A progresszív korszak (1890-es évek – 1920-as évek) az Amerikai Egyesült Államokban több társadalmi és politikai reformtörekvés által jellemzett időszak volt.John D. Buenker, John C. Boosham, and Robert M. Crunden, Progressivism (1986) pp. 3–21Arthur S. Link, "What Happened to the Progressive Movement in the 1920s?." American Historical Review 64.4 (1959): 833–851. A korszak reformerei, akiket progresszíveknek neveztek, a gyors iparosodással, urbanizációval, bevándorlással és politikai korrupcióval, valamint az ipari tulajdon monopóliumokban való koncentrációjával kapcsolatos problémák megoldására törekedtek. A reformerek aggodalmukat fejezték ki a nyomornegyedek, a szegénység és a munkakörülmények miatt. Több, egymást átfedő mozgalom társadalmi, politikai és gazdasági reformokat követelt, a kormányzás, a tudományos módszerek és a szakmaiság megváltoztatását, az üzleti élet szabályozását, a természeti környezet védelmét, valamint a városi élet- és munkakörülmények javítását szorgalmazva.

A korrupt és antidemokratikus politikai gépezetek és azok vezetői voltak a progresszív reformerek fő célpontjai. A demokrácia újjáélesztése érdekében a progresszívek bevezették a közvetlen előválasztásokat, a szenátorok közvetlen választását (ahelyett, hogy az állami törvényhozás választotta volna őket), a kezdeményezéseket és népszavazásokat, valamint a nők választójogát, amelyet a demokrácia előmozdítása és a nők feltételezett erkölcsi befolyásának bevonása a politikába érdekében támogattak.On purification, see David W. Southern, The Malignant Heritage: Yankee Progressives and the Negro Question, 1900–1915 (1968); Southern, The Progressive Era And Race: Reaction And Reform 1900–1917 (2005); Norman H. Clark, Deliver Us from Evil: An Interpretation of American Prohibition (1976) p. 170; and Aileen Kraditor, The Ideas of the Woman Suffrage Movement: 1890–1920 (1967). 134–136. Sok progresszív számára az alkoholtartalmú italok tilalmaJames H. Timberlake, Prohibition and the Progressive Movement, 1900–1920 (1970) pp. 1–7. volt a kulcs a politikai korrupció felszámolásához és a társadalmi viszonyok javításához.

Egy másik célpont a monopóliumok voltak, amelyeket a progresszívek a tisztességes verseny előmozdítása érdekében trösztellenes és antitröszt törvényekkel igyekeztek szabályozni. A progresszívek emellett új, az ipar szabályozására összpontosító kormányzati ügynökségek létrehozását is szorgalmazták. A progresszívek további célja az volt, hogy tudományos, orvosi és műszaki megoldásokkal reformálják a kormányzást és az oktatást, és elősegítsék a fejlődést különböző területeken, többek között az orvostudományban, a pénzügyekben, a biztosításban, az iparban, a vasútban és az egyházakban. Céljuk az volt, hogy professzionálisabbá tegyék a társadalomtudományokat, különösen a történelmet, a közgazdaságtant és a politikatudományt, valamint hogy a tudományos menedzsment vagy a taylorizmus segítségével javítsák a hatékonyságot.Lewis L. Gould, America in the Progressive Era, 1890–1914 (2000)David B. Tyack, The One Best System: A History of American Urban Education (Harvard UP, 1974), p. 39

Kezdetben a mozgalom főként helyi szinten működött, de később kiterjedt az állami és országos szintre is. A progresszív vezetők gyakran a képzett középosztályból származtak, és a különböző progresszív reformtörekvések támogatást kaptak ügyvédektől, tanároktól, orvosoktól, lelkészektől, üzletemberektől és a munkásosztálytól.George Mowry, The California Progressives (1963) p. 91.

Bevándorlási politika

A bevándorlás 1896 után folyamatosan növekedett, az újonnan érkezők többsége képzetlen munkás volt Dél- és Kelet-Európából. Ezek a bevándorlók munkát találtak az acélgyárakban, vágóhidakon és építőbrigádokban a gyárvárosokban és ipari városokban az északkeleti és középnyugati régiókban. Sokan vidéki bányavidékekre mentek. Kevesen mentek délre. Sokan azt tervezték, hogy néhány évig maradnak, takarékos életmóddal megtakarítják a bérüket, és elegendő pénzzel térnek vissza hazájukba, hogy egy kis farmot vásárolhassanak. A zsidó bevándorlók azonban mindannyian véglegesen letelepedtek.

A bevándorlók beáramlása 1914 augusztusában hirtelen véget ért, amikor az első világháború szinte teljesen leállította a civilek Európába és Európából történő mozgását. Az 1880-as évektől kezdve a szakszervezetek agresszíven támogatták a bevándorlás korlátozását, különösen a kínai, japán és koreai bevándorlókra vonatkozó korlátozásokat.Robert D. Parmet, Labor and immigration in industrial America (1987) p. 146 A korabeli rasszista attitűdökkel együtt félelem alakult ki, hogy a nagy számú képzetlen, alacsony fizetésű munkás meghiúsítja a szakszervezetek kollektív tárgyalásokon keresztül történő bérnövelési törekvéseit.Gwendolyn Mink, Old Labor and New Immigrants in American Political Development: Union, Party and State, 1875–1920 (1990) Ezenkívül a vidéki protestánsok nem bíztak a kelet- és dél-európai városi katolikus és zsidó bevándorlókban, és emiatt ellenezték a bevándorlást.Daniel J. Tichenor, Dividing lines: the politics of immigration control in America (2002) p. 71 Másrészt az ipar gyors növekedése nagyobb és bővülő munkaerő-állományt igényelt, amelyet a természetes születési arányok nem tudtak kielégíteni. Ennek eredményeként sok nagyvállalat ellenezte a bevándorlás korlátozását. Az 1920-as évek elejére konszenzus született arról, hogy a bevándorlás teljes mértékét korlátozni kell, és az 1920-as években egy sor törvény ezt a célt szolgálta.Claudia Goldin, "The Political Economy of Immigration Restriction in the United States, 1890 to 1921", in Goldin, The regulated economy (1994) ch 7. Néhány eugenika-párti is részt vett a bevándorlás korlátozásában, saját áltudományos okokból.Thomas C. Leonard, "Retrospectives: Eugenics and Economics in the Progressive Era" Journal of Economic Perspectives, (2005) 19(4): 207–224 A bevándorlás korlátozása a második világháború után is nemzeti politika maradt.

Az első világháború alatt a progresszívek erőteljesen támogatták az amerikanizációs programokat, amelyek célja az volt, hogy modernizálják a frissen érkezett bevándorlókat, és példás amerikai állampolgárokká alakítsák őket, miközben csökkentik a régi hazájuk iránti lojalitásukat.James R. Barrett, "Americanization from the Bottom, Up: Immigration and the Remaking of the American Working Class, 1880–1930", Journal of American History 79 (December 1992): 996–1020. . Ezek a programok gyakran a drámai mértékben bővülő állami iskolarendszeren keresztül működtek.Christina A. Ziegler-McPherson, Americanization in the States: Immigrant Social Welfare Policy, Citizenship, and National Identity in the United States, 1908–1929 (2009)

Az 1924-es bevándorlási törvény, vagy Johnson–Reed-törvény, amely magában foglalta az ázsiai kizárási törvényt és a nemzeti származási törvényt, egy szövetségi törvény volt, amely megakadályozta az Ázsiából érkező bevándorlást, és kvótákat szabott a kelet- és dél-európai bevándorlók számára.

Jegyzetek

Források

Kategória:Az Amerikai Egyesült Államok történelme