Salamon Ödön (Nagyléta, 1911. június 18. – Budapest, 1974. január 2.) orvos, orvosezredes.
Élete Salamon Emil (1886–1974) kereskedő és Klein Etelka (1886–1936) fiaként született zsidó családban. Húgai Salamon Magdolna (1912), Erzsébet (1914) és Irén (1917–1936). Középiskolai tanulmányait a Debreceni Zsidó Reálgimnáziumban végezte, ahol az 1928/1929. tanév végén tett érettségi vizsgát. A debreceni Tisza István Tudományegyetemen 1936-ban avatták orvosdoktorrá. 1936 és 1938 között kórházi orvos, 1938–1939-ben a debreceni Helyőrségi Kórház tartalékos tiszti orvosa volt. 1939 és 1944 között munkaszolgálatot teljesített. Apja és két idősebb húga is túlélte a vészkorszakot. 1944-ben hadifogságba került. 1945-től 1949-ig üzemorvosként működött Budapesten. 1949–1950-ben a székesfehérvári Helyőrségi Kórház parancsnoka, 1950 és 1953 között a Honvédelmi Minisztériumban osztályvezető, 1953 és 1955 között a budapesti Katonai Rendelőintézet belgyógyász szakorvosa volt. 1955-ben leszerelt, 1955 és 1958 között üzemorvos, 1958 és 1971 között ismét katonaorvos, a Katonai Egészségügyi Intézetet vezette.
Felesége Őri Margit (1924–2002). Fia Salamon Péter (1949–2009).
Művei A nemzetközi helyzet és az egészségügyi szolgálat. (Honvédorvos, 1951, 6.) A felcserekről és azok feladatairól, munkaköréről. (Honvédorvos, 1951, 9.) Az élőlények keletkezése és fejlődése. Vadász Gyulával, Balázs Andrással. (Honvédorvos, 1952, 11.) Conicotom mulázs. Wintner Lászlóval. (Orvosi Hetilap, 1967, 1.)
Díjai, elismerései Kiváló orvos (1964)
Jegyzetek
Források
További információk Kiss Péter: Magyar zsidó orvosok. Életrajzok gyűjtemény. Budapest, 2016
Kategória:Magyar orvosok Kategória:Magyar katonaorvosok Kategória:1911-ben született személyek Kategória:1974-ben elhunyt személyek Kategória:Munkaszolgálatosok Kategória:A holokauszt magyar túlélői