági integrációt". (K. Zubacheva, 2019). Daria Dergacheva, a Brémai Egyetem kutatója úgy gondolja, hogy a függetlenség idővel megtörténhet, de azt is, hogy nagyon nehéz lenne, és esetleg nem érné el a kívánt dekolonizációt. Azt is leszögezi, hogy az ehhez szükséges etnikai nacionalizmus etnikai konfliktusokat szíthat, mivel Tatárban a lakosság mindössze 53%-át teszik ki a tatárok. A kihívások közé tartozik az is, hogy Tatárföld mélyen beágyazódott Oroszország gazdaságába, kereskedelemébe és infrastruktúrájába.
Ğabdulla Tuqay nemzeti költő az 1800-as évek végén és az 1900-as évek elején zajló törökországi tatár emigrációra reagálva ezt írta: "Itt születtünk, itt nőttünk fel, és itt jön el halálunk pillanata. Maga a sors kötött meg minket. erre az orosz földre". Tuqay az oroszokat "testvérüknek" nevezte.
GR Jenikejev kijelenti, hogy "a középkori tatárok jelentős szerepet játszottak az oroszok kialakulásában is". Lev Gumilev eurázsiai történészt idézi: "A tatárok a vérünkben, történelmünkben, nyelvünkben, világnézetünkben vannak. Bármi is a valódi különbség az oroszokkal, a tatárok nem egy rajtunk kívül álló nép, hanem bennünk." Kazanyban (Tatár) áll Gumilev szobra. Galimdzhan Ibragimov tatár szerző: "Mi, tatárok olyan nemzet vagyunk, amely előbb csatlakozott Oroszországhoz, mint mások. Az önkényuralom sötét politikája és a két közösség közötti különbségek ellenére ez az élet számos közös vonását teremtette meg közöttük".
Ravil Gainutdin tatár mufti kijelentette, hogy szerinte „Oroszországot éppúgy a törökök teremtették, mint a szlávok”. Az ilyen elképzelések alapjait Iszmail Gaszprinszkij krími tatár dzsadidista gondolkodó rakta le, aki hitt a két nép egységében, és úgy gondolta, hogy Oroszország "az Arany Horda folytatása".
A kazanyi tatár történész, Bulat Rakhimzjanov "Moszkva és a tatár világ" (Москва и татарский мир) című 2016-os könyvében azt állítja, hogy "a középkorban nem volt nagyszabású konfrontáció Moszkva és a tatárok között".
Tatár és orosz parasztok a múltban többször egyesítették erőiket. Például az 1606–1609-es „hegyi lázadás”, amelyben a csuvasok és a mordvinok is részt vettek. Ezek közül a leghíresebb azonban a Pugacsov-lázadás, amelyben nagyszámú tatár vett részt. Alfréd Halikov szerint "a cári kormány, valamint az orosz és a tatár feudálisok egyaránt féltek a népek közötti barátságtól, és folyamatosan soviniszta és nacionalista hevületet szítottak".
Oroszország első muftija, a tatár származású Muhamedzsan Khusainov (1756–1824) nagy hatással volt az orosz uralomra a kazah sztyeppékre és a Kaukázusra is, különösen a kabardok körében.
Alcsoportok
Kazanyi tatárok A volgai tatárok többsége kazanyi tatár. (Qazan tatarları / qazanlılar).Ők alkotják a tatár lakosságának zömét. Hagyományosan a Volga bal partján élnek. Végül a Kazanyi Kánság (1438–1552) idején alakultak meg.
A. Rorlich a következőképpen látja a történelmet: a kazár inváziók arra kényszerítették a bolgárokat, a török népet, hogy a nyolcadik század első felében az azovi sztyeppékről a Közép-Volga és a Káma alsó vidékére vándoroljanak. A 10–13. századi időszakban más török népek, köztük a kipcsakok is Dél- Szibériából vándoroltak Európába. Jelentős szerepet játszottak a 13. századi mongol invázióban Rusz ellen. A tatár etnogenezis azután ment végbe, hogy a kivándorolt török népek, keveredve a helyi bolgár lakossággal és a Volga-folyó más lakóival, megtartották a kipcsak nyelvjárást és muszlimokká váltak. Az 1500-as évekre az Arany Horda bukása után számos új tatár állam alakult ki. Ezek az államok a Kazanyi Kánság, az Asztraháni Kánság, a Szibiri Kánság és a Krími Kánság voltak.
Vita övezi a tatár nép származását, függetlenül attól, hogy a bolgárok vagy az Arany Horda leszármazottai. Az egyik elmélet szerint a kazanyi tatár örökség az Aranyhorda kipcsakjaira vezethető vissza, egy másik elmélet szerint a tatárok az 1236–1237-es mongol hódítást túlélő bolgár kultúrából emelkedtek ki. Az 1970-es évek közepe óta azonban felerősödött az a nézet, hogy ennek a két elméletnek nem ellentétesnek kell lennie egymással, hanem szimbiózisban, kijelentve, hogy nem állíthatják egyszerűen csak a bolgárokat őseiknek. (Lásd: Bulgarizmus).
A Bolgár Nemzeti Kongresszus elnöke, Guszman Kalilov az Emberi Jogok Európai Bíróságához fordult a tatárok bolgárokká való átnevezése ügyében, de 2010-ben a bíróságon alulmaradt.
Şihabetdin Märcani az 1800-as évek végén arra ösztönözte a kazanyi tatárokat, hogy tatárként azonosítsák magukat, annak esetleges negatív konnotációi ellenére.
Mishar tatárok A misár tatárok (mişär tatarları, mişärlär) a volgai tatárok néprajzi csoportja, akik tatár nyelvű misár dialektusban beszélnek. Ők teszik ki a volgai tatár lakosság körülbelül egyharmadát. Az 1500-as évek végétől az 1700-as évekig tartó migrációs hullámok után elsősorban a Volga és az Urál jobb partján telepedtek le. A kazanyi tatárokkal való megnövekedett kapcsolatok még közelebb hozták ezt a két csoportot, így megszületett a „tatár nemzet”; végül felváltja a korábban használt régióneveket. Emiatt az alcsoporttudat is legyengült. G. Tagirdzhanov úgy gondolta, hogy mind a kazanyi tatárok, mind a misárok ősei a Volga Bulgáriából származtak. Azt javasolta, hogy a misárok az Esegel törzsből származzanak.
A misharok etnogenezise vitatott, de gyakran úgy gondolják, hogy így vagy úgy, hogy az Arany Horda kipcsakjainak leszármazottai. Etnikai formációjuk végül a Kasim Kánságban történt az 1400-1500-as években. A kipcsakokon kívül a misárok ősei gyakran kötődnek a mescherához, a burtákhoz, a bolgákhoz és a keleti magyar törzsekhez.
Annak ellenére, hogy a misárokat oroszok befolyásolták, valószínűleg nagyobb mértékben, mint a kazanyi tatárokat, a Nyizsnyij Novgorod megyei dialektusról azt mondják, hogy hasonlít az ősi kipcsak nyelvjárásra. A. Leitzinger szerint a misár nyelvjárásnak nagyobb a kipcsak, a kazanyi dialektusnak pedig a bolgár befolyása. A. Orlov kijelenti: "A Nyizsnyij Novogordi tatárok (misharok) az egyik eredeti tatár csoport, akik fenntartják a kipcsak-török nyelv, kultúra és hagyomány folytonosságát". Orlov is úgy gondolja, hogy a misárok többnyire a doni kozákok ősei.
Hagyományosan misharok népesítették be a Volga folyó nyugati oldalát. Manapság a többség feltehetően Moszkvában él. A finn tatárok eredetileg misharok is.