A Mowbray báró angol nemesi cím, amely 1283-ban jött létre Roger de Mowbray parlamentbe hívásával.A writ of summons (parlamenti meghívólevél) a kora középkori Angliában a király által kiadott hivatalos rendelet volt, amely egy nemest a Parlamentbe való részvételre kötelezett. Ha egy családtagot ezzel a módszerrel meghívtak, az örökölhető bárói címet eredményezhetett, ami később az angol peerage (nemesi rend) alapját képezte. Az ilyen báróságok öröklési rendje az férfi-ági leszármazás (primogenitúra) volt. A férfi ágak kihalása esetén egyetlen lány esetén a lány lett az örökös. Több leánytestvér esetén a cím függő állapotba (abeyance) került, és a koronának kellett eldöntenie, hogy melyikük vagy utódaik közül ki kapja meg a címet végül. 1368-ban a cím egyesült a Segrave bárósággal, amikor John Mowbray, Nottingham és Mowbray örökölte azt. A Mowbray-ek hamarosan elnyerték a Norfolk hercege címet.
A Mowbray-k kihalása során a bárói címet a Howard-család örökölte, aki a Mowbray-ekhez hasonlóan a Norfolk hercege címet is megkapták. 1777-ben a bárói címet viselő férfiág kihalt, a női örökösök igényelhették volna a címet, de nem tették egészen 1877-ig.
1877-ben az egyik egyenesági leszármazott, Alfred Stourton kérte a Mowbray báró és Segrave báró címet, amelyet az uralkodó megadott számára és örökösei számára. A címeket Stourton leszármazottai viselik.
A Mowbray–ház A Mowbray-ház (/ˈmoʊbri/) anglo-normann nemesi ház volt, amely a normandiai Montbray-ből származott, Nigel d'Aubigny fia, Roger alapította.
Az angliai normann hódítás után Geoffrey , Coutances püspökeGeoffroy de Montbray Coutances püspöke volt a XI. században. 1049 körül nevezték ki a püspöki székbe, és ugyanebben az évben szentelték fel Rouenben. Aktív szerepet játszott a normann egyház megerősítésében és a Hódító Vilmos vezette 1066-os angliai invázió támogatásában. Hűséges tanácsadója és hadvezére volt Vilmosnak, részt vett az angliai birtokok elosztásában is. 1093. február 2-án hunyt el, haláláig Coutances püspökeként szolgált. , mintegy birtokot (manorA manor a középkori Angliában és Normandiában önálló földbirtok volt, amely egy földesúr (lord of the manor) fennhatósága alá tartozott. A birtok uradalmi központból (manor house) és a hozzá tartozó földekből állt, amelyeket jobbágyok, zsellérek és szabad földművesek műveltek. A manornak önálló igazságszolgáltatása és gazdasági rendszere is lehetett, gyakran egy helyi bíróság (manorial court) irányítása alatt. A birtok jövedelmét földbérletből, terményadókból és munkaszolgáltatásból biztosították. Az angol manor általában kisebb méretű volt, mint az uradalom.) kapott. Örököse, bátyja Roger fia, Robert de Mowbray, Northumbria grófja, 1095-ben fellázadt, ezért birtokait elkobozták, őt pedig életfogytiglan börtönbe vetették. Kényszerítették, hogy elváljon feleségétől, Matilda , aki Richer, L’Aigle ura lánya volt. A Mowbray-birtokokat Matilda új férje, a király kegyeltje, Nigel d’Aubigny kapta meg.
Nigel d’Aubigny a Saint-Martin-d’Aubigny-i Roger d’Aubigny fia volt, és bátyjával, William d’Aubignyval együtt I. Henrik király hűséges támogatója. Hűségük jutalmaként mindketten jelentős angliai birtokokat kaptak. William a király pohárnokává (butler) vált, és ő lett Arundel , William d’Aubignynak az apja. Nigel feleségül vehette az elítélt Robert volt feleségét, Matildát, megkapta Mowbray elkobzott normann hűbérbirtokát és számos angliai földet. Tízévnyi gyermektelen házasság után elvált Matildától, majd 1118-ban feleségül vette Gundred (–1155), Gournay-i Gerard lányát. Házasságukból egy fiuk született, Roger, aki apjától örökölte a normandiai Mowbray-birtokokat, és felvette a Mowbray nevet.
Roger, aki száz lovagi birtokkal rendelkező nagyúr volt, István királlyal együtt fogságba esett a lincolni csatábanA lincolni csata, pontosabban az első lincolni csata 1141. február 2-án zajlott az angliai Lincolnshire Lincoln melletti síkságon. István angol király és Matilda császárnőhöz hű erők között. Istvánt a csata során elfogták, bebörtönözték és ténylegesen leváltották, míg Matilda rövid ideig uralkodott. Forrás: , majd csatlakozott az 1173-as lázadáshoz II. Henrik ellen. Apátságokat alapított és részt vett a második keresztes hadjáratban. Unokája, William, a János király elleni felkelés egyik vezetője volt. Testvérével, Rogerrel együtt a Magna Carta végrehajtására kijelölt közé tartozott. William később fogságba esett, amikor III. Henrik ellen harcolt az 1217-es lincolni csatábanA második lincolni csata 1217. május 20-án zajlott a lincolni várnál, az első bárói háború során. A csata a leendő VIII. Lajos, akkor még francia trónörökös és III. Henrik angol király hívei között zajlott. Lajos erőit Thomas, Perche grófja vezette, míg az angolok oldalán William Marshal, Pembroke vezette a felmentő sereget. Az ütközet során Perche gróf elesett, Lajos csapatai pedig vereséget szenvedtek és elvesztették délkelet-angliai bázisaikat. A csata után az angol csapatok kifosztották Lincolnt, mivel annak polgárai Lajos pártján álltak – ezt az eseményt „Lincoln vásár” néven emlegetik..
Mowbray családfa A családfán csak a cím szempontjából meghatározó személyeket tüntettük fel, illetve szerepelnek a fontosabb mellékágak első tagjai, illetve a fontosabb feleségek.
Roger d’Aubigny (~1036–1084) Rualoc d’Aubigny William d’Aubigny (1109–1139)William d'Aubigny, más néven William de Albini, angol-francia báró és királyi tisztviselő volt, aki több angol uralkodót is szolgált, és jelentős birtokokat szerzett Norfolkban. I. Henrik angol király pohárnokaként (Butler) szerzett tisztsége miatt William d'Aubigny Pincerna néven is ismert, hogy megkülönböztessék az azonos nevű személyektől. ∞ Maud le Bigod (~1085) William d'Aubigny (1109–1176), 15px|keretnélküli Arundel ∞ Löweni Adelhaid, 15px|keretnélküli I. Henrik angol király özvegye ...innen lásd Arundel grófjai Nigel d'Aubigny (1070–1129) Roger de Mowbray (~1120–~1188) Nigel de Mowbray (~1146–1191) William de Mowbray (1173–1224) Roger de Mowbrey (–1266) Roger de Mowbray (1254–1297), 15px|keretnélküli Mowbray 1. bárója John de Mowbray (1286–1322), 15px|keretnélküli Mowbray 2. bárója John de Mowbray (1310–1361), 15px|keretnélküli Mowbray 3. bárója ∞ Joan of Lancaster (~1312–1349) John de Mowbray (1340-1368), 15px|keretnélküli Mowbray 4. bárója ∞ Elizabeth Segrave (1338–1368), 15px|keretnélküli Segrave John de Mowbray (1365–1383), 15px|keretnélküli Nottingham 1. grófja Thomas de Mowbray (1366–1399), 15px|keretnélküli Nottingham , 15px|keretnélküli Norfolk 15px|keretnélküli Norfolk ∞¹ Elizabeth le Strange, 15px|keretnélküli of Blackmere bárónő, ∞² Elizabeth FitzAlan (1366–1425) ²Margaret de Mowbray (1388–1459) ∞ Sir Robert Howard (–1436) John Howard (1421–1485), 15px|keretnélküli Norfolk 1. hercege (folytatás a Howard Norfolk hercegek családfáján) ²Thomas de Mowbray (1385–1405), 15px|keretnélküli Norfolk 4. grófja ²John de Mowbray (1392–1432), 15px|keretnélküli Norfolk 2. hercege John de Mowbray (1415–1461), 15px|keretnélküli Norfolk 3. hercege John de Mowbray (1444–1476), 15px|keretnélküli Norfolk 4. hercege Anne Mowbary (1472–1481) 15px|keretnélküli Norfolk 8. grófnője ∞ 15px|keretnélküli Richard of Shewsbury királyi herceg (1473–1483), 15px|keretnélküli York 1. hercege, 15px|keretnélküli Norfolk 1. hercege ²Isabel de Mowbray (~1400–1452) ∞1 Henry Ferrers ( ), 15px|keretnélküli Groby ∞2 James Berkeley (~1394–1463), 15px|keretnélküli
Báróság A bárói cím 1283-ban jött létre Roger de Mowbray parlamentbe hívásával. A Mowbray-k hamarosan Norfolk grófjai, majd Norfolk hercegei címet nyertek. De Anne Mowbray, Norfolk gyermek nélkül halt meg 1481 körül, a bárói cím függő állapotba (abeyance) került a Howard és Berkeley családok között, akik egyaránt Mowbray és Segrave bárójaként címezték magukat.
1639-ben Henry Frederick Howard, a későbbi Arundel Az Arundel grófok sorszámozása nem egyértelmű. Erről itt olvashatsz bővebben: Az Arundel grófok sorszámozása, meghívást kapott a Parlamentbe Mowbray báróként. A modern értelmezés szerint ez egy új nemesi cím létrehozását jelenthette volna, azonban egy 1877-es Lordok Háza-döntés megerősítette, hogy ez az függő állapotba (abeyance) megszüntetését jelentette.
A Howard család birtokában levő Mowbray báróság végül ismét függő állapotba (abeyance) került 1777-ben, amikor Edward Howard, Norfolk gyermek nélkül elhunyt.
1877-ben Alfred Stourton, Lord Stourton, a legidősebb társtulajdonos, kérvényt nyújtott be a Lordok Házához, hogy szüntessék meg az függő állapotot az ő javára. A Lordok Háza Bizottsága (Committee for Privileges) végül Stourton javára döntött.
Mowbray bárói 130px|bélyegkép|A Mowbray család címerpajzsa: vörös mezőben egy ágaskodó ezüst oroszlán 130px|bélyegkép|A Mowbray-házból származó Norfolk hercegeinek címere, amelyet II. Richárd király adományozott Thomas de Mowbray, Norfolk . A címer Mowbray dédapja, I. Eduárd király fiatalabb fiának, Thomas of Brotherton, Norfolk címere volt. A címer király királyi címere, amelyet egy háromágú ezüst rangjelzés különböztet meg Roger de Mowbray (1254–1297), Mowbray 1. bárója John de Mowbray (1286–1322), Mowbray 2. bárója John de Mowbray Yorkshire-ben örökölt apjától több birtokot. 1306-ban lovaggá ütötték, majd részt vett I. Eduárd skót hadjárataiban. 1312-ben kinevezték York megye seriffjévéA seriff felelt az igazságszolgáltatásért és a rend fenntartásáért egy adott megyében, és ő volt az állam helyi képviselője. A seriff bírósági hatáskörrel rendelkezett, felügyelte a helyi bíróságokat, büntetőügyekben döntött, és a helyi jogszabályok betartatásáért volt felelős. Ezen kívül a seriff adminisztratív és pénzügyi szerepet is betöltött: begyűjtötte az adókat, felügyelte a helyi birtokokat, és biztosította, hogy az állami rendeleteket betartsák. A seriff pozíciója tehát egyfajta közigazgatási és bírósági tisztség volt, amely nagy befolyással járt., York város kormányzójává. 1313-ban a Carlisle felé eső skót határ menti területek egyik őrzője volt. 1315-ben Newcastle és Northumberland kapitánya és őrzője lett, 1317-ben pedig Scarborough és Malton kastélyainak őrzője. A politikai zűrzavar közepette Thomas, Lancaster grófja oldalára állt, és részt vett II. Eduárd elleni lázadásban. 1322. március 23-án, a Boroughbridge-i csatában vereséget szenvedett, fogságba esett és Yorkban felakasztották. John de Mowbray (1310–1361), Mowbray 3. bárója John de Mowbray apja kivégzése után családja helyzetének helyreállításáért küzdött. Apja a király ellen lázadt, elfogták, felakasztották, birtokait pedig elkobozták. Mowbray ekkor még gyermek volt, és anyjával együtt a Towerbe zárták. Csak 1327-ben szabadult, miután II. Eduárdot megbuktatta felesége, Izabella királyné és Roger Mortimer, March első grófja. Fiatal éveiben hűséges maradt III. Eduárdhoz, és katonai pályát futott be. Részt vett a Bretagne-i örökösödési háború franciaországi hadjárataiban, többek között Nantes és Aiguillon ostromában. 1340–1341-ben Berwick-on-Tweed kormányzója volt, majd 1346-ban az angol oldalon harcolt a Neville’s Cross-i csatában a skótok ellen. 1351-ben Lincolnshire békebírájává nevezték ki. Birtokai között szerepelt Gower és Bramber feudális bárósága, valamint Axholme. 1361-ben Yorkban halt meg a pestisben. John de Mowbray (1340–1368), Mowbray 4. bárója John de Mowbray-t 1355 júliusában III. Eduárd király lovaggá ütötte, mielőtt a franciaországi hadjáratra indultak. 1356-ban részt vett a breton hadjáratban. 1361-ben örökölte meg címét, apja második felesége özvegyi jogai miatt birtokai egy részét nem tudta azonnal birtokba venni. Körülbelül 1349-ben feleségül vette Elizabeth de Segrave-et. Házasságuk révén öt gyermekük született. 1368-ban a Szentföldre vezető zarándokútja során Konstantinápoly közelében esett el. John Mowbray (1365–1379), Nottingham 1. grófja, Mowbray 5. bárója Thomas de Mowbray (1366–1399), Norfolk 1. hercege, Mowbray 6. bárója Thomas de Mowbray (1385–1405), Norfolk 4. grófja, Mowbray 7. bárója