A védjegyek megkülönböztető képessége alapvető fogalom az egyes államok védjegyekre vonatkozó jogszabályaiban. Egy védjegybejelentés nem nyerhet védjegyoltalmat, ha a benne foglalt megjelölés nem rendelkezik megkülönböztető képességgel. A megkülönböztető képesség elvesztése ugyanakkor egy oltalom alatt álló védjegy oltalmának megszűnését eredményezheti.

A megkülönböztetésre alkalmas megjelölés a magyar védjegytörvényben

A megkülönböztető képesség vizsgálata Minden egyes védjegybejelentési eljárás folyamán az eljáró hatóság (Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatal) hivatalból vizsgálja, vajon a megjelölésnek van- megkülönböztető képessége.

A megkülönböztető képesség megszerzése

A megkülönböztető képesség megszűnése A magyar védjegytörvény szerint "A védjegyoltalom megszűnik, ha... a védjegyjogosult magatartása miatt a megjelölés a gazdasági tevékenység körében azoknak az áruknak vagy szolgáltatásoknak a szokásos nevévé vált, amelyekre lajstromozták." 1997. évi XI. törvény 35. § (1) bek. a. pontja

Fogalma az USA joga szerint Egy védjegy regisztrálhatóvá válhat, ha ellátja az alapvető védjegyfunkciót, és megkülönböztető jellege van. A regisztrálhatóság egy folytonos skálán értelmezhető, ahol az „önmagában megkülönböztető” márkák a skála egyik végén, a „generikus” és „leíró” márkák pedig, amelyek nem rendelkeznek megkülönböztető jellemmel, a másik végén helyezkednek el, míg a „sugalló” és „önkényes” márkák e két pont között találhatók. A „leíró” márkáknak másodlagos jelentés révén kell megszerezniük megkülönböztető képességüket—amikor a fogyasztók a márkát az áru vagy szolgáltatás forrásaként ismerik fel—ahhoz, hogy védelmet élvezhessenek. A „generikus” kifejezések magukra a termékekre vagy szolgáltatásokra utalnak, és nem használhatók védjegyként.

A jellegzetesség spektruma Az Egyesült Államok védjegyjoga szerint az Abercrombie & Fitch Co. kontra Hunting World ügy (537 F.2d 4, 2. kör, 1976) megállapította a védjegyek megkülönböztető képességének spektrumát az Egyesült Államokban, amely a védjegyeket különböző osztályokra bontja, amelyek eltérő mértékű védelmet élveznek. A bíróságok gyakran hivatkoznak a „megkülönböztető képesség spektrumára”, amelyet az Egyesült Államokban az „Abercrombie osztályozásnak” vagy „Abercrombie tényezőknek” is neveznek.

Képzeletbeli márkák bélyegkép A képzeletbeli vagy önmagukban megkülönböztető védjegyek elsődlegesen regisztrálhatók, és teljesen kitalált vagy „képzeletbeli” jeleket tartalmaznak. Például a „Kodak” kifejezésnek nem volt jelentése, mielőtt védjegyként alkalmazták volna áruk, például fotócikkek kapcsán. Az ilyen kitalált márkák olyan új szavak, amelyek korábban nem szerepeltek szótárban.

Önkényes márkák Az önkényes védjegyek általában közönséges szavak, amelyeket értelmetlen kontextusban használnak (például „Apple” számítógépekre). Ezek a márkák szótári jelentéssel rendelkező szavakból vagy képekből állnak, amelyeket a szokásos jelentésükkel nem összefüggő árukhoz vagy szolgáltatásokhoz társítanak. Az önkényes márkák is azonnal regisztrálhatók. Például a „Salty” önkényes márka lenne, ha telefonokhoz kapcsolódna, például „Salty Telephones” néven, mivel a „só” kifejezésnek nincs különös kapcsolata az ilyen termékekkel.

Szuggesztív jegyek A szuggesztív védjegy a termékek vagy szolgáltatások természetére, minőségére vagy egy jellemzőjére utalnak, de nem írják le azt, és a fogyasztónak képzelőerőre van szüksége a jellemző azonosításához. Példák sugalló márkákra: Blu-ray, amely egy új, nagy kapacitású adattárolási technológia, amely „kék” (valójában ibolya) lézert használ, valamint az Airbus, egy kereskedelmi repülőgépeket gyártó légi közlekedési vállalat.

Leíró jegyek A leíró márkák olyan szótári jelentéssel rendelkező kifejezések, amelyeket közvetlenül a jelentésükkel összefüggő árukhoz vagy szolgáltatásokhoz használnak. Például a „Salty” kifejezés sózott kekszekkel vagy szardellákkal kapcsolatban. Az ilyen kifejezések csak akkor regisztrálhatók, ha „másodlagos jelentést” szereznek, és a fogyasztók annyira megkülönböztetőnek tekintik őket, hogy a piacon egy adott márkanevet azonosítanak velük.

Általános kifejezések A „generikus kifejezés” a termékek vagy szolgáltatások általános neve, például a „só” nátrium-kloridra utalva. A generikus kifejezések nem képesek ellátni a védjegy alapvető funkcióját, vagyis az áruk vagy szolgáltatások azonosítását, ezért nem részesülhetnek jogi védelemben. Ez azért van, mert szükség van egy általános kifejezésre, amelyet bárki – beleértve más gyártókat is – használhat a termékek megnevezésére anélkül, hogy egy adott szervezet védjegyét használná. Azok a márkák, amelyek elvesztik megkülönböztető jellegüket és generikussá válnak, „generikus védjegyként” ismertek. Azok a márkák, amelyek egy generikus kifejezés helyesírásának elferdítésével jönnek létre (például a szóköz elhagyásával), szintén nem változtatják meg a kifejezés generikus jelentését. Például az „Aspirin” az Egyesült Államokban generikus szó az acetilszalicilsavra (ASA), bár ez továbbra is bejegyzett védjegy a Bayer AG számára bizonyos országokban. Egy másik példa a „cyberpunk” kifejezés, amely az Egyesült Államokban a R. Talsorian Games Inc. asztali szerepjátékának bejegyzett védjegye, míg az Európai Unióban a CD Projekt SA által „játékok és online játékszolgáltatások” számára, és a Sony Music által a játékokon kívüli felhasználásokra.A védjegyjog általában ország-specifikus, ezért egy olyan márka, amely egy országban generikussá válik, például az Aspirin, továbbra is használható és elismert védjegyként egy másik országban.

A megkülönböztető képesség értékelése A védjegyperes ügyekben a bíróságokat leggyakrabban arra kérik, hogy különbséget tegyenek a sugalló és a leíró márkák, illetve a leíró és generikus márkák között. Ez azért van, mert a sugalló márkákat, akárcsak a képzeletbeli és önkényes márkákat, védelemre jogosultnak tekintik, míg a leíró márkák csak akkor jogosultak védelemre, ha a piacon ismertté váltak a termék gyártójának képviselőiként, a generikus márkák pedig soha nem kaphatnak védelmet. A fentiekből látható, hogy egy kifejezés megkülönböztető jellege szorosan összefügg azzal, hogy az adott kifejezést milyen árukhoz vagy szolgáltatásokhoz használják.

A megkülönböztető jelleg értékelésének általános módja, hogy figyelembe vesszük a fogyasztó reakcióját egy márkára.Egy márka csak akkor lehet eredendően regisztrálható, ha a fogyasztó még soha nem találkozott vele korábban. Másrészről, ha a márka bármilyen tulajdonságot közöl az adott termékekkel vagy szolgáltatásokkal kapcsolatban (például hogy ízletes, nagy, fűszeres, fekete vagy édes), valószínűleg nem lesz eredendően regisztrálható.

Egy másik példa a leíró márkára egy földrajzi szó vagy kifejezés, amely csupán a termék vagy szolgáltatás eredetére utal. Például, ha egy Houstonban gyártott fagylalt „Houston fagylalt” néven szerepel, megtagadhatják a védjegyoltalmat azon az alapon, hogy a Houston szó csupán leíró. Ugyanakkor nagyobb esélyük lehet a „North Pole fagylalt” névvel. Ez utóbbi esetben, bár az Északi-sark földrajzi hely, a fagylaltot valójában nem ott gyártják, és észszerű ember nem feltételezné, hogy az Északi-sark szó itt szó szerint leíró.

Ezért azokat a márkákat, amelyek terméket vagy szolgáltatást azonosítanak vagy leírnak, vagy amelyeket gyakran használnak, illetve földrajzi jelzésekként alkalmaznak, általában nem lehet védjegyként regisztrálni, és továbbra is a köz számára elérhetők maradnak.Például az „alma” mint generikus kifejezés, vagy az olyan leíró kifejezések, mint a „piros” vagy a „lédús”, nem regisztrálhatók almákra vonatkozó védjegyként.

Elsődleges szempontként olyan márkákat kell választani, amelyek eredendően megkülönböztetők, mivel ezek rendelkeznek a legerősebb megkülönböztető jellel, és nincs szükség bizonyítékra a használatukra a megszerzett megkülönböztető jelleg igazolásához. Egy képzeletbeli, önkényes vagy sugalló kifejezés eredendően megkülönböztető lehet, és regisztrálható anélkül, hogy megszerzett megkülönböztető jelleget bizonyítanának. Bár ezek a kategóriák leginkább a szavakat tartalmazó védjegyek esetében alkalmazhatók, ugyanezek az általános elvek érvényesek mindenféle védjegyre. Például egy fenyőfa alakja leíró, ha fenyőillatú termékekre alkalmazzák.

Megszerzett megkülönböztető jelleg Egy védjegy, amely nem rendelkezik megkülönböztető jellel (vagyis nem eredendően megkülönböztető), alapvetően nem regisztrálható. Azonban a legtöbb joghatóság továbbra is lehetővé teheti az ilyen védjegyek regisztrációját, ha a védjegy tulajdonosa bizonyítani tudja, hogy a fogyasztók a piacon kizárólag a márkával azonosítják az adott terméket vagy szolgáltatást.

„Használatként” elfogadható lehet a védjegytulajdonos vagy egy engedélyezett fél általi engedélyezett használat is. Ha a védjegyiroda elégedett a bemutatott bizonyítékokkal, és úgy ítéli meg, hogy a védjegy „megszerzett” megkülönböztető jelleget mutat, akkor a védjegy a megszerzett megkülönböztető jelleg alapján regisztrálhatóvá válhat.

A felhasználás elfogadható bizonyítékainak típusa és terjedelme joghatóságonként eltérő lehet, bár a leghasznosabb bizonyítékok általában magukban foglalják az eladási adatokat, a reklám- és promóciós költségek részleteit, valamint a promóciós anyagok példáit. A fogyasztói felmérések szintén segíthetnek igazolni, hogy a fogyasztók elsősorban a védjegytulajdonos termékeivel vagy szolgáltatásaival azonosítanak egyébként nem megkülönböztető védjegyeket. Általában a használat bizonyítéka csak akkor fogadható el vagy releváns, ha egy meghatározott időszakra vonatkozik (például a védjegybejelentés benyújtása előtti három évre), és az adott joghatóságon belül keletkezett.

A megszerzett megkülönböztető jelleg kifejezését elfogadják az Európai Unióban, valamint a brit Nemzetközösség olyan joghatóságai, mint Ausztrália, Hongkong és az Egyesült Királyság, illetve az Egyesült Államok közjogi rendszere (ahol a másodlagos jelentés kifejezést is használják). Az Egyesült Államokban, ha egy védjegyet a regisztrációt követően legalább öt évig folyamatosan használnak, a használati jog és a regisztráció „megtámadhatatlanná” válhat (például nem lehet törölni használaton kívüliség miatt, de generikussá válás miatt igen). Ezekben az esetekben az Egyesült Államok Szabadalmi és Védjegyhivatala (USPTO) ellenőrzi, hogy a megtámadhatatlansági kérelmek megfelelnek-e a formai követelményeknek, de hogy egy regisztráció jogilag megtámadhatatlan-e, azt csak a regisztrációt érintő jogi eljárások során lehet megállapítani.

A védjegy alapvető funkciója, hogy kizárólagosan azonosítsa a termékek vagy szolgáltatások kereskedelmi forrását vagy eredetét, így a védjegy – helyesen nevezve – forrásjelzőként vagy eredeti jelvényként szolgál. A védjegy ilyen jellegű használatát védjegyhasználatnak nevezik. Bizonyos kizárólagos jogok kapcsolódnak egy bejegyzett védjegyhez, amelyek érvényesíthetők védjegybitorlás elleni kereset útján, míg a nem regisztrált védjegyek jogai a közjogi „megtévesztés” alapján érvényesíthetők.

A védjegyjogok általában egy védjegy használatából és/vagy regisztrációjából (lásd alább) származnak, kizárólag egy adott típusú vagy tartományú termékekhez vagy szolgáltatásokhoz kapcsolódóan. Bár időnként lehetséges jogi lépéseket tenni a védjegy használatának megakadályozása érdekében az adott tartományon kívüli termékekkel vagy szolgáltatásokkal kapcsolatban (például a megtévesztés jogcímén), ez nem jelenti azt, hogy a védjegyjog megakadályozná annak a védjegynek a használatát a nagyközönség által. Egy közönséges szó, kifejezés vagy más jel csupán annyiban távolítható el a közösségi használatból, amennyiben a védjegytulajdonos képes fenntartani kizárólagos jogait az adott jelre bizonyos termékekkel vagy szolgáltatásokkal kapcsolatban, feltéve, hogy nincsenek más védjegyellenvetések. Mindkét koncepcióra példa az Apple Corps kontra Apple Computer ügy esettanulmánya.

A megkülönböztető jelleg fenntartása