Bijelo Brdo (), település Bosznia-Hercegovinában, Derventa községben, a Szerb Köztársaság északi régiójában.
Fekvése A település Bosznia-Hercegovina északi részén, Dobojtól légvonalban 36, közúton 46 km-re északnyugatra, községközpontjától légvonalban 5, közúton 7 km-re északra, a Száva és az Ukrina között, 150-200 méteres magasságban található.https://www.topografskakarta.com/jugo/download/srb_25/dr_8/drv_8.html Topografska karta S. Požega 374-4-4 A település a Derventa—Kobaš út mentén húzódik
Népessége Nemzetiségi csoport Népesség1991 Népesség2013Szerb80Bosnyák00Horvát1286102Jugoszláv80Egyéb90Összesen1311102
Története A Brezik lelőhely régészeti leleteinek tanúsága szerint a település már a kőkorszak hajnalán lakott volt.
A Dubočac-patakban és a Mađarsko grobljénak (Magyar temetőnek) nevezett dombon középkori fegyverek maradványait találták meg, közvetlenül a Száva folyó melletti dombon pedig a Banice temető található, ahol Đuro Basier egy bán és felesége sírját fedezte fel. Egyes történészek véleménye szerint a mai Bijelo Brdo-i plébánia területe részben a régi dubočaci plébániához tartozott. Marijan Pavlović ferences rendtartományi szerzetes, azaz a neretvai Jure és Pavle Papić boszniai ferencesek 1623-as jelentésében az áll, hogy a dubočaci plébánia a kraljevai sutjeskai kolostorhoz tartozik. Augustin Miletić püspök 1813-as összeírása szerint a koraćei plébánián, többek között, Bijelo Brdo települést 28 katolikus házzal és 174 katolikussal említik, akik közül 113 felnőtt és 61 gyermek volt. Az 1855-ös adatok szerint, a koratje plébánián Bielo-Brdo - 42 katolikus családdal és 352 katolikus lakossal szerepel.
A település 1878-ig tartozott az Oszmán Birodalomhoz, ekkor a berlini kongresszus határozata alapján az Osztrák-Magyar Monarchia része lett. 1879-ben az első osztrák-magyar népszámlálás során a Derventi járáshoz tartozó településnek 50 háztartása és 383 római katolikus lakosa volt.Haupt übersicht der politischen Eintheilung von Bosnien und der Herzegovina 1879. 39. o. 1910-ben a Derventai járáshoz tartozó településen 91 háztartást, 677 római katolikus és 6 görög katolikus lakost találtak.Die ergebnisse der volkzählung in Bosnien und der Herzegovina 1910. Statistichendepartment der landesregierung, Sarajevo, 1912. 182. o. A monarchia szétesésével 1918-ban előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd 1929-től a Jugoszláv Királyság része lett. 1921-ben a Derventai járáshoz tartozó településnek 842 lakosa volt, mind római katolikus volt.Popisa stanovnistva u Kraljevini Srba, Hrvata i Slovenaca 1921. godine – izdanje Državne Statistike u Beograd u, Sarajevo, 1924. 140. o. Az 1929-es törvény értelmében, amikor Bosznia-Hercegovinát négy banovinára, Drinskára, Vrbaskára, Zetskára és Primorskára osztották, a település a Vrbaska banovina (Orbászi bánság) része lett, amelynek székhelye Banja Luka volt. 1939-ben a közigazgatás átszervezésével a Hrvatska banovina (Horvát Bánság) része lett.
A második világháborúban Jugoszlávia megszállása után a Független Horvát Állam (NDH) része lett. A második világháború után 1992-ig a település a szocialista Jugoszlávia keretében a Bosznia-Hercegovinai Népköztársaság része volt. Az 1992-1995-ös háború alatt, 1992. februárjának utolsó napján szerb szélsőségesek aláaknázták és porig rombolták a plébániatemplomot, a plébániaházat pedig kifosztották és felgyújtották. A Szent Anna és Szent Rókus kápolnát is teljesen elpusztították, és az összes katolikus horvátot kiűzték a plébánia területéről. A Bijelo Brdo-i plébánia mind a 460 horvát katolikus házát kifosztották, majd lerombolták. A boszniai háborút lezáró daytoni békeszerződés rendelkezése alapján az ország területét felosztották a Bosznia-hercegovinai Föderáció és a boszniai Szerb Köztársaság között. A békeszerződés utáni területmegosztási megállapodás értelmében a település Derventa község részeként a Boszniai Szerb Köztársasághoz került.
Nevezetességei Keresztelő Szent János tiszteletére szentelt római katolikus temploma. A templom alapkövét 1935-ben tették le. Az építkezés még a második világháború kitörése előtt befejeződött. A boszniai háborúban, 1992. február 28-án lerombolták. A katolikus plébániát 1921. augusztus 15-én alapították a koraći plébániáról való leválással. Az első plébános Izidor Poljak költő pap volt, aki egy harangot is szerzett az új plébániának. 1992 februárjában szerb szélsőségesek aláaknázták és porig rombolták. Keresztelő Szent János, a Bijelo Brdo-i plébánia védőszentjének ünnepe alkalmából, 2003. június 24-én Vinko Puljić bíboros, Vrhbosna érseke vezette azt a szentmisét, melyen megáldotta az új plébániatemplom alapjait, amelyet a régi helyén építenek. Brezik – paleolit telep maradványai. A domb agyagos lejtőjén őskori megmunkált köveket találtak, melyeket a szakemberek az őskőkorszakra datáltak.
Jegyzetek
További információk Derventa város hivatalos oldala
Kategória:A Doboji régió települései