A Lennox gróf skót főnemesi cím, amit öt alkalommal hoztak létre. Az első létrehozás a Lennox területén élő törzs vezetője részére történt, aki Lennox mormaer-jeA "mormaer" kifejezés a középkori Skóciában a tartományi uralkodó vagy hercegi rangot jelölte, aki egy mormaerdom (tartomány) élén állt. A mormaerok nagy hatalommal bírtak, birtokaik és befolyásuk gyakran vetekedett a királyéval, és szerepük jelentős volt a regionális igazgatásban és katonai vezetésben. Ezek a tisztségek általában örökletesek voltak, és a mormaer cím viselői fontos szerepet játszottak a skót történelemben. A címet grófi rangként szokás beazonosítani. volt. A Stewart klán Skócia főudvarmesterét adó ágának egyik vezetője elvette az utolsó Lennox grófnőt – bár a cím öröklésére így nem lett jogosult, de később a cím újra megszerzéséhez ez fontos lépés volt. Ezt bizonyítja a második létrehozás (1488) John Stewart részére. A Stewart család skót és angol királyokat adott, így amikor a Lennox grófja cím megszűnt, azt az uralkodó rendre újra létrehozta (1571, 1580 és 1581). Az ötödik létrehozás első grófja, Esmé Stewart elnyerte a Lennox hercege címet.
A Stewart család Lennox grófját adó ága Franciaországban is megvetette a lábát, a francia uralkodó az örökölhető Seigneur d'Aubigny“ (Aubigny ura) címet adományozta John Stewart of Darnley-nak. Ez a cím a családban vagy a fiatalabb fiú testvéré, vagy annak leszármazottjáé – a családfákon feltüntettük viselőiket is. A Seigneur d'Aubigny“ cím 1672-ben megszűnt, a francia király 1684-ben Aubginy hercege ranggal hozta létr újra – és a cím hamarosan Lennox hercegei birtokába került.
A Lennox hercege cím mellé a család leszármazottai elnyerték a Richmond hercege és a Gordon hercege címet is.
A szócikk speciális jelölései A szócikkhez szorosan kötődő főnemesi címek mellett előfordulhat a ( 1488 II) jelzés. Ez azt jelenti, hogy a nemesi címet a skót peerage-ben, főrendben hozták létre 1488-ban. Ez volt a cím második létrehozása. Gyakran csak a létrehozás sorszámát jelentő római számokat adjuk meg. A családfán feltüntetett személyek esetén a fontosabbak neve kék. A névre kattintva vagy ezen a szócikken belül az adott személy ismertetésére ugorhat, ha a személyről önálló szócikk létezik – mint az összes uralkodó esetén –, úgy átlép az adott szócikk oldalra. Ha a név fekete, akkor a mellette található jegyzetszámra kattintva olvasható pár mondatos ismertető. Ha nincs ismertető, akkor az adott személy jelentéktelen. A férjek és feleségek szinte minden esetben másik szócikkre visznek. A családfán azon házaspárok esetén, ahol mindketten szerepelnek (rokon-házasság), az összetartozást ♣ ♠ és ♦ jelekkel mutatjuk meg. A családfán nem szerepel az összes leszármazott, nem tüntettük fel az összes feleséget.
A Lennox A Lennox (skót gaelül: Leamhnachd, ejtése [ˈʎãũnəxk]) Skócia régiója, a Leven folyó völgye, beleértve annak nagy tavát, a Loch Lomondot is. A folyó gael neve Lìomhann, amelynek jelentése „sima folyó”. Az angolosított alakja „Leven“. A környező terület neve „sima folyó mezeje” volt, amely gaelül Leamhnachd, ez angolosítva Levenauchen, majd Levenachs, majd puhítva Levenax, még később Lennax-szá vált, végül egyszerűen Lennox lett a terület neve. A Lennox nem tartozott Skócia hét ősi tartományaA leggyakrabban elfogadott hét ősi provincia a következő: Caithness (Kaitness) – az ország északkeleti része. Sutherland (Cataibh) – Caithness délnyugati szomszédja. Ross (Ros) – a nyugati és középső területeken, Ross és Cromarty környékén. Moray (Moireabh) – az északkeleti területeken, Moray Firth környékén. Argyll (Earra-Ghàidheal) – Skócia nyugati partvidéke és a belső szigetek egy része. Atholl (Athall) – Skócia középső része, ma Perth és Kinross területén. Galloway (Gall-Ghaidhealaibh) – az ország délnyugati része, a mai Dumfries és Galloway területén. közé, hanem a középkorban alakult tartománnyá. A kerület magában foglalta az ősi Dumbarton seriffhivatal teljes területét: Rosneath, Arrochar, Row, Luss, Cardross, Bonhill, Dumbarton, Kilmaronock, New Kilpatrick, Old Kilpatrick, Baldernock, Buchanan, Drymen, Killearn, Balfron, Fintry és Strathblane plébániáik., de Campsie és Kilsyth is a Lennox grófok fennhatósága alá tartoztak. A XIX. század közepén végrehajtott helyi közigazgatási reformok során Lennox tartományt átszervezték Dunbartonshire megyévé, amikor a Loch Lomond északkeleti partját Stirlingshire-hez csatolták.
Lennox grófja, első létrehozás 260px|bélyegkép|Lennox terület térképe 260px|bélyegkép|A skót Lennox tartomány térképét Joan Blaeu (1598-1673) tette közzé Skócia atlaszában 1654-ben. Bár a skót kormány megbízásából Robert Gordon of Straloch (1580-1661) által készített részletes leírások alkották, a legtöbb térképet közvetlenül Timothy Pont (1560-1614) skót térképész kéziratából másolta át 260px|bélyegkép|Loch Lomond a West Highland Way-ból. Délnyugat felé nézve a Conic Hill csúcsgerince alól. Ez a kép a Highland Geological Fault vonala mentén néz a legközelebbi Inchcailloch, Torrinch, Creinch és Inchmurrin szigeteire, Ben Bowie a domb, amely a tó túloldalán látható Az első Lennox grófi cím létrehozásának nem ismert a pontos dátuma, a XII. században került rá sor. Az első grófi cím első időkben a helyi vezető nemesi család birtokában volt – ekkor a mormaer megnevezést használták inkább. Évszázadok telek el, mialatt Lennox betagozódott a skót királyságba és a mormaer címből Lennox grófja lett, a mormaerdomból pedig grófság. Az első idők uralkodóiról, mormaereiről, grófjairól nem sok megbízható információ maradt fent.
A családfákon a Lennox grófja, Lennox mormaer-je és Lennox hercege címek öröklődésében szerepet játszó személyek szerepelnek. Feltüntettük a Stewart–, majd Stuart-ház azon tagjait is, akik a Lennox főnemesi címek kapcsán fontos szerepet játszottak – például Skócia főudvarmesterei –, illetve néhány érdekesebb családi kapcsolódási pontot is. A Stewart/Stuart ház adta skót királyok egy része is szerepel messze nem a teljesség igényével. A családfát több részre bontva mutatjuk, az egyes részek közti kapcsolódást jelezzük. A kék színű nevekre kattintva a szócikken belül az adott személyt bemutató részre ugorhat.
Dávid skót királyi herceg (1152–1219), Huntingdon 4. grófja Dávid skót herceg (1152 – 1219. június 17.) Huntingdon grófja, I. Dávid skót király unokája, valamint két skót király, (Szűz) Malcolm és (Oroszlán) Vilmos öccse volt. Miután bátyja, Vilmos trónra lépett, Dávid megkapta Huntingdon grófságát, később fia, John követte őt a grófi címben. Miután a skót király visszatért angliai fogságából, 1174-ben Dávidnak adományozta (feuA „feu” egy skót jogi kifejezés, amely a föld birtoklásának vagy haszonbérletének egy sajátos formáját írja le. A „feu” rendszer a feudális földtulajdonra vezethető vissza, ahol a föld tulajdonosa (feudális úr vagy földbirtokos) bérbe adta a földet egy bérlőnek (feuar), aki cserébe évenkénti díjat fizetett, amit „feu duty”-nak neveztek. Ez a díj általában pénzben vagy terményben fizetendő adó volt, és a birtoklási jog tovább öröklődött a feuar családjában, bár a föld feletti tulajdonjog formálisan a földesúrnál maradt. A „feu” rendszer célja az volt, hogy a földbirtokosoknak folyamatos jövedelmet biztosítson, miközben a feuarok hosszú távú földhasználati jogot élvezhettek, amelyet tovább is adhattak örököseiknek.) Lennoxot. A herceg rövid ideig uralta ezt a területet – Lennox egyik korai skót irányítója volt –, mielőtt átadták helyi nemeseknek. 1190-ben felügyeleti jogot kapott Dundee és kikötője felett. Ugyanebben az évben megalapította Fife-ben a Lindores-apátságot, Dundee-ben pedig a Szűz Mária-templomot.
Első családfa
Ailín I (–1178), mormaer / Lennox 1. grófja Ailín II (–1217), mormaer / Lennox 2. grófja Maol Domhnaich / Maldoven (–1250), mormaer / Lennox 3. grófja. Felesége Elisabeth Stewart innen lásd (folytatás)
A neveket két formában adjuk meg. Az első a gael nyelvű (skót gael és ír gael), a második az angol nyelvű változat.
Ailín I / Alwin I (–~1178), mormaer / Lennox 1. grófja Ailín (Alún, Alwin, Alwyn 'Og' Mac Mureadhach) 1178 előtt uralkodott Lennoxban. Mindöeesze két forrás tesz említést róla, kevés konkrét információ ismert. Nem biztos, hogy valaha is hivatalosan elismerték Lennox mormaerjeként, bár egy forrás így hivatkozik rá. I. Vilmos skót király testvérének, Dávidnak hűbérbirtokul (feuA „feu” egy skót jogi kifejezés, amely a föld birtoklásának vagy haszonbérletének egy sajátos formáját írja le. A „feu” rendszer a feudális földtulajdonra vezethető vissza, ahol a föld tulajdonosa (feudális úr vagy földbirtokos) bérbe adta a földet egy bérlőnek (feuar), aki cserébe évenkénti díjat fizetett, amit „feu duty”-nak neveztek. Ez a díj általában pénzben vagy terményben fizetendő adó volt, és a birtoklási jog tovább öröklődött a feuar családjában, bár a föld feletti tulajdonjog formálisan a földesúrnál maradt. A „feu” rendszer célja az volt, hogy a földbirtokosoknak folyamatos jövedelmet biztosítson, miközben a feuarok hosszú távú földhasználati jogot élvezhettek, amelyet tovább is adhattak örököseiknek.) adta a területet 1178-ban, később azonban a földet visszaadták egy helyi nemesnek, fiának, , akit már hivatalosan elismertek mormaernek (comes). Az okok ismeretlenek. Talán a korona soha nem is gyakorolt tényleges ellenőrzést a terület felett, vagy Lennox határvidéke elvesztette jelentőségét Somhairle mac Gille BhrigdheSomerled (Somhairle mac Gille Bhrigdhe) (~1113–1164) norvég-gael hadvezér, jelentős gael család leszármazottja, édesanyja norvég származású volt. Somerled gyermekkorát Írországban és Argyll területén töltötte, ahol apja sikertelenül próbálta visszaszerezni a családi birtokokat a norvég megszállóktól. 1135 körül Somerled lázadást vezetett a norvég uralom ellen, és sikeresen visszaszerezte Morvern, Lochaber és Argyll területeit. 1140 körül feleségül vette Ragnhildát, a Man-sziget és a Hebridák norvég királyának lányát, ezzel erősítve hatalmát a régióban. 1156-ban egy tengeri ütközet során megosztozott Godred Olafssonnal a Hebridák és Man területein, majd két évvel később Somerled teljesen átvette a Hebridák uralmát. 1164-ben Somerled egy nagy hadjáratot indított IV. Malcolm skót király ellen, de a Renfrew közelében vívott csatában elesett. Halála után birodalma három fia között oszlott meg. veresége és halála után. Egyes vélemények szerint soha nem volt mormaer.
Ailín II / Alwin II (– 1217), mormaer / Lennox 2. grófja Ailín II mormaer (Ailean, Alwyn) mormaer fia volt, a elejétől 1217-es haláláig uralkodott Lennoxban. A többi skót mormaerrel ellentétben kevés szerepet játszott a skót királyság szélesebb társadalmi életében. Lennox abban az időben a skót gael központi területek és az argylli norvég-gael földek közötti határvidék volt. Az országos ügyek iránti érdeklődés hiánya miatt Ailin jelenlétét nem rögzítették II. Sándor király 1214-es Scone-i koronázásán. Feleségül vette Menteith Évát, Gilchrist Menteith, Menteith lányát. 1216-ban halt meg.Ailinnek tíz fia volt, akik közül az egyik megalapította a MacFarlane klánt, míg egy másik Walter őse volt, aki feleségül vette a Lennox örökösét.
Maol Domhnaich / Maldoven (–1250), mormaer / Lennox 3. grófja Maol Domhnaich mormaer 1217–1250 között uralkodott Lennox mormaereként. Apjához hasonlóan ő sem mutatott érdeklődést francia vagy angol telepesek behívása iránt. A modern történészek körében egyike volt a Skócia konzervatívabb gael uralkodóinak. Hű maradt királyához, nincs bizonyíték arra, hogy részt vett volna a korszak gyakori nyugat-orientált lázadásaiban. A mormaer elküldte fiát, Malcolmot, a király 1232-es Morayshire-i hadjáratába. Tanúja volt az 1237-es newcastle-i szerződésnek, amelyet II. Sándor skót király és sógora, III. Henrik angol király kötött az északi megyék vitatott kérdésében. Noha a király bizalmát élvezte, 1238-ban az uralkodó sajátjává nyilvánította Dumbarton várát, így erősítve meg uralkodói jelenlétét Lennoxban. Ugyanakkor oklevélben Maol Domhnaich-t nevezte ki a hűbérbirtok katonai parancsnokává.