(kínai: 四川, pinjin: Sìchuān; magyarosan hibásan írják még Szecsuánnak is) a Kinai Népköztársaság közép-nyugati tartománya. Területe km², lakossága 87 millió fő. Tartományi székhelye és legnagyobb városa . 1997-ig tartomány része volt a hatalmas Jangce-parti nagyváros, is, amelyet akkor a környező területekkel mintegy km-en, 30 millió lakossal külön tartományi jogú várossá szerveztek.

Nevének eredete A tartomány neve kínaiul négy folyót jelent. Ezek a Jangce, a , a Min-folyó; ami a negyediket illeti, arra vonatkozóan több nézet is van, általában a -folyót sorolják ide.

Történelem ban és a szomszédos tartományban élt már az i. e. 11. században a félig-meddig mitikus törzs vagy bó nép, akiket később a kínai terjeszkedés asszimilált.

A bronzkorban területén egy önálló, a kínaitól független magaskultúra alakult ki. A korai időkben kevés kapcsolata volt Kínával. Önálló írás ugyan kialakult, de a fennmaradt szövegek annyira mitológikusak, hogy történeti forrásnak csak korlátozottan alkalmasak. Államukat i. e. 316-ban a fejedelemség hódította meg, amely i. e. 221-ben egész Kínát egyesítette. A területet betagozták a birodalmába.

A terület határvidék maradt Tibet felé, és sokat szenvedett a Tibettel vívott háborúk miatt. Kínából küldött alkirályok uralkodtak felette jelentős autonómiával. Azokban az időszakokban, amikor Kínában meggyengült a központi hatalom, akkor gyakorlatilag független volt a medence uralkodója.

A kínaiak hamar kiépítették a kínai rendszerű mezőgazdasághoz tartozó vízügyi létesítményeket. Ezt népességrobbanás követte.

A mongol hódítás elleni harc idején állami monopóliummá tették a teakereskedelmet. A cél az volt, hogy pénzt szerezzen az állam lovak vásárlására. A monopólium nagyon gyorsan lerombolta a gazdasági életet, majd a katonai védelem is összeomlott. A mongol Jüan-dinasztia Szecsuant is elfoglalta.

A Ming-dinasztia idején nagyszabású építkezések folytak. Főleg buddhista vallási épületeket emeltek. Ezek ma is jó állapotban vannak. A 17. század közepén parasztháború tört ki. Nem a helyi parasztság lázadt fel, hanem Észak-Kínából törtek be felkelő hadak. A harcok elképesztő méretű pusztítással jártak. Utána több mint száz évig tartott a tartomány újra benépesítése. Ezt már a mandzsu dinasztia végezte el. Az ő uralmuk alatt, a 18. század elején szervezték rendes kínai tartománnyá a i-medencét.

A második kínai–japán háború idején a japánok elfoglalták Pekinget, Sanghajt, Nankingot, Wuhant, tehát a kínai síkság nagyvárosait. Ekkor a Kuomintang kormány akkori legnagyobb városába, Csungkingba települt és itt maradt 1945-ig.

1949-ben, már a Kínai Népköztársaság kikiáltása után, a tartomány védelmét személyesen Csang Kaj-sek irányította. Ennek ellenére a kommunista csapatok nagyon gyorsan megszállták.

1955-től 1997-ig Szecsuán volt Kína legnépesebb tartománya. A nyolcvanas évek közepén már százmillió ember élt itt. 1997-ben is csak azért vesztette el vezető helyét a rangsorban, mert Csungking várost elválasztották a tartománytól és önállóan lett tartományi szintű igazgatási egység.

Földrajz földrajzilag a központi medencéből és az azt övező hegyvidékekből áll. Az egyébként teljesen zárt medencének egyetlen kijárata van, a Jangce szorosa kelet felé. A környező hegyláncok különösen nyugaton, Belső-Ázsia felé igen magasak. A leghíresebb csúcs a 3099 méteres Omej-hegy, a buddhizmus egyik szent hegye. Északon a peremláncok 2000-3000 méter közötti magasságot érnek el, délen és keleten pedig 1500-2200 méteresek. A medencét magát is a hegyrögök több sora 250-700 méter közötti tengerszint feletti magasságú kisebb részekre tagolja, melyek közül legjelentősebb a síksági jellegű, negyedidőszaki üledékekkel kitöltött, termékeny, és emiatt rendkívül sűrűn lakott, i-medence nyugaton. A medence középső része jobbára 300–700 m magas, meglehetősen meredek falú homokkőtáblákból és köztes völgyekből-völgymedencékből álló, eróziósan erősen felszabdalt lépcsővidék. Keleten több párhuzamos, 800–1600 m-ig magasodó homokkővonulat található, köztük keskeny folyóvölgyek helyezkednek el.

A i-medencétől északra és északkeletre a Sárga-folyóig, illetve a völgyéig terjedő széles, tagolt hegyvidék a belső-ázsiai láncos röghegységek folytatása. Északi része a több párhuzamos nyugat-keleti irányú vonulatból álló, 450 km hosszú -hegység, más néven . Gránitból, gneiszből és kvarcitból felépülő csúcsai általában 2000-3000 méteresek, legmagasabb pontja, a 3767 méteres. Míg a hegység láncai észak felé meredekek, addig délen paleozoikumi palával borítva lankásabban ereszkednek le a -folyó teraszos völgyére. Gerinceit a pleisztocénban jég csiszolta. Híres csúcsa északkeleten az ugyancsak Kína szent hegyei közé tartozó, 1997 méteres Hua-hegy (), öt, szinte függőleges gránitszirtjével. Kelet felé a hegység folytatását a Kínai-alföldbe beékelődő, helyenként még 2000 m feletti, de egyre jobban lealacsonyodó és szigethegyekre szakadozó Funiu-hegység alkotja.

Éghajlat A i-medence éghajlata a monszun által befolyásolt, csapadékos nyarú szubtrópusi klíma. A környező hegyek miatt nagyon enyhe, viszont ködös, borús a tél. A januári középhőmérséklet 5–8 °C. A nyár forró és párás, a júliusi középhőmérséklet 26–30 °C között mozog, az abszolút maximumok meghaladják a 40 °C-t, magas páratartalom mellett. Az évi 900–1300 mm (a hegyekben akár 1800 mm) csapadék nagy része nyáron hullik. A medence vízhálózata emiatt nagyon sűrű. Eredeti növényzete lombhullató és örökzöld növényekben gazdag (tölgyek, bambuszfélék), hegyeinek állatvilága különleges, emblematikus állata az óriáspanda.

Közigazgatás tartomány 18 prefektúrai szintű városra és 3 autonóm prefektúrára van felosztva.

Prefektúrai szintű városok:

(成都) Mienjang (绵阳) Töjang (德阳) Jipin (宜宾) Pancsehua (攀枝花) Lösan (乐山) Nancsung (南充) Cekung (自贡) Lucsou (泸州) Nejcsiang (内江) Kuangjüan (广元) Szujning (遂宁) Cejang (资阳) Kuangan (广安) Jen (雅安) Mejsan (眉山) Tacsou (达州) Pacsung (巴中)

Autonóm prefektúrák:

Aba Tibeti Autonóm Prefektúra (阿坝藏族羌族自治州) Garzê Tibeti Autonóm Prefektúra (甘孜藏族自治州) Liangshan Yi Autonóm Prefektúra (凉山彝族自治州)

Gazdaság Népesség

Kultúra Szecsuan konyhaművészete világhírű.

Jegyzetek

Források

További információk 中国四川 Szecsuan tartomány kormánya Szecsuan tartomány térképe