Spurius LarciusBroughton I, pp. 6, 9, 10Ogilvie, p. 259 (cognomene Rufus vagy Flavus) az ókori Római Köztársaság egyik patríciusa volt, aki kétszer viselt consuli hivatalt, először i. e. 506-ban, másodszor pedig i. e. 490-ben.Dictionary of Greek and Roman Biography and Mythology, vol. II, p. 175 ("Flavus, Lartius", No. 1).

Élete A Larcius család (Lartius vagy Largius változatban is ismertek) etruszk származású volt, nevük a Lars személynévből ered.Chase, p. 129.}}Dictionary of Greek and Roman Biography and Mythology, vol. II, p. 723 ("Lartia Gens"). Spurius fivére, Titus Larcius kétszer viselt consuli tisztséget és ő volt az első római dictator.Dictionary of Greek and Roman Biography and Mythology, vol. II, p. 175 ("Flavus, Lartius", No. 2).Livy, ii. 18, 21.Dionysius, v. 50, 59, 60, 71, 76, 77.Broughton, vol. I, pp. 9, 10 (notes 2, 3), 11, 12. Spurius harmadik neve (cognomen) Halikarnosszoszi Dionüsziosznál Flavus ("sárga"),Dionysius, vii. 68. más forrásokban Rufus ("vörös"), mindkettő hajszínre utal;Chronography of 354.Broughton, vol. I, pp. 5–11, 14. lehet hogy a fivéreket hajuk színe alapján különböztették meg.Chase, p. 110.

Lars Porsenna támadása Miután a rómaiak i. e. 509-ben elűzték a királyukat, Lucius Tarquinius Superbust és kikiáltották a köztársaságot, a következő évben Clusium etruszk királya, Lars Porsenna hadat üzent nekik, hogy visszaültesse Tarquiniust a trónjára (vagy hogy meghódítsa a várost). Az első csatát elveszítő rómaiak a Tiberisen átívelő Pons Sublicius hídon keresztül vonultak vissza. Az üldöző etruszkokat Horatius Cocles tartotta fel a hídfőnél, akihez Titus Livius szerint szégyenérzete miatt csatlakozott Spurius Larcius és Titus Herminius Aquilinus is, mindketten "mind családjuk, mind tetteik miatt jó hírű férfiak."Livy, ii. 10.Dionysius, v. 24, 25. A három férfi Róma akkori lakosságának három törzsét képviselte, Horatius a latinokat, Herminius a szabinokat, Larcius pedig az etruszkokat.Niebuhr, History of Rome, vol. i, p. 542. Míg ők feltartották a támadókat, társaik a másik oldalon lebontották a hidat; amikor az már majdnem járhatatlan volt, Horatius visszaküldte két bajtársát, majd amikor leomlott, maga is visszaúszott.Valerius Maximus, iii. 2. § 1.Plutarch, "The Life of Poplicola", 16.Polybius, vi. 55.

Lars Porsenna ezután ostromzár alá vette Rómát, katonái a környéken fosztogattak. Az akkori consul, Publius Valerius Publicola csapdát állított fel az egyik ellenséges csapatnak; Sp. Larcius azt a bekerítő könnyűgyalogos csapatot vezette, amelyik a Porta Collinánál állt lesben.Livy, ii. 11.

Tisztségei I. e. 506-ban a köztársaség negyedik évében Sp. Larciust választották consulnak, társa Titus Herminius volt, akivel együtt védték a hidat. Ebben az évben Lars Porsenna ismét követet küldött, hogy fogadják vissza Tarquiniust. A rómiak a legelőkelőbb patríciusokból álló követséget küldtek Clusiumba és meggyőzték Porsennát hogy inkább meghalnak de nem fognak Tarquinius uralma alatt élni. Békét kötöttek és az etruszk király elengedte túszait.Livy, ii. 15.

A következő évben, i. e. 505-ben Sp. Larcius Publius Postumius Tubertus consul legatusa volt a szabinok elleni háborúban.Dionysius, v. 39.Broughton, vol. I, p. 7. 504-ben ő vagy fivére P. Valerius Publicola consul alvezéreként szolgált, szintén a szabinok ellen.Dionysius, v. 41.Broughton, vol. I, p. 8.

I. e. 490-ben ismét consuli tisztséget viselt Quintus Sulpicius Camerinus Cornutus mellett.Broughton, vol. I, p. 18 (and note 1). 488-ban ő is Sulpicius is azon öt volt consul között volt, akiket a Róma ellen vonuló Coriolanus ellen küldtek.Dionysius, viii. 22.Broughton, vol. I, p. 19. A következő évben praefectus urbi (városparancsnok) tisztséget viselt.Dionysius, viii. 64.Broughton, vol. I, p. 20. 482-ben ő volt a második a két interrex közül aki a szenátus felhatalmazása alapján lefolytatta a consulválasztást; elődje Aulus Sempronius Atratinus nem tudta megszervezni a választást a törvény által engedélyezett öt napon belül.Dionysius, viii. 90.Broughton, vol. I, p. 23. Ugyanebben az évben Sp. Larcius támogatta a Veii elleni háborút.Dionysius, viii. 91.

Jegyzetek

Irodalom Polybius, Historiae (The Histories) Dionysius of Halicarnassus, Romaike Archaiologia (Roman Antiquities) Titus Livius , History of Rome Valerius Maximus, Factorum ac Dictorum Memorabilium (Memorable Facts and Sayings) Lucius Mestrius Plutarchus , Parallel Lives Chronography of 354 Thomas Babington Macaulay, Lays of Ancient Rome, Longman, London (1842) Dictionary of Greek and Roman Biography and Mythology, William Smith, ed., Little, Brown and Company, Boston (1849) George Davis Chase, "The Origin of Roman Praenomina", in Harvard Studies in Classical Philology, vol. VIII, pp. 103–184 (1897) T. Robert S. Broughton, The Magistrates of the Roman Republic, American Philological Association (1952–1986). Robert Maxwell Ogilvie, Commentary on Livy, books 1–5, Clarendon Press, Oxford (1965)

Fordítás

Kategória:Consulok az i. e. 6. században Kategória:Consulok az i. e. 5. században Kategória:Ókori tisztviselők Kategória:Az i. e. 6. században született személyek Kategória:Az i. e. 5. században elhunyt személyek