A mezőgazdaság szövetkezetesítése Romániában a kommunista rendszer első időszakában történt. Célja a tulajdonviszonyok átalakítása és a mezőgazdasági munka szervezése volt. Eltérően a Szovjetunióban az 1930-es években alkalmazott modelltől a szövetkezetesítést nem a gazdag parasztok tömeges kivégzésével vagy éheztetéssel érték el, hanem fokozatosan vezették be, viszont a folyamatot gyakran kísérte erőszak és rombolás.
A programot a Román Munkáspárt Központi Bizottságának 1949. március 3–5-én tartott ülésén hirdették meg, ahol határozatot fogadtak el a mezőgazdaság szocialista átalakításáról a szovjet kolhozok mintájára. Kollektív gazdaságokat (Gospodării Agricole Colective, GAC) és állami gazdaságokat (Gospodării Agricole de Stat, GAS) hoztak létre azzal a céllal, hogy vonzzák a parasztokat; emellett pedig széleskörű propagandahadjáratot indítottak a meggyőzésükre az újságok, rádió, mozgó karavánok, brosúrák, agitátorok révén. Az írásos propaganda kevéssé ért célt az analfabetizmus magas aránya miatt, ezért a párt kampányt indított az írástudatlanság felszámolására.
Háttere bélyegkép|Az 1945-ös földreform során kiosztott birtoklevél Közvetlenül a második világháború után Romániában a technológiailag elmaradott mezőgazdaság volt a legfontosabb gazdasági ágazat. Az 1921-es földreform átlagosan 4 hektárnyi földet juttatott családonként, ezzel kialakult egy jelentős számú kisbirtokos paraszti réteg. Az első Groza-kormány hatalomra jutását követően szovjet nyomásra 1945. március 23-án új földreformot hajtott végre azzal a céllal, hogy megszüntesse a nagy földbirtokokat és szavazatokat szerezzen a kommunistáknak a következő választásokon. Az új földtörvény a magánszemélyek birtokában levő föld maximumát 50 hektárban határozta meg. A reform során föld került tulajdonába.
Az 1946. február 16-án bevezetett mezőgazdasági begyűjtési rendszerrel a parasztság növekvő gazdasági nyomás alá került. Ahogy a kormány egyre több terményt próbált begyűjteni a falusiaktól, egyesek lázadozni kezdtek; nyugtalanságot keltettek a szövetkezetesítésről szóló híresztelések is. 1947. januárban Piatra-Olt városában több száz lakos ellenállt a begyűjtésnek, és megtámadták a helyi bizottságot, 1948. januárban pedig a Vâlcea megyei Fumureni-ben mintegy ötven, botokkal felfegyverkezett paraszt tiltakozott a kukorica begyűjtése ellen.
1948-ban a parasztság az összes lakosság mintegy 75%-át tette ki.
Ideológiai alapja A kommunista vezetés meg volt győződve arról, hogy a kisbirtokok nem tudnak jövedelmezően működni és nem lehet modernizálni őket. Úgy vélték, hogy a megoldást a nagy területeken történő mezőgazdasági termelés jelenti, és csak az állam képes a nagybirtokok kialakítására és igazgatására.
A választási röplapok tanúsága szerint 1945-1949 között a kommunista párt szavakkal támogatta a mezőgazdasági kisbirtokokat, de már 1948-ban a szövetkezetesítést javasolta a gazdasági helyzet javítására., idézi Tismăneanu: 429. o. A valóságban a kommunisták azt a marxista-leninista tételt fogadták el, amely szerint „a kisbirtok minden nap és minden órában kapitalizmust szül, spontán módon és tömegméretekben”. 1951-ben Ana Pauker arra a megállapításra jutott, hogy „a kisbirtokos kispolgári paraszt a maga módján ma is egy kis kapitalista”.
Folyamata A szövetkezetesített mezőgazdasági terület százalékos aránya az egyes tartományokban Tartomány 1958 1960 1962Argeș 4,0 35,8 91,1Bákó 3,4 12,3 95,2Bánát 42,3 76,4 89,2Brassó 22,3 38,0 94,3Bukarest 16,0 94,5 99,9Kolozs 8,0 36,8 86,7Krisána 8,4 28,9 88,5Dobrudzsa 89,6 96,9 99,6Galați 51,5 72,2 97,3Hunyad 6,5 32,7 73,6Iași 8,3 38,3 99,6Máramaros 9,4 34,6 86,9Maros-Magyar Autonóm 11,5 33,1 92,6Olténia 6,6 32,7 94,0Ploiești 6,6 18,9 94,1Suceava 3,1 13,7 96,3Összesen 20,0 50,3 93,9
A Román Munkáspárt Központi Bizottságának 1949. március 3–5. között tartott plenáris ülésén határozatot hoztak a mezőgazdaság szocialista átalakításáról”. Ennek megfelelően propagandakampány indult a szövetkezetesítés érdekében, és júliusban megalakult az első öt kollektív gazdaság. A kollektivizálás felelőse a mezőgazdasági miniszter helyettese, Nicolae Ceaușescu lett.
Az állam különböző taktikákat használt, hogy meggyőzze a parasztokat a szövetekezetesítés előnyeiről, beleértve a propagandát, illetve a feltételezett osztályellenség és szabotőrök feljelentését. Kezdetben a legfőbb módszer a meggyőzés volt, de az agitátorok elégtelen száma és tudása miatt ez nem járt sikerrel. Ha a meggyőzés nem sikerült, ami gyakran előfordult, erőszakos módszerekhez folyamodtak. azok ellen, akik nem akarták önként aláírni a belépési nyilatkozatot. A párt mezőgazdasági kérdésekkel foglalkozó titkára és a mezőgazdasági bizottság vezetője Ana Pauker volt, aki ellenezte a rövid idő alatt történő, erőszakos szövetkezetesítést. Amikor 1950 nyarán betegsége miatt a Szovjetunióba távozott, helyére Mogyorós Sándor (Alexandru Moghioroş) került, aki egyáltalán nem idegenkedett az erőszakos módszerektől. Pauker visszatérte az erőszakos módszerek leállítását eredményezte.
A szövetkezetesítés első körében azokat a falvakat célozták meg, amelyeket a háború és az azt követő aszály a leginkább sújtott, mert itt a parasztokat könnyebb volt meggyőzni, hogy fogadják el a kormány által kínált megoldást. Szintén előre sorolták azokat a falvakat, amelyek az antikommunista ellenállás által érintett vidékeken (Máramaros és Dobrudzsa) helyezkedtek el; itt a kollektivizálást a megtorlás eszközeként is alkalmazták.
A szövetkezetesítést parasztlázadások kísérték, amelyek az erőszakos módszerek hatására törtek ki. A lázadásokat a belügyi szervek kíméletlenül leverték, így például 1949. július 29-én Bihar megyében 16 parasztot végeztek ki, augusztus 1–2-án Arad megyében 12 gazdát, ölnek meg, augusztus 6-án Suceava megyében 4-et. Több száz embert elítéltek, és több ezer gazdát deportáltak a Duna–Fekete-tenger-csatornához. 1950. júliusban Dél-Romániában (Ialomița, Giurgiu, Teleorman, Dâmbovița és Ilfov megyékben) került sor parasztmegmozdulásokra. 1951-ben Gheorghe Gheorghiu-Dej pártfőtitkár felszólalt a szövetkezetesítés során használt erőszakos módszerek ellen. Ana Pauker és Luka László félreállítása után pedig azzal vádolta őket, hogy provokatív intézkedésekre buzdítottak és lábbal tiporták a parasztok szabad választási jogát. 1961-ben elítélte a kulákság elleni harcban a parasztok ellen indított eljárások nagy számát is.
1953 és 1956 között a szövetkezetesítés elakadt, a kormány inkább csak a meglévő kollektív gazdaságok konszolidációjával foglalkozott. 1956 nyarán az ország összes mezőgazdasági területének kevesebb mint 30%-a volt a kollektív gazdaságok kezelésében. 1956. július 16–17-én a Román Munkáspárt Központi Bizottsága határozatot fogadott el a kollektivizálás gyorsítása érdekében.
bélyegkép|Gheorghe Gheorghiu-Dej és Ştefan Voitec emlékérmet ad át a kollektivizálás befejezése alkalmából 1957-ben a kollektivizálás új lendületet kapott a Galați tartományban indított kísérleti programmal. Miután a kísérletet sikeresnek értékelték, a program Constanța tartományban folytatódott, ahol mozgósítottak annak érdekében, hogy még abban az évben befejezzék a kollektivizálást. 1957. novemberben Constanța tartomány lett az első, amelyet teljes egészében kollektivizáltak. Ez után Bánát tartomány következett.
Ezt a végső szakaszt maximális erőszak jellemezte; 1958 és 1962 között minden évben tüntetésekre került sor. Számos parasztot letartóztattak, több esetben a megmozdulások halottakat is eredményeztek.
1961-re a gazdák több mint 84%-a már kollektív gazdaságokban dolgozott. A Román Munkáspárt Központi Bizottságának 1962. április 23-25-én tartott plenáris ülésén Gheorghe Gheorghiu-Dej bejelentette a kollektivizálás befejezését: a megművelhető föld 96%-a és a mezőgazdasági területek 93,4%-a kollektív gazdaságok vagy mezőgazdasági társulások művelésébe került. A kollektivizálás befejezését a Nagy Nemzetgyűlés 1962. április 27-30-án tartott rendkívüli ülésszakán ünnepelték meg, amelyen vett részt.
A kollektivizálás befejezése után 1962-ben megindult a kollektív gazdaságok összevonása. Két év alatt a mezőgazdasági szövetkezetek száma 6424-ről 4680-ra csökkent, egy-egy szövetkezet átlagosan mintegy 2000 hektáron gazdálkodott.
Modelljei bélyegkép|Az egyik első kollektív gazdaság: Răşcani, Vaslui megye, 1949 Kollektív gazdaság A kollektív gazdaságba belépő gazdák nem csak a földjüket adták be, hanem főbb munkaeszközeiket is, viszont megtarthattak egy kis földterületet és bizonyos számú háziállatot saját használatra. A családi használatra szánt terület maximális nagysága folyamatosan csökkent: 1949-ben még 50 ár volt, 1966-ban 30 ár, 1977-ben már csak 15 ár. A jövedelmet központilag szabályozott munkanormák szerint osztották el, eleinte évente egyszer, később negyedévente illetve havonta egyszer. Mezőgazdasági társulás/társas gazdaság A földterület és a munkaeszközök magántulajdonban maradtak, de a tagok a legfontosabb munkákat közösen végezték. A társulás átmeneti jellegű volt, amely a kollektív gazdasággá átalakulás céljával létesült. Járadékos mezőgazdasági termelőszövetkezet A szövetkezet használati joggal rendelkezett a tagok földterületén. A tagok jövedelme 75%-ban a teljesített munkanapokon, 25%-ban a közös használatra átadott földterület nagyságán alapult.
Hatása és utóélete A kollektivizálás következtében a romániai mezőgazdaság a gyengeség jeleit mutatta, és gyakran válságba került. Az 1980-as években például a mezőgazdasági terület 15%-án működő egyéni gazdaságok az állatállomány 50%-át adták. Az állam nem volt képes hatékony termelési rendszer létrehozására, részben a hagyományos falusi társadalmi-gazdasági rendszer; részben a nagyüzemi gazdálkodáshoz szükséges technikai és szakképzettségi feltételek hiánya miatt.
Az 1989-es forradalom után az összes politikai erő egyetértett a rendszer megváltoztatásának szükségességével, és a kollektív gazdaságokat megszüntették. A tulajdonjogok helyreállítása azonban lassan haladt. 1991-ben a második Roman-kormány törvényt hozott a részleges visszaszolgáltatásról, ami nem bizonyult elégségesnek, és a Nemzeti Kereszténydemokrata Parasztpárt új tervezetet készített a restitutio in integrum elvére alapozva. A tervezetből Emil Constantinescu elnöksége alatt lett törvény.
Jegyzetek
Fordítás
Források
Kategória:Románia 20. századi történelme Kategória:Mezőgazdaság Kategória:Szövetkezetek