A Nagy Pogány Hadsereg, más néven Nagy Viking Hadsereg skandináv harcosok koalíciója volt, akik Kr. u. 865-ben megszállták Angliát. A 8. század vége óta a vikingek portyákat hajtottak végre a gazdagság központjai, például kolostorok ellen. A Nagy Pogány Hadsereg sokkal nagyobb volt, és célja a négy királyság, Kelet-Anglia, Northumbria, Mercia és Wessex meghódítása és elfoglalása volt.
A Nagy Pogány Hadsereg elnevezés az Angolszász krónikából származik. A haderőt a legendás Ragnar Lodbrok öt fia közül három vezette, köztük Halfdan Ragnarsson, Csonttalan Ivar és Ubba. Az angolszász királyságok elleni inváziós és hódító hadjárat 14 évig tartott. A fennmaradt források nem adnak biztos támpontot a létszámáról, de a leírások szerint a legnagyobb ilyen jellegű erők között volt.
A betolakodók kezdetben Kelet-Angliában szálltak partra, ahol Edmund király a béke fejében lovakat biztosított nekik a hadjáratukhoz. A 865-866-os telet Thetfordban töltötték, mielőtt észak felé vonultak, hogy elfoglalják Yorkot 866 novemberében. Yorkot Eboracum római légiós erődként alapították, és Eoforwic angolszász kereskedelmi kikötőként éledt újjá. A sereg 867 folyamán mélyen Merciába vonult, és Nottinghamben telelt. A merciaiak megegyeztek a viking sereggel, amely 868-869 telére visszaköltözött Yorkba. 869-ben a nagy sereg visszatért Kelet-Angliába, meghódította azt és megölte a királyát. A sereg Thetfordba költözött téli szállásra.
871-ben a vikingek Wessexbe költöztek, ahol Nagy Alfréd fizetett nekik, hogy távozzanak. A sereg ezután Londonba vonult, hogy ott teleljen át 871-872-ben. A következő hadjárati időszakban a sereg először Yorkba vonult, ahol erősítést gyűjtött. Ez a haderő Mercia északkeleti részén hadjáratot folytatott, majd a telet Torkseyben, a Trent mentén, a Humber közelében töltötte. A következő hadjárati időszakban úgy tűnik, hogy a sereg leigázta Mercia nagy részét. Burgred, Mercia királya a tengerentúlra menekült, és helyére Coelwulfot ültették, akit az Angolszász krónika "egy bolond király lovagjaként" ír le. A sereg a következő telet a Trent középső folyásánál fekvő Reptonban töltötte, majd a jelek szerint a sereg kettévált. Úgy tűnik, hogy egy csoport visszatért Northumbria területére, ahol letelepedett, míg egy másik csoport úgy tűnik, hogy Wessex lerohanására fordult.
Ekkorra már csak Wessex királyságát nem hódították meg. 878 májusában Nagy Alfréd legyőzte a vikingeket az edingtoni csatában, és olyan szerződésben állapodtak meg, amelynek értelmében a vikingek továbbra is ellenőrzésük alatt tarthatták Észak- és Kelet-Anglia nagy részét, a később Danelaw néven ismert régiót.
Az Angolszász krónika nem említi ennek az inváziónak az okát, talán azért, mert a viking támadások meglehetősen gyakoriak voltak abban az időszakban. A Þáttr af Ragnars sonum viszont megemlíti, hogy a Nagy Pogány Hadsereg angliai inváziójának célja Ragnar Lodbrok, Svédország és Dánia legendás viking uralkodójának halálának megbosszulása volt. A viking saga szerint Ragnar Ælle király uralkodása alatt Northumbria ellen hajtott végre portyát. A vikingek vereséget szenvedtek, Ragnart pedig a northumbiaiak fogságba ejtették. Ælle ezután kivégeztette Ragnart, és egy mérges kígyókkal teli gödörbe dobta. Amikor Ragnar fiai hírt kaptak apjuk haláláról, elhatározták, hogy bosszút állnak érte.
A hadsereg mérete jobbra|bélyegkép|Egy viking rekonstrukciója a merciai Reptonból. Ez a modell most a Derby Múzeumban található A történészek különböző becsléseket adnak a Nagy Pogány Hadsereg méretére vonatkozóan. A "minimalista" tudósok, például Pete Sawyer szerint a sereg kisebb lehetett, mint azt hagyományosan gondolják. Sawyer megjegyzi, hogy a 865-ös Angolszász krónika a viking haderőt pogány hadseregként, óangolul "hæþen here" néven említi.Sawyer. The Age of Vikings. pp. 124–125Corpus Christi College, Cambridge, MS 173, ff. 1v-32r. Retrieved 17 April 2013. * The entry for 865 refers to the Heathen Army as hæþen here. * The entry for 866 describes the Great Army as micel here.
Ine wessexi király 694 körül kiadott törvénykönyve a here (ejtsd: /ˈheːre/) fogalmát "harmincöt férfinál több embert számláló megszálló sereg vagy portyázó csapat"-ként határozza meg, megkülönböztetve ezzel a megszálló viking sereg és a fyrdként emlegetett angolszász sereg fogalmát.Attenborough. The laws of the earliest English kings. pp. 40–41 – "We use the term thieves if the number of men does not exceed seven. A band of marauders for a number between seven and thirty five. Anything beyond that is a raid'." Az Angolszász krónikát író írástudók itt a viking erők leírására használták ezt a kifejezést. Richard Abels történész szerint ezzel akarták megkülönböztetni a viking harci csapatokat az állam vagy a korona által szervezett katonai erőktől. A 10. század végére és a 11. század elejére a "here" kifejezést általánosabban használták egy hadseregre, függetlenül attól, hogy az viking volt-e vagy sem.
Sawyer készített egy táblázatot a viking hajók számáról, amint azt az Angolszász krónika dokumentálja, és feltételezi, hogy minden egyes viking hajó legfeljebb 32 embert szállíthatott, amiből arra következtet, hogy a hadsereg legfeljebb 1000 főből állhatott. Más tudósok ennél magasabb becsléseket adnak. Laurent Mazet-Harhoff például megjegyzi, hogy a Szajna térségében végrehajtott inváziókban több ezer ember vett részt. Mazet-Harhoff elismeri, hogy az ilyen nagy létszámú hadseregeket befogadó katonai bázisokat még nem fedezték fel újra.Bernard Bachrach, Charlemagne's Early Campaigns (768–777): A Diplomatic and Military Analysis. (Volume 82 of History of Warfare) Brill, 2013. , p. 77 Guy Halsall arról számolt be, hogy az 1990-es években több történész is azt javasolta, hogy a Nagy Pogány Hadsereg létszáma alacsony, és elismerte, hogy "még mindig sok a vitatéma".
A hadsereg valószínűleg a franciaországi hadjáratokból alakult ki, ahol konfliktus volt Jámbor Lajos császár és fiai között. Az egyik fiú, I. Lothár, örömmel fogadta egy viking flotta támogatását. Mire a háború véget ért, a vikingek felfedezték, hogy a hajózható folyókon fekvő kolostorok és városok sebezhetőek a támadásoknak. 845-ben egy Párizs elleni támadást a vikingeknek fizetett nagy mennyiségű ezüsttel sikerült megakadályozni. A gazdag zsákmányszerzés lehetősége más vikingeket is a térségbe vonzott, és az évtized végére a Nyugati Frank Királyság valamennyi fő folyóját viking flották járőrözték. 862-ben a nyugatfrank király válaszolt a vikingeknek, megerősítette városait és megvédte folyóit, megnehezítve a vikingek számára a belföldi portyázást. A folyók alsó folyása és a tengerparti területek nagyrészt védtelenek maradtak. Az ezeken a területeken élő vallási közösségek a viking flották hatósugarától távolabb, a szárazföld belsejébe költöztek. Mivel a frank változások megnehezítették a portyázást, a vikingek figyelmüket Anglia felé fordították.
Angliai Invázió A viking vezetők gyakran a kölcsönös előnyök érdekében fogtak össze, majd a nyereség elérése után feloszlottak. A frank és fríz viking vezérek közül többen, akik korábban Frank- és Frízföldön tevékenykedtek, egyesítették erőiket, hogy meghódítsák az angolszász Angliát alkotó négy királyságot. Az összetett haderő valószínűleg tartalmazott Dániából, Norvégiából, Svédországból és Írországból származó egységeket, valamint a kontinensen harcolókat. Az angolszász történetíró, Æthelweard nagyon pontosan fogalmazott krónikájában, és azt írta, hogy "a viking zsarnok, Csonttalan Ivar flottái északról szálltak partra Angliában".
A vikingeket 851-ben Æthelwulf legyőzte, ezért ahelyett, hogy Wessexben szálltak volna partra, úgy döntöttek, hogy északabbra, Kelet-Angliába mennek. A legenda szerint az egyesített sereget Ragnar Lodbrok három fia vezette: Halfdan Ragnarsson, Ivar a csont nélküli (Hingwar) és Ubba.ASC 865 – English translation at Project Gutenberg. Retrieved 16 January 2013Sawyer. The Oxford Illustrated History of Vikings, pp. 9–11 and pp. 53–54Brøndsted. The Vikings, pp. 52–53 Az északi mondák a három testvér invázióját válasznak tekintik apjuknak a Northumbriai Ælle általi 865-ben bekövetkezett halálára, de ennek az állításnak a történelmisége bizonytalan.
Invázió kezdete (865) bélyegkép|I. Æthelred, Wessex királyának ezüst pénzérméje (865-871) 865 végén a Nagy Pogány Hadsereg Thanet-szigeten táborozott, és a kenti emberek danegeldet ígértek nekik a béke fejében. Ettől függetlenül a vikingek nem tartották magukat ehhez a megállapodáshoz, és folytatták Kent keleti részének feldúlását.
A vikingek Kelet-Angliát használták inváziójuk kiindulópontjaként. A kelet-angliaiak úgy kötöttek békét a betolakodókkal, hogy lovakkal látták el őket. A vikingek Kelet-Angliában töltötték a telet, mielőtt 866 vége felé Northumbria felé indultak, és Yorkban telepedtek le. 867-ben a northumbriaiak danegeldet fizettek, és a viking sereg bábvezért állított fel Northumbriában, mielőtt elindultak a Merciai Királyságba, ahol 867-ben elfoglalták Nottinghamet. Mercia királya segítséget kért Wessex királyától a vikingek elleni küzdelemhez. Wessex és Mercia egyesített hadserege egyértelmű eredmény nélkül ostromolta Nottingham városát, így a merciaiak megelégedtek azzal, hogy kifizetik a vikingeket. A vikingek 868 őszén visszatértek Northumbria tartományba, és Yorkban teleltek át, ahol 869 nagy részében maradtak. Visszatértek Kelet-Angliába, és 869-870 telét Thetfordban töltötték. Thetfordban tartózkodva megtámadta őket Edmund, Kelet-Anglia királya, akivel nem kötöttek békeszerződést. A viking sereg győzedelmeskedett ezekben a csatákban, Edmundot pedig elfogták, valószínűleg megkínozták és megölték. Később Edmund mártírként vált ismertté. bélyegkép|Nagy-Britannia térképe 878-ban, rózsaszínnel a vikingek által birtokolt területeket ábrázolva. 871-ben Bagsecg vezetésével Skandináviából megérkezett a Nagy Nyári Hadsereg. A megerősített viking sereg Wessex felé fordult, de a nyugat-szászok Æthelred király testvére, Alfréd vezetésével 871. január 8-án az ashdowni csatában legyőzték őket, és közben Bagsecget is megölték. Három hónappal később Æthelred meghalt, utóda pedig Alfréd (a későbbi Nagy Alfréd) lett, aki időt nyerve megvásárolta a vikingeket. 871-872 között a Nagy Pogány Hadsereg Londonban telelt, mielőtt visszatért volna Northumbriába. Úgy tűnik, hogy Northumbria báburalkodója ellen lázadás tört ki, ezért visszatértek, hogy helyreállítsák a hatalmat. Ezután 872-873-ra a Lindsey Királyságban (ma Lincolnshire része) található Torkseyben rendezték be téli szállásukat. A merciaiak a béke fejében ismét kifizették őket, és 873 végén a vikingek a derbyshire-i Reptonban foglaltak téli szállást.
874-ben, a Reptonban töltött téli tartózkodásukat követően a Nagy Pogány Hadsereg száműzte a merciai királyt, és végül meghódította Merciát. A száműzött merciai királyt Ceolwulf váltotta fel. Nagy Alfréd életrajzírója, Asser szerint a vikingek ezután két csapatra szakadtak. Halfdan az egyik csapatot északra, Northumbria felé vezette, ahol a Tyne folyó mellett telelt át (874-875). 875-ben tovább pusztított észak felé Skóciában, ahol harcolt a piktekkel és a strathclyde-i britekkel. A határtól délre visszatérve 876-ban szétosztotta a northumbiai földeket az emberei között, akik "felszántották a földet és eltartották magukat". Ez a föld a Danelaw néven ismertté vált terület része volt.Sawyer. Illustrated History of Viking, p. 55
Alfréd király győzelme