Kožuhe (), település Bosznia-Hercegovinában, a Szerb Köztársaság északi régiójában Doboj községben.
Fekvése A település Bosznia-Hercegovina északi részén, Dobojtól légvonalban 14, közúton 20 km-re északra, a Trebava-hegység nyugati peremén, a Boszna-folyó jobb partján, 125-325 méteres magasságban található.https://www.topografskakarta.com/jugo/download/srb_25/doboj_4/dob_4.html Topografska karta Doboj 425-1-4 A településen halad át az 1893-ban épült Doboj – Modriča út.
Népessége Nemzetiségi csoport Népesség1991 Népesség2013Szerb1404985Bosnyák52Horvát1714Jugoszláv322Egyéb1312Összesen14711015
Története A régészeti leletek tanúsága szerint területén már a bronzkor óta, egészen a középkorig voltak emberi települések. Lakói részt vettek az 1858-as trebavai török elleni felkelésben, melyet kegyetlenül levert a török hadsereg, amely utána napokig vadászott a felkelés résztvevőire. A felkelés kiváltó oka az volt, hogy körülbelül tíz évvel a felkelés előtt a török kormány elfogadott egy törvényt, amely enyhíti és igazságosabban szabályozza a jobbágyok és a bégek közötti kapcsolatokat. A bégek azonban nem tartották tiszteletben ezt a törvényt.
A település 1878-ig tartozott az Oszmán Birodalomhoz, ekkor a berlini kongresszus határozata alapján az Osztrák-Magyar Monarchia része lett. 1879-ben az első osztrák-magyar népszámlálás során a Gračanicai járáshoz tartozó településnek 144 háztartása és 843 ortodox lakosa volt.Haupt übersicht der politischen Eintheilung von Bosnien und der Herzegovina 1879. 88. o. 1910-ben a Gračanicai járáshoz tartozó településen 241 háztartást és 1197 ortodox lakost találtak.Die ergebnisse der volkzählung in Bosnien und der Herzegovina 1910. Statistichendepartment der landesregierung, Sarajevo, 1912. 78. o. A monarchia szétesésével 1918-ban előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd 1929-től a Jugoszláv Királyság része lett. 1921-ben a Gradačac járáshoz tartozó községnek 1212 lakosa volt, melyből 1197 ortodox szerb és 15 római katolikus volt.Popisa stanovnistva u Kraljevini Srba, Hrvata i Slovenaca 1921. godine – izdanje Državne Statistike u Beograd u, Sarajevo, 1924. 226. o. Az 1929-es törvény értelmében, amikor Bosznia-Hercegovinát négy banovinára, Drinskára, Vrbaskára, Zetskára és Primorskára osztották, a település a Vrbaska banovina része lett, amelynek székhelye Banja Luka volt.
A második világháborúban Jugoszlávia megszállása után a Független Horvát Állam (NDH) része lett. A második világháború után 1992-ig a település a szocialista Jugoszlávia keretében a Bosznia-Hercegovinai Népköztársaság, valamint Gračanica község része volt. A boszniai háborút lezáró daytoni békeszerződés rendelkezése alapján az ország területét felosztották a Bosznia-hercegovinai Föderáció és a boszniai Szerb Köztársaság között. A békeszerződés utáni területmegosztási megállapodás értelmében a település a Boszniai Szerb Köztársasághoz és Doboj községhez került.
Nevezetességei Szent Illés próféta tiszteletére szentelt ortodox temploma. A templom 16x7,5 méteres. Építése 1971-ben kezdődött, és ugyanazon év szeptember 6-án Jovan Gajić szentelte fel az alapokat. Az építkezés befejezése után a templomot 1972. október 22-én Longin Tomić zvornik-tuzlai püspök szentelte fel. A régi márvány ikonosztázt a doboji Mile Kekić, a szerb-bizánci stílusú ikonokat pedig a modričai Aleksandar Vasiljević festette. Ezt a régi ikonosztázt egy új, Miladin Cvijanović által készített ikonosztáz váltotta fel. Az ikonosztázon lévő új ikonokat a čačaki Goran Pešić festette. A kozuhei ortodox plébániát 1882-ben alapították, Kožuhe és Skipovac falvak tartoznak hozzá. Gradina – őskori erődítmény, valamint középkori vár és település maradványai a tágas dombtetőn, valamint a domb lejtőin a kultúrrétegben. A legrégebbi maradványok a késő bronzkorból származnak.
Jegyzetek
További információk Doboj város hivatalos oldala
Kategória:A Doboji régió települései