Jean-François Balmer (Neuchâtel, Neuchâtel kanton, Svájc, 1946. április 16. – ) svájci francia születésű, francia állampolgárságot elnyert színpadi és filmszínész, karakterszínész. Alakításait gondosan előkészíti, a megformált karakterek pszichológiáját is tanulmányozza. Emlékezetes alakításai A bűn árnyékában (1977), A francia forradalom (1989), a Bovaryné (1991) és A házban (2012).

Élete Származása, ifjúsága Francois Balmer néven született a svájci Neuchâtelben. Édesapja Alfred Balmer, képesített könyvelő, a Val-de-Ruz városhoz csatolt Landeyeux-ben működő körzeti kórház adminisztrátora, édesanyja Berthe-Hélène Graber. Életének első két évtizedét a Neuchâtel kantonbeli Valangin községben töltötte. Már serdülő korától érdekelte a színészet, figyelemmel kísérte a híres sztárok életét. „Jean-François”-nak hívatta magát, a „Jean” keresztnevet színész-kedvenceitől, Jean-Paul Belmondótól és Jean-Claude Brialytól kölcsönözte.

A neuchâteli kereskedelmi főiskolára (école de commerce) járt, közben jegyszedőként dolgozott a helybeli színházban. Tanulmányainak befejeztével egy évre Londonba utazott nyelvtanulás céljából. 1968-ban beiratkozott a genfi Konzervatóriumba színművészeti ismereteket tanulni. 1970-ben, 23 éves korában pályázatra jelentkezett, hogy átmehessen a párizsi Conservatoire national supérieur d’art dramatique színművészeti főiskolára. Conservatoire-beli osztálytársai Isabelle Adjani, Francis Huster és Jacques Villeret voltak. 1973-ban letette a záróvizsgákat, Daniel Mesguich-sel és Jacques Weberrel együtt. Ezzel párhuzamosan a François Florent által alapított Cours Florent színiiskolában is tanult..

Színművészi pályája

Még ugyanebben az évben (1973-ban) megkapta első filmszerepét Yves Boisset rendező R.A.S. című filmjében, ahol egykori iskolatársával, Jacques Weberrel együtt szerepelt. Weber rendezőként bejutatta Balmert a színpadi világba. 1973-ban debütált Weber keze alatt, a Scapin furfangjai című Molière-darabban.

1977-ben Waldeck rendőrfelügyelőt játszotta Alain Corneau rendező A bűn árnyékában című bűnügyi filmjében, Yves Montand ellenlábasaként. ALakításáért 1978-ban César-díjra jelölték a a legjobb mellékszereplő kategóriában. Ezután sorozatban kapta a különféle mellékszerepeket mozifilmekben és tévés produkciókban. Olyan rendezőkkel dolgozott, mint Claude Chabrol és Philippe de Broca. 1984-ben Jacques Bral rendező Polar című bűnügyi thrillerében megkapta első főszerepét, Tarpon magánnyomozót. 1986−1988 között az Espionne et tais-toi (Kémkedj és hallgass) című kalandfilm-sorozatban Malone ezredes-kémfőnököt alakította.

A francia forradalom 200. évfordulóján, 1989-ben bemutatott, nemzetközi kooperációban készült, kétrészes, nagyszabású történelmi filmben, A francia forradalomban XVI. Lajos királyt testesítette meg hitelesen. Színészi játékát (fizikai hasonlósága mellett) gondosan kitanult, arisztokratikus beszédmodora és finom hanghordozása tette hitelessé. 1999–2017 között sugárzott a népszerű Boulevard du Palais tévésorozatot végigjátszotta Gabriel Rovère parancsnok szerepében.

Több filmben alakította a francia történelem és kultúra nevezetes személyiségeit: Guillaume Apollinaire költőt (1980), XVI. Lajos királyt (1989), Bonaparte Napóleont (1990), Jean Racine drámaírót (2000), François Mitterrand elnököt (2001), Sacha Guitry színész-rendezőt (2007), Malesherbes jogtudóst (2010), Georges Pompidou elnököt (2011), Mathieu Ory bretagne-i domonkos szerzetes-inkvizítort (2022).

Pályája során 120-nál több filmben jelent meg, emellett rendszeresen fellépett színházi produkciókban is. Három alkalommal jelölték Molière-díjra a legjobb főszereplő színész kategóriájában: 1997-ben Balzac: Le faiseur (Mercadet, a pénz királya) színművében, 2001-ben Barricco: Novecentójában és 2011-ben Daniel Colas: Henri IV, le bien aimé című drámájában nyújtott alakításaiért.

2004-ben Balmert a francia Becsületrend lovagjává avatták, és 2011-ben megkapta a Francia Köztársaság Művészeti és Irodalmi Rendjének parancsnoki fokozatát.

Rendszeresen hazalátogat gyermekkora színhelyére, a svájci Valangin-be, földijei barátsággal és tisztelettel veszik körül. Fellép szülővárosában, Neuchâtelben is. 2020-ban sikert aratott a Jean-Louis Fournier regényéből készíült Le CV de Dieu» című színműben, ahol magát a Jóistent alakította. A földi állásra pályázó Teremtő egy „szőröző” munkaadóval tárgyal, utóbbit Didier Bénureau játssza.

Magánélete 1987. június 12-én házasságot kötött Françoise Petit francia színésznővel és színpadi rendezővel. Balmer megkapta a francia állampolgárságot.

Főbb filmszerepei

2024: Pior Homem de Londres; Henri de Pourtalès gróf 2022: Diane de Poitiers; tévéminisorozat; Mathieu Ory inkvizítor 2022: Juliette dans son bain; tévéfilm; Amato 2020: Cellule de crise; tévésorozat; Adi Lipp 2020: Anyára várva (Waiting for Anya); idős Jo Lalande 2018: Le Mort de la plage; tévéfilm; Jacques Maréchal 1999–2015: Boulevard du Palais; tévésorozat; 55 epizódban; Gabriel Rovère 2015: Cosmos; Léon 2012: La joie de vivre; tévéfilm; Monsieur Chanteau 2012: A házban (Dans la maison); a Gustave Flaubert gimnázium igazgatója 2012: Dead Europe; Gerry 2011: Équinoxe; halász 2011: L’infiltré; tévéfilm; a DST igazgatója 2011: Mort d’un président; tévéfilm; Georges Pompidou 2010: Mumu; a plébános úr 2010: Chateaubriand; tévéfilm; Malesherbes 2009: Lucky Luke; a kormányzó 2009: A félelem völgye (La valle delle ombre); Don Rinaldo 2009: Beauregard; tévé-minisorozat; Pierre Hautefort 2008: Clémentine; tévéfilm; Moineau bíró 2008: Lucifer et moi; Lucifer 2007: L’affaire Sacha Guitry; tévéfilm; Sacha Guitry 2007: La Française doit voter; tévéfilm; Victor Augagneur képviselő 2006: Az oltári nagy lakás (Le grand appartement); Francesca bankára 2006: Elefántmese (Elephant Tales); (hang) 2006: A Vöröskereszt lovagja (Henry Dunant: Du rouge sur la croix); tévéfilm; Arthur Thuillier 2006: Un printemps à Paris; Gaspacho 2006: Titkos állami ügyek (L’ivresse du pouvoir); Boldi 2004: Péter és János (Pierre et Jean); tévéfilm; Henri Rolland 2004: Nyughatatlan pár (Bien agités!); tévéfilm; Monsieur Charles 2003: Zsaroló zsaruk 3. (Ripoux 3); Albert 2003: Aznap (Ce jour-là); Treffle 2001: Belphégor – A Louvre fantomja (Belphégor, le fantôme du Louvre); Bertrand Faussier 2001: Charmant garçon; Hector 2001: Deutschlandspiel; dokumentum-tévéfilmdráma; François Mitterrand 2000: Saint-Cyr; Jean Racine 2000: T’aime; Paul Gontier 1999: A megtalált idő (Le temps retrouvé, d’après l’oeuvre de Marcel Proust); Adolphe nagybácsi 1998: Meurtres sans risque; tévéfilm; Jean Dantois 1997: Senki többet (Rien ne va plus); Monsieur K ---- Claude Chabrol 1997: Le censeur du lycée d’Épinal; tévéfilm; Jean Denamur 1996: Az arcátlan Beaumarchais (Beaumarchais l’insolent); Sartine 1996: Egy bébi és más semmi (XY, drôle de conception); Dr Lamauve 1995: Le héron; tévéfilm (szereplő és rendező is) 1994: Ma soeur chinoise; Paul Bricou 1994: Le livre de cristal; John „JB” Billeter 1994: Molière: Le misanthrope; tévéfilm; Alceste 1994: La lumière des étoiles mortes; Pierre 1993: Antoine Rives, juge du terrorisme; tévésorozat; Renaud de Mareuil 1993: Keleti szél (Vent d’est); Anton Siegler atya 1992: La fenêtre; Roberto 1992: Sam suffit; Albert 1992: Diên Biên Phú; az AFP alkalmazottja 1991: Bovaryné (Madame Bovary); Dr. Charles Bovary 1990: Le radeau de la Méduse; Napoléon Bonaparte 1989: Godot-ra várva (En attendant Godot); tévéfilm; Estragon 1989: A francia forradalom (La Révolution française); XVI. Lajos 1989: L’or du diable; tévé-minisorozat; Bérenger Saunière abbé 1988: Espionne et tais-toi; tévésorozat; Malone ezredes 1986: Golden Eighties; filmmusical; Monsieur Jean 1986: La dernière image; Miller 1985: Visa pour nulle part; tévéfilm; Julien Costa 1985: L’amour ou presque; Albert 1985: Folie suisse; Carl 1985: Le transfuge; Pierre Clément százados 1985: Urgence; Paul Murneau 1984: Le roi de la Chine; tévéfilm; Grégor Vartanian 1984: The Blood of Others; tévéfilm; Arnaud 1984: Polar; Eugène Tarpon 1984: Swann szerelme (Un amour de Swann); Dr. Cottard 1983: La derelitta; postás 1983: Par ordre du Roy; tévéfilm; Monsieur Tiquet 1981: Az afrikai (L’africain); Paul Planchet 1982–1983: Les poneys sauvages; tév é-minisorozat; Barry Roots 1981: Une étrange affaire; Paul Belais 1981: Neige; rendőrfelügyelő 1981: Beaumarchais: Le mariage de Figaro; tévéfilm; Almaviva gróf 1980: Apollinaire; tévéfilm; Guillaume Apollinaire 1979: Zsaru vagy csirkefogó? (Flic ou voyou); Georges Massard rendőrfelügyelő 1979: A Paradicsom csatornái (Les égouts du paradis); No. 68 1979: Ils sont grands ces petits; Monestier 1977: A bűn árnyékában (La menace); Waldeck rendőrfelügyelő 1976: A Teknős sziget hajótöröttjei (Les naufragés de l’île de la Tortue); a Nagyfőnök 1975: Félelem a város felett (Peur sur la ville); Julien Dallas 1974: Le mouton enragé; Viscsenkó 1973: R.A.S.; Raymond Dax 1972: Absences répétées; vasúti dolgozó

Elismerései, díjai Elnyert díjai 1990: svájci (neuchâteli) L’Express napilap által adományozott Express-díj

Jelölései 1978: César-díj: A bűn árnyékában (La menace) c. filmbeli alakításáért 1997: Molière-díj: színpadi alakításáért, Le faiseur (Mercadet, a pénz királya) c. Molière-színműben 2001: Molière-díj: színpadi alakításáért, Barrico: Novecento színművében 2011: Molière-díj: színpadi alakításáért, Colas: Henri IV, le bien aimé

Kitüntetései 2004: Francia Becsületrend lovagi fokozata 2011: Francia Művészeti és Irodalmi Rend parancsnoki fokozata

Jegyzetek

Források

További információk

Kategória:1946-ban született személyek Kategória:Svájci színészek Kategória:Francia színészek Kategória:Neuchâteliek Kategória:Élő személyek Kategória:A Becsületrend lovagjai