A költség-haszon elemzés (angol elnevezése szerint cost-benefit analysis, rövidítve CBA), amelyet néha haszon-költség elemzésnek is neveznek, az alternatívák erősségeinek és gyengeségeinek becslésére szolgáló szisztematikus megközelítés. Olyan lehetőségek meghatározására szolgál, amelyek a legjobb megközelítést nyújtják az előnyök eléréséhez, miközben megőrzik a megtakarításokat például az ügyletek, tevékenységek és funkcionális üzleti követelmények terén.A költség-haszon elemzés (CBA) használható a megvalósult vagy potenciális cselekvési irányok összehasonlítására, valamint egy döntés, projekt vagy politika értékének becslésére vagy értékelésére a költségekkel szemben. Általában üzleti vagy politikai döntések (különösen a közpolitika), kereskedelmi tranzakciók és projektberuházások értékelésére használják. Például az Egyesült Államok Értékpapír- és Tőzsdefelügyeletének költség-haszon elemzést kell végeznie, mielőtt szabályozást vagy deregulációt vezetne be.
A költség-haszon elemzésnek két fő alkalmazása van:
Annak megállapításához, hogy egy befektetés (vagy döntés) megalapozott-e, meg kell vizsgálni, hogy a haszna meghaladja-e a költségeit, és ha igen, mennyivel. A befektetések (vagy döntések) összehasonlításának alapjaként az egyes opciók teljes várható költségének összehasonlítása a teljes várható hasznukkal.A költséghatékonysági elemzés a költséghatékonysági elemzéshez kapcsolódik. A költség-haszon elemzésben az előnyöket és költségeket pénzben fejezik ki, és a pénz időértékével korrigálják; az időbeli előnyök és költségek összes áramlását közös alapon, nettó jelenértékükben (NPV) fejezik ki, függetlenül attól, hogy azok különböző időpontokban merülnek-e fel. Más kapcsolódó technikák közé tartozik a költség-haszon elemzés, a kockázat-haszon elemzés, a gazdasági hatáselemzés, a költségvetési hatáselemzés és a befektetés társadalmi megtérülésének (SROI) elemzése.
A szervezetek gyakran használják a költség-haszon elemzést egy adott politika kívánatos voltának értékelésére. Ez az előnyök és költségek várható egyensúlyának elemzése, beleértve az esetleges alternatívák és a status quo figyelembevételét is. A költség-haszon elemzés segít megjósolni, hogy egy szakpolitika haszna meghaladja-e (és mennyivel) a költségeit, más alternatívákhoz képest. Ez lehetővé teszi az alternatív politikák rangsorolását a költség-haszon arány szempontjából. Általában a pontos költség-haszon elemzés olyan választási lehetőségeket azonosít, amelyek a jólétet növelik a hasznosság szempontjából. Pontos költség-haszon elemzést feltételezve, a status quo megváltoztatása a legalacsonyabb költség-haszon arányú alternatíva megvalósításával javíthatja a Pareto-hatékonyságot. Bár a költség-haszon elemzés megalapozott becslést adhat a legjobb alternatíváról, az összes jelenlegi és jövőbeli költség és haszon tökéletes értékelése nehéz; a tökéletesség - a gazdasági hatékonyság és a társadalmi jólét szempontjából - nem garantált. A költség-haszon elemzés nem garantált.
A költség-haszon elemzés értéke az egyes költség- és haszonbecslések pontosságától függ. Összehasonlító tanulmányok azt mutatják, hogy ezek a becslések gyakran hibásak, ami megakadályozza a Pareto- és Kaldor–Hicks-hatékonyság javítását. Érdekcsoportok megpróbálhatnak jelentős költségeket belefoglalni vagy kihagyni az elemzésből az eredmény befolyásolása érdekében.Huesemann, Michael H., and Joyce A. Huesemann (2011). Technofix: Why Technology Won't Save Us or the Environment, Chapter 8, “The Positive Biases of Technology Assessments and Cost Benefit Analyses”, New Society Publishers, Gabriola Island, British Columbia, Canada, , 464 pp.
Történelem alt=Small, blue-tinted picture of Jules Depuit|bélyegkép| Jules Dupuit francia mérnök és közgazdász, akit a költség–haszon elemzés kidolgozásának úttörőjeként tartanak számon. A költség-haszon elemzés (CBA) koncepciója Jules Dupuit 1848-as cikkére nyúlik vissza, és Alfred Marshall későbbi munkáiban formalizálta.1 Jules Dupuit úttörője volt ennek a megközelítésnek, amikor először kiszámította „egy olyan projekt társadalmi jövedelmezőségét, mint egy út vagy híd építése.” Ennek megválaszolására Dupuit azt kezdte vizsgálni, hogy a felhasználók milyen hasznot húznak a projektből. Megállapította, hogy a hasznosság mérésének legjobb módszere az, ha megismerjük az egyén fizetési hajlandóságát. Az egyes felhasználók fizetési hajlandóságának összegét véve Dupuit bemutatta, hogy a dolog (híd vagy út vagy csatorna) társadalmi haszna mérhető. Lehet, hogy egyes felhasználók szinte semmit sem hajlandók fizetni, mások sokkal többet, de ezek összege rávilágítana a dolog hasznára. Meg kell ismételni, hogy Dupuit nem azt javasolta, hogy a kormányzat tökéletesen árdiszkriminatív legyen, és minden egyes felhasználónak pontosan annyit számítson fel, amennyit fizetne. Inkább a fizetési hajlandóságuk adott elméleti alapot egy projekt társadalmi értékére vagy hasznára vonatkozóan. A projekt költségei sokkal egyszerűbben kiszámíthatónak bizonyultak. Ha egyszerűen csak az anyagok és a munkaerő összegét vesszük, valamint az utólagos karbantartást, akkor megkapjuk a költséget. Most már pontosan lehetett elemezni a projekt költségeit és hasznát, és megalapozott döntést lehetett hozni.
Az Egyesült Államokban a Hadtest (Corps of Engineers) kezdte el alkalmazni a költség-haszon elemzést, miután az 1936-os Szövetségi Hajózási Törvény előírta annak használatát a vízi infrastruktúrák tervezésekor. A költség-haszon elemzést szövetségi szintű irányelvként az 1939-es Árvízvédelmi Törvény szilárdította meg, amely kimondta, hogy „az előnyök – bárkire is háruljanak – haladják meg a becsült költségeket”.
Az utóbbi időben a költség-haszon elemzést a kiberbiztonsági beruházásokkal kapcsolatos döntések meghozatalára is alkalmazzák. Például a Gordon–Loeb modell segít meghatározni, hogy egy vállalat mennyit érdemes költenie kiberbiztonságra a potenciális veszteségek és a támadások valószínűsége alapján.
Közpolitika A költség-haszon elemzés szélesebb körű közpolitikai alkalmazása Otto Eckstein munkájával kezdődött, aki 1958-ban a jóléti közgazdaságtan alapjaira helyezte a módszert, különös tekintettel a vízügyi fejlesztésekre. Az Egyesült Államokban ezt követően a módszert alkalmazták a vízminőség, a szabadidős utazás és a földmegőrzés értékelésére is az 1960-as években. Ekkor született meg az "opciós érték" fogalma is, amely a nem kézzelfogható természeti erőforrások – például nemzeti parkok – társadalmi értékét igyekszik megragadni.
A költség-haszon elemzés alkalmazása kiterjedt olyan közpolitikákra is, amelyek kézzelfogható és nem kézzelfogható előnyöket céloznak, például a mentális betegségekkel, szerhasználattal, felsőoktatással vagy vegyi hulladékkal kapcsolatos intézkedésekre. Az Egyesült Államokban az 1969-es Nemzeti Környezetpolitikai Törvény előírta a szabályozások költség-haszon elemzés-alapú értékelését, amelyet azóta más országok is átvettek. Kormányzati útmutatók – például Kanada, Ausztrália és az Egyesült Államok egészségügyi és katasztrófavédelmi irányelvei – segítik a költség-haszon elemzés (CBA) közpolitikában való alkalmazását.
Közlekedési beruházások A közlekedési beruházásokhoz kapcsolódó költség-haszon elemzés az Egyesült Királyságban indult az M1-es autópálya projektjével, majd más jelentős infrastrukturális fejlesztésekre is alkalmazták, például a londoni Victoria metróvonalra. Később a Közlekedési Minisztérium bevezette a NATA (New Approach to Appraisal) módszertant, amely a gazdasági és környezeti hatásokat egyaránt figyelembe vette. A NATA először az 1998-as országos útfelülvizsgálatban jelent meg, majd fokozatosan minden közlekedési ágazatra kiterjesztették, és 2011-re a brit közlekedési értékelések alapkövévé vált.
Az Európai Unió HEATCO (Developing Harmonised European Approaches for Transport Costing and Project Assessment) projektje – amely a Hatodik Keretprogram része volt – felülvizsgálta a tagállamok közlekedési értékelési útmutatóit, és jelentős nemzeti eltéréseket talált. A projekt célja az volt, hogy egységesítse a közlekedési projektek értékelési gyakorlatát az EU-n belül, közös módszertani irányelvek kidolgozásával.
A kanadai közlekedési minisztérium (Transport Canada) 1994-ben kiadott útmutatójával népszerűsítette a költség-haszon elemzés alkalmazását nagy volumenű közlekedési beruházások esetében. Az Egyesült Államok szövetségi és állami közlekedési szervei rendszeresen használnak különféle szoftvereket költség-haszon elemzéshez, például a HERS, BCA.Net, StatBenCost, Cal-BC és TREDIS rendszereket. Az elemzéshez útmutatók érhetők el többek között a Federal Highway Administration, a Federal Aviation Administration, a Minnesota és a Kaliforniai Közlekedési Minisztérium, valamint a Transportation Research Board közgazdasági bizottsága által..
Pontosság Az egészségügyi közgazdaságtanban a költség-haszon elemzés gyakran nem bizonyul elégségesnek, mivel az emberi élet értékének meghatározása a fizetési hajlandóság alapján erősen torzulhat a jövedelmi különbségek miatt. Ezért alternatív módszerek – például a költség-hasznosság elemzés, a QALY (minőségileg korrigált életév) és a DALY (betegségteher mutató) – alkalmasabbak lehetnek az egészségpolitikai intézkedések hatásainak vizsgálatára.
Bizonyos környezeti hatások esetén a költség-haszon elemzés (CBA) helyett költséghatékonysági elemzés (CEA) alkalmazása lehet célszerűbb. Ez különösen igaz olyan esetekben, amikor egy konkrét fizikai eredményt kívánnak elérni – például az energiafelhasználás csökkentését az energiahatékonyság növelésével. A költséghatékonysági elemzés egyszerűbb és kevésbé időigényes, mivel nem szükséges pénzben kifejezni az eredményeket, ami egyes esetekben nehéz vagy vitatható lehet.
Az a vélemény is felmerült, hogy ha a modern költség-haszon elemzéseket alkalmazták volna olyan döntésekre, mint például a benzin ólomtartalmának eltávolításának kötelezővé tétele, két javasolt gát megépítésének megakadályozása a Grand Canyon fölötti és alatti szakaszon a Colorado folyón, valamint a munkavállalók vinil-kloridnak való kitettségének szabályozása, ezek az intézkedések nem kerültek volna végrehajtásra (bár mindegyiket rendkívül sikeresnek tartják). Az amerikai Tiszta Levegő Törvényt visszatekintő tanulmányokban olyan esettanulmányként idézték, amelyben a hasznok meghaladták a költségeket, de a hasznok ismerete (amelyeket nagyrészt a részecske szennyezés csökkentésének előnyei tettek ki) csak sok évvel később vált ismertté.
Folyamat Egy általános költség-haszon elemzés a következő lépésekből áll:
Határozza meg a cselekvés céljait és feladatait. Soroljon fel alternatív intézkedéseket. Sorolja fel az érdekelt feleket . Válasszon ki mérési módszert (mérési módszereket), és mérje meg az összes költség- és haszonelemet. Előrejelzi a költségek és hasznok kimenetelét a vonatkozó időszakban. Minden költséget és hasznot át kell váltani egy közös pénznemre. Alkalmazzon kedvezményes kamatlábat . Számítsa ki a vizsgált intézkedések nettó jelenértékét . Végezzen érzékenységvizsgálatot . Alkalmazza az ajánlott cselekvési irányt.
Az Egyesült Államok szabályozási politikájában a költség-haszon elemzésre az OMB A-4 körlevél ad iránymutatást.