A Billboard Hot 100 a Billboard magazin által hetente közzétett, a zeneiparban irányadó, dalokra vonatkozó slágerlista az Egyesült Államokban. A lista rangsorolása az eladások (fizikai és digitális), az online streaming és a rádiós lejátszások alapján történik az Egyesült Államokban.
A friss listát keddenként állítják össze és teszik közzé online a Billboard weboldalán, de a következő szombatra, a nyomtatott magazin újságárusokhoz való első megjelenésének időpontjára dátumozva. Az eladások heti követési időszaka jelenleg péntektől csütörtökig tart, miután 2015 júliusában megváltoztatták. Eredetileg hétfő-vasárnap volt, amikor a Nielsen 1991-ben elkezdte az eladások nyomon követését. Ez a nyomon követési időszak az online streaming adatok összeállítására is vonatkozik. A rádiós műsorszórás – az eladási adatokkal és a streaminggel ellentétben – könnyen elérhető valós időben, de szintén ugyanabban a péntek–csütörtöki ciklusban követik, a 2021. július 17-én kiadott listával kezdődően. Korábban a rádiózást hétfő–vasárnap, 2015 júliusa előtt pedig szerda–kedd között követték nyomon.
A Billboard Hot 100 első listavezető dala Ricky Nelson Poor Little Fool című dala volt 1958. augusztus 4-én. A 2024. november 30-án végződő hét kiadásáig a Billboard Hot 100-as listán 1175 különböző első helyezett dal szerepelt.
Története
A Billboard első listája a „Last Week's Ten Best Sellers Among the Popular Songs” volt, amely a legjobban fogyó kottákat sorolta fel 1913 júliusában. Más listák a népszerű dalok színházi és előadói szerepléseit tüntették fel. 1928-ban megjelent a „Popular Numbers Featured by Famous Singers and Leaders”, amely a személyes előadások mellé már rádiós játszásokat is hozzáadott. 1936. január 4-én a Billboard magazin közzétette a „Ten Best Records for Week Ending” című listát, amely három vezető lemezcég által jelentett, tíz legjobban fogyó felvételt sorolta fel. 1938 októberében a „The Week's Best Records” című kritikai lista új címet kapott: „The Billboard Record Buying Guide”. Ez már a rádiós játszásokat és a kották eladását is figyelembe vette, és végül az első olyan iparági felméréssé vált, amely a lemezek népszerűségét mérte. Ez vezetett a teljes oldalas „Billboard Music Popularity Chart” megjelenéséhez, amely az 1940. július 20-án záruló hét adatait tartalmazta, és a július 27-i számban jelent meg. A listák a zenegépes játszásokat, a kiskereskedelmi eladásokat, a kották eladását és a rádiós játszásokat fedték le. A nemzeti „Best Selling Retail Records” listán tíz dal szerepelt, amely a mai popslágerlista elődje volt; első helyezettje Tommy Dorsey „I'll Never Smile Again” című felvétele lett.
1945. március 24-től a Billboard vezető népszerűségi listája a Honor Roll of Hits volt. Ez a lista az előadótól függetlenül rangsorolta a legnépszerűbb dalokat (összevonta ugyanannak a dalnak különböző előadók által készített verzióit), a lemezeladások, a kották eladásai, a lemezlovasok és a zenegépek játszásai alapján, amelyeket a Billboard heti országos felmérése határozott meg.
Az 1955-ben kezdődő rockkorszak elején három különálló lista mérte a dalokat egyedi mutatók alapján:
**Best Sellers in Stores** – a legjobban fogyó kislemezek listája, amelyet először 1940 júliusában vezettek be. A lista az országosan felmért kereskedők jelentései alapján rangsorolta a legnagyobb eladású kislemezeket (20–50 pozíció). **Most Played by Jockeys** – a Billboard eredeti rádiós játszási listája. Az amerikai rádióállomásokon legtöbbet játszott dalokat rangsorolta, a DJ-k és állomások jelentései alapján (20–25 pozíció). **Most Played in Jukeboxes** – az Egyesült Államok zenegépeiben legtöbbet játszott dalokat rangsorolta (20 pozíció). Ez az egyik fő módja volt a dalok népszerűségének mérésére a fiatalabb hallgatók körében, mivel sok rádióállomás hosszú éveken át ellenállt annak, hogy rock and roll zenét vegyen fel a lejátszási listáira.
A Billboard elsődleges listája ezek közül a Best Sellers in Stores volt, és a magazin erre hivatkozik, amikor egy dal teljesítményét tárgyalja a Hot 100 létrehozása előtti időszakból. A Billboard 1955. november 12-i számában jelent meg először a The Top 100 (az október 26-án és november 2-án záruló felmérési hetek adatai alapján). A The Top 100 egyesítette egy kislemez teljesítményének minden aspektusát (eladások, rádiós játszás és zenegépes aktivitás), egy pontozási rendszer alapján, amely általában nagyobb súlyt adott az eladásoknak, mint a rádiós játszásnak. A lista első helyezettje a The Four Aces „Love Is a Many-Splendored Thing” című dala volt. A Best Sellers in Stores, a Most Played by Jockeys és a Most Played in Jukeboxes listák továbbra is párhuzamosan jelentek meg az új Top 100 listával.
1957. június 17-én a Billboard megszüntette a Most Played in Jukeboxes listát, mivel a zenegépek népszerűsége csökkent, és a rádióállomások egyre több rockorientált zenét kezdtek felvenni a lejátszási listáikra. Az 1958. július 28-i héten jelent meg utoljára a Most Played by Jockeys és a Top 100 lista; mindkettőn Perez Prado „Patricia” című instrumentális változata emelkedett az első helyre.
1958. augusztus 4-én a Billboard bemutatta az egyetlen, minden műfajt lefedő kislemezlistát, a Hot 100-at, amelynek első listavezetője Ricky Nelson „Poor Little Fool” című dala volt. A Hot 100 gyorsan iparági szabvánnyá vált, és a Billboard 1958. október 13-án megszüntette a Best Sellers In Stores listát.
Tom Noonan, Paul Ackerman és Seymour Stein újságírók hozták létre a Hot 100-at; Stein nem emlékezett rá, ki választotta a nevet.
A Billboard Hot 100 továbbra is az Egyesült Államokban a dalok népszerűségének mérésére szolgáló szabványos lista. A Hot 100 rangsorát a rádiós játszások közönségelérése (Nielsen BDS mérése alapján), a Nielsen SoundScan által összesített eladási adatok (kiskereskedelmi és digitális), valamint az online zenei szolgáltatásokból származó streaming aktivitás határozza meg.
Számos összetevőlista járul hozzá a Hot 100 végső számításához. Ezek a következők: **Radio Songs**: (a Billboard szerint) körülbelül 1000 rádióállomás, amelyek felnőttkortárs, R&B, hiphop, country, rock, gospel, latin és keresztény formátumokat fednek le, digitálisan monitorozva napi 24 órában, heti 7 napon át. A listák a bruttó közönségelérés alapján rangsorolnak, amelyet a rádiós játszások pontos időpontjainak és az Arbitron hallgatottsági adatainak összevetésével számítanak ki. **Digital Song Sales**: a digitális eladásokat a Nielsen SoundScan követi nyomon, és ezek a dal eladási pontjaihoz tartoznak. **Streaming Songs**: a Billboard, a Nielsen SoundScan és a National Association of Recording Merchandisers együttműködése, amely a legnépszerűbb streamelt rádiós dalokat, on‑demand dalokat és videókat méri a vezető online zenei szolgáltatásokon. **Hot Singles Sales** (1984–2017): a fizikai kislemezek Nielsen SoundScan által követett eladásai.
+ A Billboard Hot 100 összetevőlistái Időszak Hot Singles Sales Radio Songs Digital Song Sales Streaming Songs 1984–2005 aktív aktív – – 2005–2013 aktív aktív aktív – 2013–2017 aktív aktív aktív aktív 2017–napjainkig megszűnt aktív aktív aktív
Válogatás A sales-, streaming- és rádiós játszási adatok követési hete pénteken kezdődik. Csütörtökön ér véget (a rádiós játszás korábban hétfőtől vasárnapig tartó követési héttel működött, de a 2021. július 17-i dátumú listától kezdve ezt összehangolták a másik két mutatóval. A Billboard kedden állítja össze és teszi közzé az új listát. Minden lista „week‑ending” dátummal jelenik meg, amely négy nappal későbbi szombati dátumot jelöl, mint amikor a lista online frissül.
Példa: január 1., péntek – a követési hét kezdete (sales, streaming, airplay) január 7., csütörtök – a követési hét vége január 12., kedd – az új lista megjelenik, a lapszám dátuma: január 16., szombat
Irányelvek változásai Az adatok gyűjtésének és összeállításának módszerei és szabályai a lista története során számos alkalommal megváltoztak.
Bár a kislemezlista megjelenése charttörténészeket és rajongókat teremtett, nagy hatással volt a popkultúrára, és számtalan érdekességet eredményezett, a Hot 100 fő célja továbbra is az, hogy a zeneipar szereplőit segítse: tükrözze a „termék” (kislemezek, albumok stb.) népszerűségét, és kövesse a vásárlóközönség trendjeit. A Billboard számos alkalommal módosította módszertanát és irányelveit, hogy a lehető legpontosabban és leghitelesebben mutassa meg, mi számít népszerűnek. Ennek egyik alapvető példája az eladások és a rádiós játszás közötti arány. A Hot 100 korai időszakában a kislemezek voltak a zenevásárlás elsődleges formája. Amikor a kislemez‑eladások erősek voltak, nagyobb súlyt kapott egy dal kiskereskedelmi teljesítménye, mint a rádiós játszása.
Kétoldalas kislemezek A Billboard több alkalommal is módosította a Hot 100 szabályait a „kétoldalas kislemezekkel” kapcsolatban. A Hot 100 előtti Best Sellers in Stores lista az A‑ és B‑oldalakat együtt sorolta fel, és azt az oldalt tüntette fel elsőként, amelyet a többi listán gyakrabban játszottak. Ilyen volt például Elvis Presley „Don't Be Cruel” / „Hound Dog” című kislemeze. A Presley‑kislemez listafutása alatt a kiemelt oldal többször váltakozott a két dal között. Ugyanakkor a Most Played in Juke Boxes, a Most Played by Jockeys és a Top 100 listákon a két dal külön szerepelt, ahogy minden más dal is. Az 1958-ban bevezetett Hot 100 listán az A‑ és B‑oldalak ismét külön kerültek rangsorolásra, ahogyan korábban a Top 100-on is.
A Hot 100 1969. november 29-i „week‑ending” dátumú listájától kezdve a szabály megváltozott: ha mindkét oldal jelentős rádiós játszást kapott, együtt szerepeltek a listán. Ez a kérdés 1972-re okafogyottá vált, mivel a nagy lemezcégek megszilárdították azt a már a 60-as években indult trendet, hogy ugyanazt a dalt tették a kislemezek mindkét oldalára, amikor rádióknak küldték őket.
További bonyodalmak jelentkeztek, amikor a hagyományos A‑ és B‑oldalas formátumot felváltották a 12 hüvelykes kislemezek és a maxi‑single‑ök, amelyek gyakran egynél több B‑oldalt tartalmaztak. További problémát okozott, hogy több esetben a B‑oldal népszerűbbé vált, mint az A‑oldal, így a lemezcégek új kislemezt adtak ki, amelyen a korábbi B‑oldal lett az A‑oldal, egy „új” B‑oldallal kiegészítve.
Az albumdalok Hot 100‑ba való bevonása végleg lezárta a kétoldalas slágerekkel kapcsolatos kérdéseket.
Albumdalok Miközben a Hot 100 szabályai az évek során sokszor módosultak, egy szabály több mint négy évtizeden át változatlan maradt: egy dal nem kerülhetett fel a Hot 100-ra, ha nem volt megvásárolható kislemezként. Ez 1998. december 5-én szűnt meg, amikor a Hot 100 „kislemezlista” helyett „dallista” lett. Az 1990-es években egyre elterjedtebbé vált az a zeneipari gyakorlat, hogy dalokat csak rádióra promotáltak, anélkül hogy kislemezként kiadták volna őket. A nagy lemezcégek azt állították, hogy a kislemezek kannibalizálják az albumeladásokat, ezért fokozatosan megszüntették a kislemezkiadásokat. Ebben az időszakban egyre több vád érte a lemezcégeket listamanipuláció miatt: visszatartották a kislemez kiadását addig, amíg a rádiós játszás el nem érte a csúcsot, így a dal a Hot 100-on rögtön a top 10-ben vagy akár az első helyen debütálhatott. Sok esetben a kiadó már egy hét után törölte a kislemezt a katalógusából, így a dal felkerült a Hot 100-ra, magas pozícióban debütált, majd lassan visszaesett, ahogy az egyszeri kiskereskedelmi készlet elfogyott.
Ebben az időszakban több népszerű mainstream sláger soha nem került fel a Hot 100-ra, vagy csak jóval azután, hogy rádiós játszásuk már visszaesett. Amíg nem adták ki őket kislemezként, a dalok nem voltak jogosultak a listára. Ezek közül sok dal hosszú időn át uralta a Hot 100 Airplay listát:
1995 – The Rembrandts: „I'll Be There for You” (8 hétig első helyen) 1996 – No Doubt: „Don't Speak” (16 hétig első helyen) 1997 – Sugar Ray Super Cat közreműködésével: „Fly” (6 hétig első helyen) 1997 – Will Smith: „Men in Black” (4 hétig első helyen)