Az orosz labdarúgó-válogatott – vagy közkedvelt becenevükön a szbornaja – Oroszország nemzeti csapata, amelyet az orosz labdarúgó-szövetség (oroszul: Российский Футбольный Союз, magyar átírásban: Rosszijszkij Futbolnij Szojuz) irányít.
A Szovjetunió felbomlását követően alakult újjá 1991-ben. Háromszor jutott ki világbajnokságra (1994, 2002, 2014), a 2018-as tornának pedig rendezője volt. Európa-bajnokságon hat alkalommal szerepelt (1996, 2004, 2008, 2012, 2016, 2020). Legjobb eredményük egy bronzérem a 2008-as Eb-ről.
2022. február 28-án Oroszország Ukrajna ellen indított katonai inváziója miatt a FIFA és az UEFA felfüggesztett minden orosz válogatottat és klubcsapatot, melyek kizárásra kerültek a nemzetközi kupasorozatokból.
Történelem 1991 szeptemberében a Szovjetunió szétszakadása után gyors egymás után elnyerték függetlenségüket az egyes volt (15) tagköztársaságok. Néhány tagköztársaság az UEFA, néhány az Ázsia Szövetségbe lépett be. A Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) nyilvántartása alapján az orosz labdarúgó-válogatott mind a szovjet, mind a Független Államok Közösségének labdarúgó-válogatottjai által elért eredmények jogutódja. A Szovjetunió felbomlása után, az újjáalakuló Oroszország első hivatalos labdarúgó-mérkőzését Mexikó válogatottja ellen játszotta Moszkvában, ahol 2–0-s orosz győzelem született.
A kezdetek, az első világverseny A Pavel Szadirin szövetségi kapitány vezette orosz labdarúgó-válogatottat Görögország, Jugoszlávia, Izland, Magyarország és Luxemburg mellé az 5-ös csoportba sorsolták az 1994-es labdarúgó-világbajnokság selejtezőire, Jugoszláviát azonban a politikai okok miatt már a selejtezők megkezdése előtt kizárták. A selejtezősorozatot 6 győzelemmel és 2 döntetlennel záró szbornaja Görögországgal együtt jutott ki a világbajnokságra. Ekkor a csapat tapasztalt veteránokból – például Sztanyiszlav Csercseszov, Alekszandr Borogyuk –, valamint akkoriban pályájuk csúcsán lévő fiatalokból – például Viktor Onopko, Oleg Szalenko, Alekszandr Mosztovoj, Vlagyimir Beszcsasztnih vagy Valerij Karpin – állt.
A világbajnokság csoportkörében Kamerunnal, Svédországgal és Brazíliával kerültek össze, így már a kezdés előtt minimálisra csökkentek az oroszok továbbjutási esélyei. A papírforma be is igazolódott, ugyanis előbb a braziloktól 2–0-s, a svédektől 3–1-es vereséget szenvedtek. A harmadik forduló előtt pont nélkül állt a csapat, így tulajdonképpen tét nélküli volt a Kamerun elleni meccs. Ennek megfelelően a felszabadult, minden tehertől mentes orosz válogatott 6–1-re kiütötte a kameruniakat többek között Oleg Szalenko 5 góljával, ami a mai napig rekord a világbajnokságok történetében. Végül a csapat 3 szerzett pontjával a csoport 3. helyén végzett, és kiestek. A VB-n nyújtott gyenge teljesítmény miatt a torna után menesztették a szövetségi kapitányt, Pavel Szadirint, és helyére Oleg Romancev került.
A Romancev-éra thumb|jobbra|200px|Oleg Romancev Miután Szadirint kirúgták, Romancevnek kellett kivezetnie a nemzeti csapatot az 1996-os Európa-bajnokságra. A kapitány sok sztárt válogatott be az 1994-es világbajnokságon szerepelt együttesből, és a selejtezőkön az egyik legkönnyebb csoportban szerepelve, csoportelsőként jutottak ki a kontinenstornára. A selejtezőbeli csoportellenfelek Skócia, Görögország, Finnország, San Marino és Feröer voltak, és végül veretlenül, 8 győzelemmel és 2 döntetlennel végeztek ebben a csoportban.
Az Európa-bajnokságon a C csoportba, Németország, Csehország és Olaszország mellé sorsolták az oroszokat. A szakemberek szerint ez volt a halálcsoport, és itt a „Szbornaja” volt a leggyengébb csapat. Az első meccsen, az olaszok ellen, már 5 perccel a meccs kezdése után jött Pierluigi Casiraghi, és vezetést szerzett az olasz gárdának. Negyed órával később aztán egyenlítettek az oroszok, Ilja Cimbalar szerzett gólt. Ám nem sokáig örülhettek, ugyanis a találkozó vége felé ismét Casiraghi villant, és második gólját megszerezve az olaszok 2–1-re vezettek, amit meg is tartottak a lefújásig. Ezután az orosz együttestől senki sem várt túl sokat a németek ellen, ám az első félidő, sokak meglepetésére, gól nélküli döntetlennel zárult. Azonban a második játékrészben már a németek domináltak, Matthias Sammer az 56., Jürgen Klinsmann a 77. percben talált be, majd 12 perccel később az orosz védők hatalmas hibáját kihasználva a németek újabb gólt szereztek, és sima 3–0-lal intézték el az oroszokat. Az utolsó fordulóban, Csehország ellen egy kis vigaszra lelhettek az orosz játékosok. Hiába vezettek a csehek már 20 perc után 2 góllal Jan Suchopárek és Pavel Kuka révén, az oroszok nem adták föl, és a 2. félidőben 5 perc alatt egyenlítettek Alekszandr Mosztovoj és Omari Tyetradze góljaival, sőt nemcsak kiegyenlítettek, hanem vezetést is szereztek Beszcsasztnih góljával, ám itt még nem volt vége a meccsnek. A csehek ugyanis, mivel ekkor még nem volt biztos a továbbjutásuk, nagyon hajtottak, és sikerült is kiegyenlíteniük Vladimír Šmicer kései góljával. A csalódást keltő Európa-bajnokság után Romancev lemondott.
1997–1999: Elszalasztott lehetőségek Az Európa-bajnokság után, még 1996-ban a korábban lemondott Romancev helyére a korábbi szovjet válogatott Borisz Ignatyevet ültették, ám kapitánykodása nem volt túl eredményes, ugyanis az lett volna a feladata, hogy vezesse ki a szbornaját az 1998-as világbajnokságra. A válogatott kerete ekkor már átalakulóban volt, ugyanis az 1996-os Európa-bajnokságon szerepelt csapatból már csak hárman (Onopko, Mosztovoj, Karpin) maradtak a válogatottban. A világbajnoki-selejtezők alatt Bulgáriával, Izraellel, Ciprussal és Luxemburggal az 5. csoportban szerepeltek. Itt sokak szerint Oroszország és Bulgária volt a 2 fő esélyes, valamint Izraelt emlegették még egy lapon velük, de nekik kevesebb esélyt adtak. Az oroszok jól kezdtek, ugyanis az első 2 meccsen győzni tudtak Ciprus és Luxemburg ellen, majd a következő 2 meccsen 2 döntetlen következett, Izrael és Ciprus ellen. Ezután ismét egy 2 meccses győzelmi széria jött a Luxemburg és Izrael elleni meccseken. Ezután az orosz gárda elszenvedte egyetlen vereségét Bulgária ellen, 1–0-ra kaptak ki. Az utolsó meccsen ugyan simán, 4–2-re megverték a visszavágón a bolgárokat, de ígyis csak a 2. helyen mögöttük, így pótselejtezőre kényszerültek, ahol az olaszokat kapták ellenfélnek. Az első meccsen egy, az oroszok számára szerencsés 1–1-es döntetlen született, ahol Fabio Cannavaro egy öngóllal egyenlített az oroszoknak. A visszavágón már nem volt szerencséje az orosz együttesnek, ugyanis Pierluigi Casiraghi góljával 1–0-ra nyertek az olaszok, és ez azt jelentette, hogy az ők utazhattak a franciaországi világbajnokságra. thumb|balra|200px|Anatolij Bisovec Miután a gárda nem jutott ki az 1998-as világbajnokságra, a következő cél a 2000-es Európa-bajnokság volt, amit Belgiumban és Hollandiában rendeztek. A szövetségi kapitány a korábbi szovjet legenda, Anatolij Bisovec lett, aki csak nagyon kis változtatásokat végzett a keretben, de például behívott pár játékost az idősebb generációból. Emellett behívta azt az Alekszandr Panovot is, aki a selejtezők során a legeredményesebb orosz góllövő lett. A selejtezőkre az oroszok a 4. csoportba kerültek, csakúgy, mint Franciaország, Ukrajna, Izland, Örményország és Andorra. Ebben a csoportban az oroszok és a franciák számítottak a 2 legnagyobb esélyesnek, valamint mögéjük Ukrajnát várták. Az oroszok nagyon rosszul kezdtek, ugyanis rögtön első 3 meccsükön vereséget szenvedtek, sorrendben Ukrajnától, Franciaországtól és Izlandtól. Emiatt a szövetség hirtelen kirúgta Bisovecet, és ismét Romancevet kérte fel a szövetségi kapitányi poszt betöltésére. Romancev reaktiválását követően egy teljesen más orosz válogatottat láthattak a szurkolók, és ekkor már azon voltak, hogy megpróbálják ledolgozni az első 3 fordulóban összeszedett tetemes hátrányukat. A következő 6 meccsen győzelmet arattak, például a Stade de France-ban történelmi, 3–2-es győzelmet arattak Franciaország felett is. Ekkor jött az utolsó forduló, ahol a szbornaja Ukrajnával találkozott. Itt a győzelem az oroszok számára pótselejtezős helyet ért volna. A meccs az első félidőben és a második nagy részében is 0–0-ra állt, amikor a 75. percben szabadrúgást kaptak, éppen csak az ukrán tizenhatoson kívül. Valerij Karpin állt a labda mögé, és be is lőtte azt, így az állás 1–0-ra módosult. Ám nem tarthatott sokáig az örömük, ugyanis a 87. percben Ukrajna is szabadrúgáshoz jutott, és ezt Andrij Sevcsenko nagyszerű mozdulattal csavarta el a kapus Filimonov mellett, ezzel 1–1 lett az állás. Mivel a hátralévő kevés időben már nem született újabb gól, a döntetlen azt jelentette, hogy Oroszország 19 ponttal, 6 győzelemmel, 1 döntetlennel és 3 vereséggel a számukra csalódást keltő 3. helyen végzett, így egymás után a második nagy tornára nem sikerült kijutniuk.
Újjáéledés Romancevvel annyira elégedettek voltak, hogy egészen a 2002-es VB-ig szerződést hosszabbítottak vele. Cserébe „csak” annyi volt a feladata, hogy vezesse ki a válogatottat a kontinensviadalra. A selejtezőkre Oroszország az 1. csoportba került Szlovéniával, Jugoszláviával, Svájccal, a Feröer-szigetekkel és Luxemburggal. Ebben a csoportban ismét ők, valamint a svájciak és a jugoszlávok voltak a favoritok. Végül az orosz csapat csoportelsőként fejezte be a selejtezősorozatot, 7 győzelemmel, 2 döntetlennel, valamint egy vereséggel, így egyenes ágon kijutott a Dél-Koreában és Japánban tartandó világbajnokságra. thumb|jobbra|200px|Valerij Gazzajev A világbajnokságon a H csoportba osztották be az együttest, ahol a csoportellenfelek Belgium, Tunézia és Japán voltak. Ezt a csoportot tartották az összes közül a leggyengébbnek, és az oroszoknak jó esélyt adtak a továbbjutásra. A válogatott kerete ekkor tapasztalt veteránok – Karpin, Onopko – és fiatal tehetségek – például Szicsov és Kerzsakov – egyvelege volt. Oroszország az első meccsen egy kényelmes, 2:0-s győzelmet aratott Tunézia felett Karpin és Tyitov góljaival. A második meccsen, Japán ellen a média és a szurkolók is győzelmet vártak a szbornajától. Ám az 51. percben a japánok Inamoto révén vezetést szereztek. A mérkőzés hátralévő részében az orosz együttes több, nagyobbnál nagyobb helyzetet dolgozott ki, ám egyet sem tudott gólra váltani közülük, és a japánok megőrizték 1 gólos vezetésüket, és megnyerték a meccset. Ám vereségük ellenére az utolsó fordulóban, Belgium ellen egy döntetlen is elég lett volna a továbbjutáshoz, valamint a szakértők is az ő győzelmüket várták. Az oroszok azonban nem bírtak az esélyesség terhével, és már a 7. percben hátrányba kerültek Johan Walem révén. Hiába egyenlített Beszcsasztnih az 52. percben, 11 perccel később ismét a belgáknál volt az előny, ezúttal Wesley Sonck szerzett vezetést nekik. Az orosz válogatott még reménytelenebb helyzetbe került, amikor Marc Wilmots rúgott egy újabb gólt az orosz kapuba. A 88. percben ugyan szépített Szicsov, ám ekkor már hiába támadtak, a hátralévő rendkívül kevés idő alatt már nem tudták bevenni De Vlieger kapuját. Oroszország végül 3 ponttal, 1 győzelemmel és 2 vereséggel a H csoport 3. helyén végzett, és ez azt jelentette, hogy egy újabb világversenyen nem sikerült a csoportból való továbbjutás.