Az Società Sportiva Lazio (olasz kiejtése: [sotʃeˈta sporˈtiːva ˈlattsjo], közismert nevén SS Lazio vagy egyszerűen Lazio, egy római székhelyű olasz professzionális sportegyesület, amely leginkább a labdarúgó-szakosztályáról ismert. Az 1900-ban alapított klub az olasz élvonalban, a Serie A-ban szerepel, és történetének döntő részét az olasz labdarúgás legfelsőbb osztályában töltötte.
A Lazio 1974-ben és 2000-ben nyerte meg az olasz bajnokságot. Hétszer hódították el az Olasz Kupát (Coppa Italia), ötször az Olasz Szuperkupát (Supercoppa Italiana), emellett egy-egy alkalommal a Kupagyőztesek Európa-kupáját (KEK) és az UEFA-szuperkupát is megnyerték. Az 1968–69-es szezonban a Serie B-ben is az élen végeztek. A Lazio a Romával közösen használja a 70 634 férőhelyes Stadio Olimpicót.
A klub első jelentős trófeája az 1958-as hazai kupagyőzelem volt, 1974-ben pedig megszerezték első Serie A-bajnoki címüket. Az 1990-es évek jelentették a Lazio történetének legsikeresebb korszakát: 1998-ban bejutottak az UEFA-kupa döntőjébe, 1999-ben megnyerték a KEK-et és az UEFA-szuperkupát, 2000-ben pedig elhódították a bajnoki címet a Serie A-ban. A 2002-es súlyos gazdasági válság miatt – amely Sergio Cragnotti elnök távozásához és több sztárjátékos eladásához vezetett – a csapat bajnoki szereplése visszaesett. A szűkösebb anyagi keret ellenére a klub azóta négy Olasz Kupát nyert: 2004-ben, 2009-ben, 2013-ban és 2019-ben. A jelenlegi elnök, Claudio Lotito 2004-ben vette át a klub irányítását, egy kétéves betöltetlen elnöki posztot követően.
A Lazio hagyományos szerelése égszínkék mezből, fehér nadrágból és fehér sportszárból áll, ami Róma ókori hellén öröksége előtt tisztelleg (bár az égszínkék zoknit is felváltva használják hazai mezszínként). A Lazio régre visszanyúló, ádáz rivalizálást ápol az AS Roma csapatával, amellyel 1929 óta vívják a fővárosi rangadót, a Derby della Capitalét.
Bár kezdetben nem volt anyavállalati-leányvállalati kapcsolat a férfiszakág és a női csapat között (amely S.S. Lazio S.p.A. néven lett bejegyezve), a Società Sportiva Lazio megalapítása lehetővé tette, hogy a klub összességében több mint 40 különböző sportágban képviseltesse magát.
Története
A sportegyesületet Societá Podistica Lazio néven 1900 január 9-én alapították Róma Prati negyedében, és az első vezetője Luigi Bigiarelli volt. Kezdetben inkább mezei futóversenyekkel foglalkoztak, két évvel később azonban már labdarúgó-egyesületként tartották őket számon. A klub 1910-ig amatőr szinten játszott, majd 1912-ben hivatalosan is csatlakozott a bajnoki küzdelmekhez, amint az Olasz labdarúgó-szövetség elkezdett bajnokságokat szervezni Közép- és Dél-Olaszországban. A csapat háromszor is bejutott az országos bajnoki döntő rájátszásába, de egyszer sem sikerült nyernie: 1913-ban a Pro Vercelli, 1914-ben a Casale, 1923-ban pedig a Genoa 1893 ellen veszített. 1927-ben a Lazio volt az egyetlen jelentős római klub, amely ellenállt a fasiszta rezsim azon törekvéseinek, hogy a város összes csapatát összeolvasszák – ebből az egyesítésből jött létre az AS Roma ugyanebben az évben. A klub szerepelt az első hivatalos Serie A-szezonban 1929-ben, és a legendás olasz csatár, Silvio Piola vezetésével 1937-ben a második helyet érte el, ami a második világháború előtti legjobb eredménye volt.
Az 1950-es évek közép- és élmezőnybeli eredmények keverékét hozták, az időszakot egy 1958-as Coppa Italia (Olasz Kupa) győzelem koronázta meg. A Lazio 1961-ben esett ki először a Serie B-be, de két évvel később visszatért az élvonalba. Számos középmezőnybeli helyezés után az 1970–71-es szezonban újabb kiesés következett. Az 1972–73-as idényben a Serie A-ba visszatérő Lazio azonnal a Milan és a Juventus meglepetésszerű bajnoki kihívójává lépett elő, és csak a szezon utolsó napján maradt le a Scudettóról. A csapatot olyan játékosok alkották, mint Giuseppe Wilson csapatkapitány, Luciano Re Cecconi és Mario Frustalupi középpályások, Giorgio Chinaglia csatár, valamint Tommaso Maestrelli vezetőedző. A Lazio a következő szezonban még erre a sikerre is rátett egy lapáttal, és az 1973–74-es idényben biztosította története első bajnoki címét. Re Cecconi és a bajnokcsapat edzője, Maestrelli tragikus halála, valamint Chinaglia távozása azonban hármas csapást mért a Lazióra. Bruno Giordano feltűnése ebben az időszakban némileg vigaszt nyújtott, aki 1978–79-es szezonban a liga gólkirálya lett, miközben a Lazio a nyolcadik helyen végzett.
A Lazio a Milannal együtt 1980-ban kényszerből a Serie B-be sorolódott vissza a saját mérkőzéseikre kötött illegális fogadások miatti hírhedt skandalum következtében. Három szezont töltöttek az olasz másodosztályban, ami a klub történetének legsötétebb időszakát jelölte. 1983-ban jutottak vissza, a következő szezonban pedig az utolsó fordulóban sikerült csak elkerülniük a kiesést. Az 1984–85-ös idény azonban gyötrelmesnek bizonyult: mindössze 15 pontot szerezve az utolsó helyen végeztek.
1986-ban a Laziót kilencpontos büntetéssel sújtották a Claudio Vinazzani játékost érintő újabb fogadási botrány miatt (ami a győzelemért még két pontot adó érában hatalmas levonásnak számított). Ugyanebben a szezonban hősies küzdelem következett a Serie B-ben a kiesés ellen: az Eugenio Fascetti edző által vezetett csapat csak a Taranto és a Campobasso elleni osztályozó mérkőzések megnyerésével tudta elkerülni a Serie C-be való kiesést. Ez fordulópontnak bizonyult a klub történetében: a Lazio 1988-ban visszatért a Serie A-ba, majd Gianmarco Calleri körültekintő pénzügyi irányítása alatt megszilárdította helyét a stabil élvonalbeli csapatok között. thumb|right|250px|A 2000-ben használt centenáriumi mez Sergio Cragnotti 1992-es érkezése megváltoztatta a klub történetét, köszönhetően az új játékosokba fektetett hosszú távú beruházásainak, amelyekkel bajnokesélyessé formálta a csapatot. A hivatali ideje alatti egyik korai, figyelemre méltó igazolás az angol középpályás, Paul Gascoigne megszerzése volt a Tottenham Hotspurtól 5,5 millió fontért. Gascoigne Lazióhoz igazolásának tulajdonítják a Serie A iránti érdeklődés megnövekedését az Egyesült Királyságban az 1900-as évek kilencvenes éveiben. Cragnotti egymás után döntötte meg az átigazolási rekordokat a legnagyobb sztárnak tartott játékosok megszerzéséért: Juan Sebastián Verónért 18 millió, Christian Vieriért 19 millió fontot fizetett, Hernán Crespo Parmától való leszerződtetésével pedig – ha csak néhány hétre is – a világrekordot is megdöntötte 35 millió fontért.
A Lazio 1995-ben és 1996-ban a harmadik, 1997-ben a negyedik helyen végzett a Serie A-ban, majd 1999-ben mindössze egyetlen ponttal maradt le a bajnoki címről a Milan mögött az utolsó fordulóban. Ezt követően – többek között Siniša Mihajlović, Alessandro Nesta, Marcelo Salas és Pavel Nedvěd fémjelezte kerettel – 2000-ben megszerzi második bajnoki címét (Scudetto), valamint Sven-Göran Eriksson vezetőedző irányításával (1997–2001) a Coppa Italiát is megnyerve duplázott.
A Lazio további két Coppa Italia-győzelmet aratott 1998-ban és 2004-ben, emellett 1999-ben megnyerte az utolsó Kupagyőztesek Európa-kupáját. Bejutottak az UEFA-kupa döntőjébe is, ott azonban 3–0-ra kikaptak az Internazionalétól. Ezen felül a Lazio kétszer hódította el az Olasz Szuperkupát, 1999-ben pedig a Manchester United legyőzésével az UEFA-szuperkupát is elnyerte. 2000-ben a Lazio lett az első olyan olasz labdarúgóklub, amelyet bejegyeztek az olasz tőzsdén (Piazza Affari).
Ahogy a pénz elfogyott, a Lazio eredményei az évek során fokozatosan romlottak. 2002-ben a Cragnottit és a Cirio nevű élelmiszeripari multinacionális cégét érintő pénzügyi botrány lemondásra kényszerítette a klubelnököt, így a Laziót 2004-ig megbízott pénzügyi igazgatók és egy banki konzorcium irányították. Ez arra kényszerítette a klubot, hogy eladja sztárjátékosait, köztük a szurkolók kedvencét, a csapatkapitány Alessandro Nestát is. 2004-ben Claudio Lotito vállalkozó szerezte meg a klub többségi tulajdonát. 2006-ban Delio Rossi edző vezetésével a csapat kivívta a jogot a 2006–2007-es UEFA-kupában való indulásra, azonban a 2006-os olasz labdarúgó-botrányban (Calciopoli) való érintettségük miatt kizárták őket az európai kupasorozatokból.
A 2006–07-es szezonban – egy utólag csökkentett pontlevonás ellenére – a Lazio a harmadik helyen végzett, így kvalifikálta magát az UEFA-bajnokok Ligája harmadik selejtezőkörébe. Itt a Dinamo București legyőzésével bejutottak a csoportkörbe, ahol a Real Madridot, a Werder Brement és az Olimpiakoszt felvonultató négyesben a negyedik helyen zártak. A bajnokságban sem alakultak sokkal jobban a dolgok: a csapat a szezon nagy részét a tabella alsó felében töltötte, ami kiváltotta a szurkolók tiltakozását, végül pedig a 12. helyen fejezték be a Serie A-t. A 2008–09-es idényben a Lazio megszerzte ötödik Coppa Italia-győzelmét, a döntőben a Sampdoriát felülmúlva.
A Lazio az Olasz Szuperkupa (Supercoppa Italiana) Pekingben rendezett mérkőzésével indította a 2009–2010-es szezont, ahol Matuzalém és Tommaso Rocchi góljaival 2–1-re legyőzték az Intert.
A 2012–2013-as olasz kupát a Lazio nyerte, miután a döntőben 1–0-ra diadalmaskodott az ősi rivális AS Roma ellen; a mérkőzés egyetlen gólját Senad Lulić szerezte a 71. percben.
A 2018–2019-es szezonban a Lazio 2–0-ra verte az Atalantát a Coppa Italia fináléjában, ezzel összességében a hetedik kupagyőzelmét aratta. A mérkőzés gólszerzői Sergej Milinković-Savić és Joaquín Correa voltak.
A 2019-es olasz szuperkupát a szaúd-arábiai Rijádban nyerte meg a Lazio, 3–1-es győzelmet aratva a Juventus felett, megszerezve ötödik szuperkupa-trófeáját. A Lazio részéről Luis Alberto, Senad Lulić és Danilo Cataldi talált a hálóba, míg a Juventus egyetlen gólját Paulo Dybala szerezte.
A 2024–2025-ös UEFA Európa-liga alapszakaszában a Lazio 19 ponttal a 36 csapatos tabella élén végzett. A nyolcaddöntőben a Viktoria Plzeň ellen 3–2-es összesítéssel jutottak tovább, így elérték a sorozat negyeddöntőjét.
Szurkolók
A csapat szurkolótáborának a politika iránt érdeklődő, aktív tagjai, különösen az ultrák, erősen jobboldali nézeteket vallanak, szervezetileg is közel állnak az olasz szélsőjobboldali politikai pártokhoz és csoportosulásokhoz, így a Movimento Sociale Italiano – Destra Nazionale (Olasz Szociális Mozgalom – Nemzeti Jobboldal) nevű párthoz. Az egyesület vezetői sok szállal kötődtek az olasz neofasisztákhoz, így a hatvanas évek elején Ernesto Brivio volt a klub elnöke.
A csapat egyik indulója az „Avanti Ragazzi di Budapest” című dal, ami a magyarországi 1956-os forradalom emlékére készült és amit több modern (köztük magyar) rockzenekar is feldolgozott. Az ultrák a mai napig éneklik ezt a dalt a meccseken.youtube.com: sampdoria-lazio AVANTI RAGAZZI DI BUDAPEST - video Legnagyobb győzelem az Olasz ligában: Lazio-Genoa 8-2 (1945) Legnagyobb vereség az Olasz ligában: Atalanta-Lazio 6-0 (1956) Legnagyobb nemzetközi győzelem: Ulm-Lazio 1-9 VKK 1. forduló (1938) Legnagyobb nemzetközi kupavereség: Lazio-Inter Turku 1-12 Intertotó Kupa Elődöntő (1937) Legnagyobb győzelem: Kielce-Lazio 0-9 (barátságos meccs) Legnagyobb vereség: Lazio-Inter Turku 1-12
A csapatról Címe: Via Umberto Novaro 32, 00 195 Róma Alapítva: 1900. január 9. Stadion: Olimpiai Stadion, férőhelyek: 82 656 Épült: 1953 Mérete: 105,14 x 66,60 m
Sikerlista Olasz bajnokság – Serie A Bajnok (2): 1973-74, 1999-00 Olasz kupa – Coppa Italia Győztes (7): 1958, 1997-98, 1999-00, 2003-04, 2008-09, 2012-13, 2018–19 Olasz szuperkupa – Supercoppa Italiana Győztes (5): 1998, 2000, 2009, 2017,2019 Olasz bajnokság – Serie B Bajnok (1): 1968-69 Kupagyőztesek Európai Kupája - KEK Győztes (1): 1998-99 Európai szuperkupa Győztes (1): 1999
Egyéb címek Teresa Herrera-kupa Győztes (1): 1950
Jelenlegi keret
Utolsó módosítás: 2025. január 14.
A vastaggal jelzett játékosok felnőtt válogatottsággal rendelkeznek.
A dőlttel jelzett játékosok kölcsönben szerepelnek a klubnál.