Makói zsidóság a vészkorszakban

A makói zsidóság a vészkorszakban súlyos veszteségeket szenvedett, mintegy kétharmaduk meghalt.

Makón 1944 áprilisában 1729 zsidó vallású polgár élt, akiket a zsidótörvények és -rendeletek korlátozásai után 1944. május 17–23. között az úgynevezett „történelmi gettóba” költöztettek, majd 1944. június 16-án deportáltak. A makói zsidókat előbb a szegedi gyűjtőtáborba, majd onnan három transzportban (1944. június 25., 27., 28.) a Harmadik Birodalom lágereibe szállították. Az elhunyt és meggyilkolt áldozatok száma 1150-1200 fő.

Tolerancia és antiszemitizmus bélyegkép|A makói neológ zsinagógát 1914-ben építették Baumhorn Lipót tervei szerint. 1965-ben bontották le Az a viszonylagos tolerancia, ami a makói zsidó és nem zsidó lakosság kapcsolatát jellemezte, az első világháború idején megszűnt. A város demokratikus ellenzéki pártjai meggyengültek, a szociális ellentétek kiéleződtek, és folyamatosan erősödött az antiszemitizmus.

1944 áprilisában az ortodox zsidó hitközségnek 1179 tagja volt (195 adófizetővel), akik elsősorban hagymakereskedelemmel foglalkoztak. A közösséget a nyitrai származású Vorhand Mózes főrabbi vezette (1912 és 1944 között). Az ortodox hitközségen belül haszid gyülekezet is működött Deutsch Lipót Léb vezetésével. A neológ zsidó közösség tagjai jelentős mértékben integrálódtak a helyi társadalomba, a 19-20. század fordulóján sokan közülük jelentős közéleti pozíciót töltöttek be. A közösséget, amelynek 1944 áprilisában 550 tagja volt (212 adófizetővel) dr. Kecskeméti Ármin főrabbi vezette (1898 és 1944 között).

Zsidótörvények és rendeletek korlátozásai Az ország német megszállása után, 1944 májusára Makón is megvalósultak a kormányzat zsidóellenes céljai: egyrészt kiszorították őket a gazdaság és a közélet szinte minden területéről, vagyonukat összeíratták (ami későbbi kifosztásukat készítette elő), valamint megjelölték (sárga csillag) majd gettóba költöztették őket.

A kormányzat rendelkezései mellett a közigazgatási szervek vezetői további korlátozásokat vezettek be. Ferenczy (Ring) Béla alispán a zsidókat kitiltotta a vármegye vásárairól, Bécsy Bertalan polgármester pedig a vonatkozó korányrendelet megjelenése előtt 25 üzlet árukészletét zároltatta Makón (1944. április 8. és 12.). Szintén Bécsy Bertalan volt az, aki elrendelte, hogy a zsidónak minősített személyek csak 10 és 11 óra között vásárolhatnak a piacon (1944. május 10.). A később megjelenő kormányrendelet ennél megengedőbb volt, mert nem egy, hanem két órában határozta meg a vásárlás időtartamát. A polgármester a hivatali dolgozók és a zsidó ügyfelek kapcsolatát is szigorúan szabályozta. 1944. április 25-én adta ki az úgynevezett „Házi szabályzat"-ot, amelyben többek között leírta, hogy „zsidóval kezet fogni nem szabad”, valamint kitiltotta őket a strandról és a város közparkjából.

A gettó kijelölése A közigazgatás első tisztviselőjének volt a feladata a gettó kijelölése. Csanád-Arad-Torontál k.e.e. vármegyében – így Makón is – Ferenczy Béla alispánra hárult ez a feladat. A bizonytalan Ferenczyt a Makóra érkező Endre László zsidóügyekért felelős államtitkár győzte meg arról, hogy jelöljön ki gettót, ennek helyéül Endre László a város határában lévő, használaton kívüli téglagyárat javasolta. Miután az alispán a téglagyárat alkalmatlannak találta a zsidók elhelyezésére, a gettót a város alacsonyan fekvő, elsősorban szegények lakta részén, Honvédban jelölte ki (1944. május 6.). Később – Bécsy Bertalan polgármesterrel egyeztetve – úgy rendelkezett, hogy a honvédi lakosok kiköltözéséig a zsidóságnak ideiglenesen a történelmi zsidó városrészbe kell áttelepülnie május 17. és 20. között. Mivel a költözés lassan haladt, a határidőt a polgármester három nappal meghosszabbította. Bécsy Bertalan a szokástól eltérően nem hozott létre zsidótanácsot, helyette a hitközségek elnökeit közigazgatási elöljárókká nevezte ki (Hetényi Sándor neológ, Paskesz Fülöp ortodox). A megkeresztelkedett zsidóknak nem kellett a „történelmi gettóba” költözniük, nekik a Megyeház utca 10. számú, Leipnik-féle házat jelölte ki tartózkodási helyül.

A gettó felszámolása A makói gettó felszámolásáról 1944. június 10-én, Szegeden tájékoztatták a közigazgatási szervek vezetőit. A műveletet a csendőrség és a pénzügyigazgatóság tisztviselői végezték, munkájukat a városi apparátus segítette. 1944. június 16-án, reggel öt órakor a csendőrök összeterelték a gettó lakosait a neológ zsinagóga környékére. A férfiakat és a nőket külön választották, majd a pénzügyi tisztviselők elvették az utolsó értéktárgyaikat is. A 17 éven felüli nőket a zsinagógában belső vizsgálatnak vetették alá. A motozás után a gettóból 1606 személyt szállítottak át a vasútállomásra, ahol a METESZ hagymaraktára előtti területen zárták őket tehervagonokba.Urbancsok Zsolt. Makói holokauszt emlékkönyv – A soá 60. évfordulójára. Szeged: Szegedi Zsidó Hitközség . Lepedőkből készítettünk hátizsákot. A húgom kicsi volt még, de nekem édesanyám készített egyet. Kicsi voltam, hatalmas a zsák. Arra kértem, hogy tegyen bele még többet, mert elbírom, de a végén nem tudtam cipelni. [...] A kezembe egy dobozt adott, tele személyes tárgyakkal, fényképekkel, hogy azt én vigyem magammal. Amikor a vonathoz mentünk, olyan nehéznek éreztem, hogy le kellett tennem. Elvesztettem. [...] A makóiak, mikor vonultunk, bezárkóztak. Senkit sem láttam, sehol sem.– Jitzhak Perlmutter visszaemlékezése

A deportálás A makói gettóból deportált zsidóságot először az újszegedi sportpályán (SZAK pálya) létesített ideiglenes sátortáborba, majd a Cserzy Mihály utcai téglagyárba vitték. Ebben a gyűjtőtáborban több mint nyolcezer embert koncentráltak, őket három transzporttal szállították a Harmadik Birodalomba. 1944. június 25-én indult az első 45 vagonból álló szerelvény Auschwitz-Birkenauba. A június 27-én indított második transzport vagonjainak egy részét Felsőzsolcánál lekapcsolták, és Ausztria felé irányították, ahol a deportált zsidó családoknak nagyobb esélye volt a túlélésre. A harmadik szerelvényt június 28-án indították, ez szintén az ausztriai Strasshofba érkezett.Molnár Judit. Zsidósors 1944-ben az V. (szegedi) csendőrkerületben. Szeged: Cserépfalvi Kiadó 

A holokauszt makói áldozatai Az Auschwitz-Birkenauba szállított zsidók közül csak nagyon kevesen tértek haza. A strasshofi elosztótáborból a deportáltakat főként kisebb lágerekbe szállították, ahol fontos ipari és mezőgazdasági munkát végeztek, és a családok együtt maradhattak. A „strasshofi zsidók” közül azonban mások nagyobb lágerekbe, Bergen-Belsenbe vagy Auschwitz-Birkenauba kerültek.

Még ma sem tudjuk, hogy pontosan mennyien vesztek oda a vészkorszakban. A meggyilkolt vagy más módon életüket vesztett munkaszolgálatos és deportált makói zsidó lakosok száma 1150-1200 között lehet.Urbancsok Zsolt. Makói holokauszt emlékkönyv – A soá 60. évfordulójára. Szeged: Szegedi Zsidó Hitközség . Az áldozati névsor rekonstruálását az anyakönyvi bejegyzések mellett a lágerek veszteséglistái, valamint a túlélők visszaemlékezései és veszteséglajstromai alapján jelenleg is végzik.

A holokauszt emlékezete A makói neológ zsidóság Szemere (Schwarz) Manó elnök vezetésével 1947-ben egy három részből álló márvány sztélét készíttetett, amelyre a közösség halottainak neveit vésették. A táblákat a neológ zsinagóga előterében állították fel. 1965-ben, a zsinagóga lebontása után a táblákat a szegedi ózsinagógába vitték, onnan hozatta vissza az 1980-as években Báron Ferenc hitközségi elnök és Fodor László, a makói városvédő egyesület elnöke. bélyegkép|Urbancsok Zsolt A holokauszt gyermekei című, 2010-ben megjelent könyvének borítója A rendszerváltozás után az emlékezetpolitika megelégedett azzal, hogy az ortodox zsinagóga előtti teret és utcarészt a vészkorszakban meggyilkolt főrabbikról, Vorhand Mózesről és dr. Kecskeméti Árminról nevezzék el.

A holokauszt makói eseményei csak igen későn, 2004-ben Urbancsok Zsolt történész-levéltáros kutatásai nyomán lettek közismertek. Ettől kezdve minden évben megemlékeznek a vészkorszak áldozatairól. 2005-ben kezdeményezésére a Világ Igazává fogadták a Paskesz családot megmentő Csala Sándorné Gyűrösi Rozáliát és édesanyját. 2007-es pályázata eredményeként hét botlatókövet helyeztek el a városközpontban és az egykori zsidó városrészbenBotlatókövek őrzik hét makói emlékét. (Hozzáférés: 2007. június 20.), valamint emléktáblát a József Attila Gimnázium elhurcolt diákjai és tanárai emlékére. 2010-ben jelent meg A holokauszt gyermekei című, elsősorban diákoknak készült könyve, amelyben négy egykori makói zsidó gyermek visszaemlékezése olvasható.

2009-ben civil kezdeményezésre megalakult a Dr. Kecskeméti Ármin Egyesület (2017-től Dr. Kecskeméti Ármin Baráti Társaság), amely egyik legfontosabb feladatának tartotta a vészkorszakban elpusztított makói zsidó polgárok emlékének megőrzését. Az egyesület 2014-ben, a holokauszt 70. évfordulójára elkészíttette a Makói Zsidó Emlékjelet, amely a város zsidó közösségei és lerombolt zsinagógája mellett a vészkorszak 1200 áldozatának is emléket állít. Az egyesület a holokauszt magyarországi emléknapján „Hozz egy követ, gyújts egy mécsest!” mottóval minden évben megemlékezést szervez.

Jegyzetek

További információk Urbancsok Zsolt: Makói zsidóság a vészkorszakban Makói zsidó honlap Kiss Eszter: Egyszervolt „kis Jeruzsálem” Makón Végső István: Szépülő Kis-Jeruzsálem, szakrális terek megújulása Makón

Kategória:Makó Kategória:Holokauszt Magyarországon