A Bedford hercege főnemesi cím az angol főnemességben összesen hatszor került létrehozásra, öt különböző személy számára. Utoljára John Russell, és tanácsadója 1551-ben kapta meg a Bedford grófja címet, majd leszármazottja, az ötödik gróf, William Russell, 1694-ben – az angol forradalom után – Bedford hercegévé lett emelve. A Russell család jelenleg is birtokolja a Bedford grófja és hercege címeket. Mindkét cím az angliai Bedford városáról kapta nevét.
A Bedford hercegi címhez kapcsolódó mellékcímek a következők: Tavistock márkija (1694), Bedford grófja (1550), Russell bárója (1539), Thornhaugh Russel bárója (1603) és Howland bárója (1695). A herceg legidősebb fiának, örökösének udvariassági címe Tavistock márkija.
A család székhelye a bedfordshire-i woburni apátság. A Russell család magánkápolnája és temetkezési helye a Buckinghamshire-i Chenies faluban található Szent Mihály-templom Beford magán-kápolnája. A család birtokában van a londoni Bedford-¡ingatlan is.
A szócikk speciális jelölései A dőlt betűs, kurzív nemesi cím jelentése: a viselő az apja (esetleg nagyapja) második (harmadik) címét viseli, az az ő az örökös vagy az örökös örököse.
Bedford grófja Mivel a Bedford grófja címet a Russellek előtt csak ketten viselték, ezért ez a szócikk mutatja be őket röviden. A Bedford grófja címet három alkalommal hozták létre, mindhárom alkalommal az Angol Királyságban. Az első két létrehozás nem volt hosszú életű. A harmadik esetben a címet elnyerő Russell család ötödik generációja családfőjét herceggé emelték, az önálló maradt Bedford grófja cím azóta a Bedford hercege címmel együtt öröklődik.
Bedford grófja első létrehozás (1138)
Hugh de Beaumont, 1st Earl of Bedford 1138-ban István király politikai megfontolásból Leicester harmadik fiát, Hugh – csúfnevén Hugh the Pauper-tA „Hugh the Pauper” jelentése: „Hugh, a szegény” vagy „Hugh, a szűkölködő” – ezzel valószínűleg a vagyontalanságára vagy csekély politikai súlyára utaltak., vagy vir laxus et effeminatus-tA latin „vir laxus et effeminatus” kifejezés jelentése: „gyenge és elnőiesedett férfi” – ez nyíltan lekicsinylő megfogalmazás, amely Hugh jellemére, esetleg fizikai vagy erkölcsi gyengeségére utal. A középkori forrásokban ez gyakran politikai lejáratásként szolgált. – Bedford grófjává nevezte ki, és elrendelte, hogy vegye feleségül Simon örökösnőjét. A birtokközpont várát Simon unokaöccse, Miles tartotta. István utasította, hogy adja át a várat Hugh-nak, és tegyen neki hűbéresküt, de Miles ezt megtagadta. A király nagy sereggel ostrom alá vette Bedfordot, de öt hét után el kellett vonulnia, és a vár végül Henry , winchester püspöke kezére került. Hugh a várat nem tudta megtartani, és grófi címét is elveszítette. Az eset ugyanakkor nyitánya volt annak, hogy a grófság Angliában társadalmi rangként meggyökerezzen. A grófi cím létét nem minden forrás ismeri el.
Bedford grófja második létrehozás (1366) 130px|bélyegkép|A Coucy címer a Térdszalagrenddel ővezve
Enguerrand VII de Coucy, Bedford grófja, Soissons grófja, KG Katharina von Habsburg (1320–1349) fia, Enguerrand VII de Coucy (1340–1397) (néha: Ingelram de Coucy)Enguerrand VII de Coucy további címei: Soissons grófja, Sire de Coucy, Sire d'Oisy Marle-ban, Sire de La Fère és 4. Lord Gynes (de jure). A „Sire” cím középkori francia nemesi megjelölés, amely egy adott birtok (uradalom) hűbérurát jelölte, például „Sire de Coucy” = „Coucy ura”. Rangban nagyjából az angol „báró” megfelelője, de jelentősége a birtok fontosságától is függött. A „Lord Gynes” cím angol vagy anglicizált forma, amely valószínűleg egy örökölhető angol uradalom jog szerinti (de jure) birtoklását jelölte, függetlenül annak tényleges birtoklásától. a francia Coucy-ház utolsó egyenesági férfi leszármazottja. Apja halála után fiatalon örökölte a családi birtokokat. 1359-ben túszcsere kapcsán angol fogságba kerültEnguerrand VII de Coucy 1359-ben került angol fogságba, amikor II. János francia király szabadon bocsátásának biztosítékaként negyven nemesi túsz egyikeként Angliába vitték. Ez a túszcsere a szabadon bocsátásáról szóló tárgyalások része volt, amelyek a Százéves háború során zajlottak. A túszok között voltak királyi hercegek és magas rangú nemesek, akiknek jelenléte Angliában garantálta a francia fél kötelezettségvállalásainak teljesítését., ahol III. Eduárd angol király lányát, Izabellát vette feleségül 1365-ben, így angol birtokokat és a Bedford grófi címet is megszerezte. Két lányuk született, majd felesége halála után újraházasodott Lorraine-i Izabellával, akitől szintén lánya született. II. Richárd angol király trónra lépésekor lemondott minden angol címéről. Részt vett a Jacquerie felkelés leverésében, a Gugler-hadjáratbanA Gugler-hadjárat 1375 végén zajlott, amikor Enguerrand VII de Coucy zsoldos serege (a „guglik”) fosztogató hadjáratot indított Svájc területén, főként Aargau és Bern kantonok ellen, anyai örökségére hivatkozva. A svájci parasztok és városi milíciák váratlanul hatékony ellenállást tanúsítottak, több helyen visszaverték a francia lovagokat, akik súlyos veszteségeket szenvedtek és végül visszavonultak. A hadjárat stratégiai szempontból jelentéktelen volt, de megerősítette a svájci védelem hírnevét és önbizalmát., a flamand vagy genti felkelésbena Genti felkelést, amely során Gent városa fellázadt II. Lajos, Flandria grófja és a francia királyi hatalom ellen. A felkelést Jan Hyoens, Philip és Frans Ackerman vezette. A felkelés egyik csúcspontja az 1382-es roosebekei csata volt, ahol a francia királyi sereg legyőzte a flamand felkelőket, és Philip elesett. Bár a csata után a francia befolyás ideiglenesen helyreállt Flandriában, Gent városa továbbra is ellenállt, és a felkelés csak 1385-ben, a tournai békeszerződéssel ért véget. és a mahdiai keresztes hadjáratbanA mahdiai keresztes hadjárat 1390-ben indult, amikor francia és genovai erők – többek de Coucy vezetésével – megtámadták Mahdia városát (ma Tunéziában), hogy visszaszorítsák az észak-afrikai kalózkodást. A várost több hétig ostromolták, de nem sikerült bevenni, így végül váltságdíjas békével zárult az akció. A hadjárat eredménytelen maradt, politikai vagy vallási jelentősége csekély volt, inkább a korabeli nemesi kalandvágy és a genovai gazdasági érdekek motiválták.. Jelentős diplomáciai szerepet játszott a százéves háború alatt, de kétszer is visszautasította a francia fővezéri címet. 1396-ban a nikápolyi csatában fogságba esett, és 1397-ben pestisben halt meg Bursában.
Bedford grófja harmadik létrehozás (1551) Lásd lejjebb, itt!
Bedford hercege Bedford hercege első létrehozás (1414)
John of Lancaster, Bedford 1. hercege
John of Lancaster, (néha: John of Platenegenet), IV. Henrik angol király harmadik fia volt (1389. június 20. – 1435. szeptember 14.). 1404-ben a skót határvidék főparancsnoka lett, majd bátyja, V. Henrik Franciaországban hadakozott, több alkalommal Anglia kormányzójaként (guardian/protector) szolgált. 1414-ben kapta meg a Bedford hercege és a Kendal grófja címeket életre szólóan, azaz nem örökölhetően. Pár hónappal később az uralkodó neki ígérte az örökölhető Richmond grófja címet, amit abban a pillanatban Ralph Neville, Westmorland grófja viselt, de nem volt ennek a címnek örököse. A százéves háború során Franciaország régenseként és a fiatal VI. Henrik angol király gyámjaként jelentős katonai és közigazgatási munkát végzett. Legnagyobb győzelmét 1424-ben aratta Verneuil-nélA verneuil-i csata 1424. augusztus 17-én zajlott le a százéves háború részeként, az angol és burgundi szövetségesek, valamint a francia–skót koalíció között. Az angolok oldalán John of Lancaster, Bedford hercege vezette a sereget, míg a franciákat Charles d’Albret és a skótokat John Stewart of Darnley irányította. A csatát a franciák kezdeményezték, hogy megállítsák az angol előrenyomulást Normandiában, de összehangoltság és fegyelem hiányában támadásuk összeomlott. Az angolok döntő győzelmet arattak, a skót hadsereg zöme elesett, és számos francia nemes is meghalt vagy fogságba esett. A vereség megrendítette a francia–skót katonai szövetséget, és megerősítette Bedford hercegének uralmát Észak-Franciaország felett., ahol francia és skót seregeket vert meg. Szövetségre lépett I. János burgundi herceggel akinek húgát, Annát feleségül vette 1423-ban. Anna halála után 1433-ban feleségül vette Jacquetta de Luxembourgot.
Bedford nevéhez fűződik Jeanne d’Arc pere és máglyahalála, amelyet nem akadályozott meg. 1431-ben ő szervezte VI. Henrik angol király francia királlyá koronázását Párizsban. Noha próbálta fenntartani az angol befolyást Franciaországban, politikai helyzete megrendült, amikor Burgundia 1435-ben különbékét kötött a franciákkal. Bedford ugyanabban az évben, szeptember 14-én halt meg Rouenben. Hivatalos utód nélkül hunyt el, vele kihaltak címei. Bátor, következetes és jó kormányzóként tartják számon, aki a körülmények ellenére is próbálta fenntartani a rendet és az angol uralmat Franciaországban.
Bedford hercege második létrehozás (1433) Bedford hercege 1433-ban ismeretlen okból visszaadta hercegi címét – és vélhetően Kendal és Richmond grófi címeit is – az uralkodónak, aki újra létrehozta azokat. A címeket ismét éltre szólóan adta meg az uralkodó – megerősítette korábbi döntését –, hogy így vegyék elejét John törvénytelen fia, Richard esetleges cím-követelésének. Richardot 1434-ben, apja utolsó életévében, törvényesítette.
Bedford hercege harmadik létrehozás (1470)
George Neville, Bedford 1. hercege George Neville (1465 – 1483. május 4.) a Neville család szépreményű tagja volt. Apja John Neville, Northumberland grófja (később Montagu márkija), anyja Isabel Ingoldisthorpe, Tiptoft örökösnője volt. Anyai ágon a Tiptoft-örökség révén, apai ágon pedig nagybátyja, Warwick grófja révén jelentős vagyon várományosa volt. 1470-ben Bedford hercegévé tették, mivel eljegyezték Erzsébet yorki hercegnővel. A következő évben apja és nagybátyja fellázadt IV. Eduárd ellen, és elesett a barneti csatában. Bár nem sújtotta őket hivatalosan fővesztés, George mégsem örökölhette apai vagy anyai felmenői vagyonát. 1475-ben a parlament a Neville-birtokokat a Warwick-lány férjének, Gloucester hercegének (később III. Richárd) ítélte. 1478-ban, nagykorúsága előtt a parlament visszavonta hercegi rangját, hivatalosan azzal az indokkal, hogy nincs elegendő jövedelme a cím méltó viseléséhez. A címet ezután IV. Eduárd fiának, a csecsemő Györgynek adták. George Neville tizennyolc éves korában halt meg, jelentős örökség nélkül.
Bedford hercege negyedik létrehozás (1478) Yorki György angol királyi herceg
Bedford hercege ötödik létrehozás (1485) Jasper Tudor, Bedford hercege
A Russell család 130px|bélyegkép|Dorset megye A Russel család Dorset megyei nemes család, amelynek tagjai a során számtalan helyi tisztséget viselt. Stephen Russell (1380–1438) feleségétől, Alice de la Tour-tól származik Henry Russell (–1410), aki jelentős borkereskedő és hajózási vállalkozó volt, valamint négyszer képviselte Dorset megye Weymouth városát a parlamentben. Henry felesége Elizabeth Herring volt, John Herring leánya. Az ő fiuk volt John Russell (–1505), az ő felesége Alice Froxmere, John Froxmere leánya volt. Gyerekeik egyike volt James Russell (–1505). James első felesége Alice Wyse (1440–1515) volt, Thomas Wyse leánya. Az ő fiuk az 1485 körül, valószínűleg a dorseti Berwick-by-Swyre településen született John Russell.