A Noctilucales a páncélos ostorosok (Dinoflagellata) egyik rendje. Más páncélos ostorosoktól diploid érett sejtjében és nem állandó dinokarionjában tér el. Életciklusa diplonta, és jelen van benne az ivarsejtek meiózisa. Történet Ernst Haeckel írta le először 1894-ben. Mivel csak 1 fajról (Noctiluca scintillans) volt elérhető molekuláris adat, és a többi faj nem volt kultúrában elérhető, 2022-ig rendszertanáról kevés ismeret volt. 2022-ben 3 új fajról jelentek meg molekuláris adatok, ez alapján igazolva, hogy a Noctilucales nem korai páncélosostoros-ősből ágazott el, hanem a páncélos ostorosokon belüli újabb csoport.
Genetika Kromoszómái egyes életszakaszokban nem kapcsolódnak egymáshoz. Nem fotoszintetikus fajaiban „rejtett plasztisz” lehet, mivel bár nincs tényleges plasztisz, annak génjei fennmaradtak bennük, míg a Spatulodinium plasztiszai fotoszintetikusak, és a fotoszintetikus páncélos ostorosok közös ősétől erednek. Filogenetika Filogenomikai elemzések alapján a Noctilucales az Amphidinium testvércsoportja lehet, nem pedig a páncélosostoros-koronacsoporton kívüli független klád. Morfológia Sejtjei nagyok (0,2–2 mm), és nagy vakuólumok töltik ki. Egyes fajok szimbionta zöldmoszatokat tartalmazhatnak, de a Noctilucales maga nem rendelkezik kloroplasztiszokkal. Ehelyett más planktont eszik, és gyakran speciális ostor vesz részt a bekebelezésben. Életciklus Elsősorban osztódással szaporodik, de ivaros szaporodás is előfordul benne. A sejtek számos ivarsejtet állítanak elő, melyek a legtöbb héj nélküli páncélos ostorosra jobban hasonlít, és életciklusa egy részében van dinokarionja. A legtöbb másik páncélos ostorostól hamar elkülönült, és így általában önálló osztályba is sorolják. Rendszertan Noctiluciphyceae Fensome et al. 1993 [Noctilucae Haeckel 1866; Noctilucea Haeckel 1866 stat. nov.; Cystoflagellata Haeckel 1873 stat. nov. Butschli 1887] Noctilucales Haeckel 1894 Noctilucaceae Saville-Kent 1881 Noctiluca Kofoid 1920 [Mammaria Oken 1815 (sic); Slabberia Oken 1815 (sic)] Spatulodinium Cachon & Cachon-Enjumet 1968 ex Loeblich & Loeblich III 1969 Kofoidiniaceae Taylor 1976 Cymbodinium Cachon & Cachon-Enjumet 1967 Pomatodinium Cachon & Cachon-Enjumet 1966 Kofoidinium Pavillard 1928 Leptodiscaceae Kofoid 1905 Abedinium Loeblich & Loeblich III 1966 [Leptophyllus Cachon & Cachon-Enjumet 1964 non Hope 1842] Cachonodinium Loeblich III 1980 [Leptodinium Cachon & Cachon-Enjumet 1969 non Klement 1960] Craspedotella Kofoid 1905 Leptodiscus Hertwig 1877 [Pratjetella Lohmann 1920; Clipeodinium Pascher 1917] Petalodinium Cachon & Cachon-Enjumet 1969 Scaphodinium Margalef 1963 [Leptospathium Cachon & Cachon-Enjumet 1964] Fontos fajok Leggyakoribb faja a Noctiluca scintillans, más néven N. miliaris. Ennek virágzása vörös-narancs, és zavarás hatására biolumineszcens lehet számos más páncélos ostoroshoz hasonlóan, és nagy virágzásai gyakran villogó fénynek tűnhetnek (tejestenger-hatás).
Másik gyakori faja a Spatulodinium pseudonoctiluca.
Jegyzetek
Források
További információk Noctiluca scintillans — Guide to the Marine Zooplankton of south eastern Australia, Tasmanian Aquaculture & Fisheries Institute
Kategória:Páncélos ostorosok