Jeffrey David Sachs (; Detroit, 1954. november 5. –) amerikai közgazdász, az egyik világszerte vezető szakértő a gazdasági fejlődés, a globális makroökonómia és a szegénység elleni küzdelem területén. Nemzetközi pénzügyi és inflációs szakértőként szerzett hírnevet, többek között a Nemzetközi Valutaalap, a Világbank és a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet tanácsadójaként. Latin-Amerika (különösen Bolívia), Kelet-Európa és Ázsia kormányainak is tanácsot adott a rendkívül magas inflációs ráták csökkentésére, általában nagy sikerrel. A Columbia Egyetem professzora, az ottani Earth Institute Fenntartható Fejlődés Központjának igazgatója, amelyet már 2002 és 2016 között is vezetett. A Columbia Egyetemen az ENSZ Fenntartható Fejlődési Megoldások Hálózatának igazgatója. António Guterres ENSZ-főtitkár különleges tanácsadója, mint Kofi Annan, Ban Ki Mun idejében. 2002 és 2006 között a ENSZ Millenniumi Fejlesztési Célok Projekt igazgatója volt. A World Happiness Report társszerkesztője.
A Time magazin 2004-ben és 2005-ben a világ 100 legbefolyásosabb embere közé sorolta a tudósok és gondolkodók kategóriájában, az Economist a három legbefolyásosabb élő közgazdász egyikének nevezte. Számos könyvet publikált, köztük három New York Times bestsellert: The End of Poverty (2005), Common Wealth: Economics for a Crowded Planet (2008) és The Price of Civilisation (2011). Utóbbi magyarul is megjelent.A civilizáció ára – Az amerikai értékek és a visszatérés a prosperitáshoz. Gondolat, 2016 Szakmai konferenciák szívesen látott előadója.50.000 és 100.000 USD közötti honoráriummal a közepesen fizetett előadók közé tartozik, mint pl. a Nobel díja közgazdász Joseph Stiglitz.
Életpályája Származása Joan Abrams szociális munkás és Theodore Sachs, a szakszervezeti ügyeket támogató munkajogász második gyermeke. Nővére Andrea Sachs a Times újságírója. A család a jómódú középosztályhoz tartozott. Theodore Sachs szülei, Abraham Sachs és Esther Silverman Oroszországból vándoroltak be az USA-ba; Joan Abrams apja Ausztria-Magyarországról származott, és a második világháború után Csehszlovákából menekült az USA-ba. Sachs a zsidó kultúrát és neveltetést fontos tényezőként említi személyiségében.
Tanulmányai Detroit gazdag külvárosában, a Michigan állambeli Oak Parkban nőtt fel a zsidó közösségben, és az ottani High Schoolba járt, amelyet 1972-ben fejezett be. Közgazdasági tanulmányok iránti vágyát Detroitnak tulajdonítja, ahol 1967-ben fehér meneküléseka középosztálybeli fehérek tömeges elvándorlása a nagyvárosokból a 20. század közepén kisebb közösségekbe és külvárosokba és zavargásoka fekete lakosok és a detroiti rendőrség közötti összecsapások sorozata zajlottak. Elmondása szerint gyakran elgondolkodott a városban a gazdagság és a szegénység közötti szakadékon.
1976-ban a Harvard Collegeban summa cum laude minősítéssel szerzett alapdiplomát, majd 1978-ban a Harvard Egyetemen közgazdaságtanból szerzett mesterdiplomát. Közgazdasági doktori tanulmányait 1980-ban fejezte be a Harvard Egyetemen Factor Costs and Macroeconomic Adjustment in the Open Economy: Theory and Evidence című értekezésével.
Tudományos pályafutása Szakterülete az egészségügy és a gazdasági fejlődés közötti kapcsolat, a gazdaságföldrajz, a globalizáció, a piacgazdaságra való áttérés, a nemzetközi pénzügyi piacok, a nemzetközi makrogazdasági politika koordinációja, a feltörekvő piacok, a fejlesztési gazdaságtan és a gazdasági növekedés, a globális verseny és a fejlődő és iparosodott országok makrogazdasági politikája.
1978-ban, még doktori tanulmányai kezdete előtt, beválasztották a Harvard Society of Fellows tagjai közé. 1980-ban lett a Harvard Egyetem Közgazdaságtudományi Karának oktatója, majd 1983-ban professzora.
Az 1980-as és 1990-es években számos gazdasági problémával küzdő ország kormányának adott tanácsot Latin-Amerikában, Kelet-Európában, Ázsiában és Afrikában. Jugoszlávia (1989), Szovjetunió / Oroszország (1991), Bolívia (1985), Lengyelország (1989) gazdasági válságaira „sokkterápiát” javasolt mint megoldást, ami azt jelenti, hogy gyors ütemben alakítják át gazdaságukat magántulajdonon alapuló piacgazdasággá és bekapcsolódnak a nemzetközi gazdasági integrációba.
A posztkommunista országokban végzett kríziskezelő munkáinak befejezése után Sachs a gazdasági fejlődés, a szegénység enyhítése, az egészségügyi és segélyezési politika, valamint a környezeti fenntarthatóság hosszútávú, világméretű kérdései felé fordult.
Az 1990-es évek közepétől napjainkig számos ázsiai országban, többek között Indiában és Kínában is részt vett gazdasági reformokban. Az indiai kormány főtanácsadójaként a vidéki területek egészségügyi alapellátásának fejlesztésével foglalkozott. Hasonlóképpen együttműködött a kínai kormánnyal számos fenntartható fejlődéssel kapcsolatos kérdésben, és 2001 és 2003 között magas rangú kormánytisztviselőkkel dolgozott együtt Kína nyugati országrészének fejlesztési stratégiáján.
1995 óta különösen Afrikára összpontosít. Több mint két tucat afrikai országban dolgozott, és több afrikai uniós csúcstalálkozón tanácsadóként segítette az afrikai vezetést. A Clinton-kormány magas rangú tisztviselőivel együttműködve kidolgozta az afrikai növekedési és lehetőségekről szóló törvény (AGOA) koncepcióját. Az azóta eltelt években több afrikai országban – pl. Etiópiában, Ghánában, Kenyában, Malawiban, Maliban, Nigériában, Ruandában, Szenegálban, Tanzániában és Ugandában – dolgozott kormánytanácsadóként: „Évente emberek milliói halnak meg azért, mert túl szegények ahhoz, hogy életben maradjanak […] Ennek a nyomorúságnak véget vethetünk. […] Az alapvető igazság az, hogy a gazdag világ jövedelmének kevesebb mint egy százalékáért senkinek sem kell szegénységben meghalnia a bolygón.”
1995 és 2002 között a Harvard fő gazdasági fejlesztési központjait irányította: 1995 és 1999 között a Harvard Institute for International Development (HIID), majd 1999 és 2002 között a Center for International Development (CID) élén. Ebben a minőségében gazdasági tanácsadási és fejlesztési projekteket felügyelt több tucat országban világszerte. Megalkotta és segített elindítani a Harvard Kennedy School of Government új nemzetközi fejlesztési közigazgatási mesterképzési programját (MPAID).
2002-ben lett a Columbia Egyetem Föld Intézetének igazgatója, valamint a fenntartható fejlődés, továbbá az egészségpolitika és menedzsment professzora.
Kofi Annan nevében 2002 és 2006 között ő elnökölt az ENSZ millenniumi projektjében, amelynek feladata az volt, hogy konkrét cselekvési tervet dolgozzon ki a millenniumi fejlesztési célok elérésére. Az ENSZ Közgyűlése 2005 szeptemberében rendkívüli ülésszakon fogadta el az ENSZ Millenniumi Projektjének legfontosabb ajánlásait.
Kapcsolatban áll a National Bureau of Economic Research nevű civil szervezettel. Ban Ki Mun ENSZ-főtitkár különleges tanácsadója volt a millenniumi fejlesztési célokkal kapcsolatban, valamint az IMF, a Világbank, az OECD, a WTO és az UNDP tanácsadója.
2012-ben Ban Ki Mun elindította az ENSZ Sustainable Development Solutions Network (SDSN) projektet, melynek vezetésével Sachsot bízta meg.
2013-ban részt vett a Deep Decarbonization Pathways initiativet projekt elindításában, amely a globális felmelegedés okozta globális hőmérséklet-emelkedés 2 °C-ra vagy annál alacsonyabbra való korlátozásának módszereit kutatja.
2015-ben Marcelo Sánchez Sorondo püspökkel, a Társadalomtudományok Pápai Akadémiája kancellárjával együtt megalapította az Ethics in Action for Sustainable Development kezdeményezést. Sachs II. János Pál pápa 1991-es Centesimus Annus és Ferenc pápa 2015-ös Laudato si’ enciklikájához is adott tanácsokat a fenntartható fejlődés kérdéseiben.
2016-ban kinevezték a Columbia Egyetem professzorává.
2019-ben és 2020-ban hat vatikáni konferencián tartott előadást. 2021-ben Ferenc pápa a Pápai Társadalomtudományos Akadémia rendes tagjává nevezte ki.
2020 szeptemberében másokkal együtt megalapította a Regenerative Society Foundationt, amellyel azt a célt tűzték ki, hogy a bolygó természeti erőforrásait egy (létrehozandó) regeneratív gazdaságon keresztül újjáépítsék.
Családja Felesége Sonia Ehrlichaz 1915-ben Karlovy Varyban született Dr Walter Ehrlich fiziológia professzor és az 1918-ban Prágában született Wilhelmina Egerer lánya. gyermekorvos, a One Million CHW Campaign igazgatója, aki 2004 és 2015 között az afrikai Millennium Villages project (MVP) egészségügyi koordinátora volt. Három gyermekük van: Lisa, Adam és Hannah. Lisa is tudományos pályára lépett. 2009-ben, 26 évesen, már a Columbia Centre on Sustainable Investment(CCSI) helyettes vezetője volt.
Nevezetes projektjei Gazdaságstabilizálás Gazdaságstabilizáló módszerei sokkterápia néven váltak ismertté, és hasonlóak voltak a két világháború után Németországban alkalmazott sikeres eljárásokhoz. Sachs különleges meglátása az volt, hogy ez a logika olyan gazdaságokra is alkalmazható, amelyekben nincs kollektív emlékezet a szabadpiacra, illetve nincs történelmi múltja a szerződési jog és a tulajdonjog kiegyensúlyozott szabályainak. Álláspontja szerint a forradalom a gazdasági változások természetes eszköze.
A sokkterápia stílusában javasolt gyors privatizációs politikáját különösen bírálták: egy fokozatosabb megközelítés nemcsak lehetséges, hanem szükséges is, mert a gazdasági reform politikai folyamat, amelyben először konszenzust kell kialakítani. Számos közgazdász, köztük Joseph Stiglitz, azt nehezményezte, hogy ez a radikális neoliberális megközelítés egyrészt hozzájárult a keleti blokk gyors gazdasági összeomlásához, másrészt nemcsak hogy nem tudta fellendíteni a gazdaságot, de lehetővé tette, hogy egy gyakran törvényen kívül cselekvő oligarcha átvegye az irányítást az újonnan privatizált erőforrások nagy része felett.
Boliviában
1986 és 1990 között Sachs a bolíviai elnök tanácsadója volt, és ebben a minőségében segített kidolgozni és végrehajtani egy stabilizációs programot, amely Bolívia inflációs rátáját évi 40 000 százalékról 10 százalékra csökkentette. Szerinte az infláció legyőzésének legkevésbé fájdalmas módja a múlttal való tiszta szakítás, a költségvetési és monetáris fegyelem, valamint az elitet védő és a szabadpiacot akadályozó gazdasági szabályozás megszüntetése.
Ő volt az egyik megalkotója Bolívia 1988-as adósság-visszavásárlási programjának, amely az 1980-as évek első adósságcsökkentési programja volt, és amelynek eredményeként Bolívia kereskedelmi banki adóssága felére csökkent. Hónapokig tartó feszült tárgyalásokat követően az ország a nemzetközi hitelezők felé fennálló 3,3 milliárdos adósságát dolláronként 11 centért rendezte. Ez akkor Bolívia GDP-jének körülbelül 85%-át tette ki. A bolíviai visszavásárlás sikere fontos útmutatás volt a fejlődő országok adósságválságának megoldásában.
Lengyelországban
Amikor 1989 szeptemberében Tadeusz Mazowiecki, a Szolidaritás képviselője lett Lengyelország miniszterelnöke, új kormánya a világ legsúlyosabb pénzügyi válságával – havi 40 százalékos inflációval és az alapvető javak széles körű hiányával, az 1970-es évek vége óta tartó gazdasági és ökológiai hanyatlás következményeivel – szembesült. Kormánya – hasonlóan Magyarország és Csehszlovákia új demokratikus kormányaihoz – az addigi, kapitalizmus és az államszocializmus közötti harmadik úttal való kísérletezés politikája helyett a nyugat-európai gazdasági intézményrendszert kívánta átvenni ill. újra telepíteni.