Waterloo egy 1970-ben bemutatott, szovjet–olasz koprodukcióban készült monumentális történelmi mozifilm, Szergej Bondarcsuk rendezésében, Rod Steiger, Christopher Plummer, Orson Welles és Jack Hawkins főszereplésével. A film producere Dino De Laurentiis, szovjet részről a Moszfilm volt. A cselekmény középpontjában a napóleoni korszak utolsó szakasza, a száz nap és a korszakot lezáró döntő ütközet, az 1815-ös waterlooi csata eseményei állnak.

Cselekmény

A film első harmada a waterlooi csatához vezető hadi eseményekről szó. Az 1814-es hatodik koalíciós háborúban a szövetségesek elfoglalják Észak-Franciaországot és Párizst. 1814. április 4-én a Fontainebleau-i kastélyban Napóleon császár búcsút vesz katonáitól, lemond és Elba szigetére távozik. Egy szűk év után a száműzött császár megszökik és 1815. március 1-jén partra száll Dél-Franciaországban. A trónjára visszahelyezett XVIII. Lajos király a hozzá átállt Ney marsallt küldi a Párizs felé közeledő császár elfogására. Március 12-én Ney csapatai Auxerre közelében találkoznak a Napóleonhoz hű csoporttal. Napóleon személyes varázsa érvényesül, Ney katonái átállnak régi bajtársaikhoz. Ney is meghódol és ismét a császár szolgálatába áll. XVIII. Lajos elmenekül a Tuileriákból.

Napóleon március 20-án bevonul a fővárosba. Megkezdődik száz napos uralma. A nép körében újraéled Napóleon nimbusza, akit a nemzet hős megmentőjeként ünnepelnek. Tábornokok, akik hűséget esküdtek a Bourbon uralkodónak, most ismét alávetik magukat a visszatérő császár parancsainak. A szövetségesek ismét hadat üzennek Franciaországnak. Napóleon igen rövid idő alatt sok támogatót szerez. Új hadsereget tud szervezni, melyre támaszkodva szembeszállhat a szövetségesekkel, akiknek parancsnokai Arthur Wellesley brit tábornok, Wellington 1. hercege és Blücher porosz tábornagy.

Kezdetben Napóleon sikereket ér el, a szövetséges hadseregeket egyenként kényszeríti csatára és külön-külön visszavonulásra kényszeríti őket. Június 15-én Richmond hercege, a brüsszeli brit helyőrség parancsnoka fogadást rendez a szövetséges haderő tisztjei és tábornokai számára. A herceg figyelmezteti Wellington hercegét, hogy Napóleon Dél-Németalföld (Belgium) elfoglalására vonul. Június 16-én a Quatre Bras-i csatában Ney marsall eldöntetlen csatát vív a britekkel, és megakadályozza, hogy egyesüljenek Blücher porosz csapataival. A győzelem hírét a megtért Ney személyesen viszi a császárnak, emiatt Wellington vissza tudja vonni sértetlen egységeit.

Közben Napóleon a lignyi csatában visszaveri Blücher seregét, éket verve a brit és porosz hadsereg közé. Nyilvánvalóvá válik, hogy győzelem és vereség döntően a csapatok közötti kommunikáció fenntartásán múlhat. Napóleon utasítja Grouchy marsallt, hogy vegye üldözőbe a visszavonuló poroszokat, nehogy egyesülni tudjanak a britekkel. Törzskarával tanácskozva Wellington úgy dönt, Waterloo községnél állja útját a franciáknak. Napóleon magabiztosan készül az összecsapásra.

A csata kezdetén a franciák visszaszorítják és véres védelmi közelharcra kényszerítik a briteket Hougoumont-nál és La Haye Sainte-nél. Wellington ragaszkodik ahhoz, hogy főerejét nem mozdítja el a centrum védelmi állásaiból. Éjszaka megváltozik az időjárás, ez keresztülhúzza Napóleon terveit. A zuhogó eső következtében a csatamező sártengerré válik, a reggelre tervezett francia támadás megindítását el kell halasztani. A késedelem időt biztosít Blüchernek, hogy az újjászervezett porosz hadsereggel ismét felvonuljon Napóleon hátában, és a döntő pillanatban beavatkozzon a csatába. Ney marsall a francia lovasságot rosszul időzített rohamokra viszi a brit gyalogos négyszögek rendszere ellen. A lovasság felőrlődik, a hadi szerencse elpártol Napóleontól. Utolsó próbálkozásként a császár harcba veti sokat tapasztalt, mindaddig veretlen „Régi Gárdáját”, amely azonban a támadó poroszok és a rejtett védelmi állásaikban szilárdan kitartó brit gyalogság közé szorulva szintén felőrlődik. A brit ellentámadás nyomán Napóleon elhagyja a csatateret, estére a franciák rendezetlenül visszavonulnak. A menekülőket a poroszok egész éjjel üldözik. A csatamezőn visszamarad Napóleon legendás kerek csákója. Wellington megszemléli a halottakkal és sebesültekkel borított csatamezőt.

Főbb szereplők

Szerep SzínészSzereposztás az IMDb.com szerint Magyar hangja (1. szinkron, 1979) Napoléon Bonaparte francia császár Rod Steiger Haumann Péter Arthur Wellesley, Wellington hercege Christopher Plummer Ujréti László XVIII. Lajos francia király Orson Welles Képessy József Sir Thomas Picton brit tábornok Jack HawkinsHawkins betegsége miatt Robert Rietti hangján. Blücher porosz tábornagy Szergo Zakariadze Erdődy Kálmán Michel Ney, francia marsall Dan O’Herlihy Alexander Gordon ezredes, Gordon 4. hercege Rupert Davies Charlotte Lennox, Richmond hercegné Virginia McKenna Sir William Howe De Lancey brit ezredes Ian Ogilvy Emmanuel de Grouchy márki, francia marsall Charles Millot

További magyar hangok: Buss Gyula, Csernák János, Dallos Szilvia, Felföldi László, Márton András, Pákozdi János, Tolnai Miklós, Varga T. József

Gyártás Rod Steiger (Napóleon) és Christopher Plummer (Wellington) gyakran magányos narrációk keretében mondják el a nézőknek a hadvezérek saját gondolatait. Bondarcsuk rendező alapvetően semleges szemlélettel készítette a filmet. A forgatókönyv nem egyszerűen a két főparancsnok személyét állítja a központba, hanem megszólaltatja mindkét oldal tisztjeit, egyszerű katonáit is. A film cselekménye a valós történelmi eseményeket hűen követve, idősorrendben mutatja be a hadi eseményeket, hangsúlyt helyezve mindkét harcoló fél katonáinak hősi erőfeszítéseire, és az elszenvedett véres veszteségekre.

A filmet a bőséges és látványos csatajelenetek tették híressé. Ezeket Ungvár térségében, az Ukrán SzSzK Kárpátontúli körzetében vették fel. A szovjet hatóságok állítottak ki, javarészben a Szovjet Hadsereg katonáiból, köztük egy teljes szovjet lovas dandárt (2000 lovast). Ilyen létszámú statiszta-gárdát addig egyetlen mozifilmben sem szerepeltettek. A statiszták korhű jelmezekben és felszereléssel (egyenruhákban és fegyverekkel) dolgoztak. A csatajeleneteket az eredeti leírásoknak megfelelő létszámú statiszta játszotta el, a látványos manőverek végrehajtását hadtörténészek és katonai szakértők tervezték, az eredeti csata leírásai szerint. A katonák csoportjait tisztek irányították, akik hordozható rádió-adóvevő készülékeken (walkie-talkie-kon) kapták utasításaikat a rendezőtől. A forgatás alatt lábra kelt a mondás, hogy Bondarcsuk a világ hetedik legnagyobb hadseregét vezényli.

A nagy kiterjedésű harcmezőt a szovjet fél nagyszabású földmunkával, buldózerek bevetésével tette az eredetihez hasonlóvá. Dombokat gyalultak le, utakat építettek. Mezőgazdasági brigádok gondoskodtak a csatamező növényzetének kialakításáról. A sártengert föld alá fektetett öntözőcsövekkel biztosították. Az operatőri munka közvetlen, valóságos látványtervezésen alapult, nem alkalmaztak speciális effekteket. A felvételeket Panavision filmre rögzítették. A kamerákat a harcmező sok pontján működtették, filmeztek közvetlenül a föld szintjéről, magas kameratornyokból, katonai helikopterből és a harcmező fölött kiépített magasvasúti pályáról is.

További jeleneteket Nápolyban, a Casertai királyi palotában forgattak. A beltéri jeleneteket a római De Laurentiis Stúdiókban vették fel.

Fogadtatás A film rendezője, Szergej Bondarcsuk néhány évvel korábban, 1967-ben fejezte be Háború és béke című, szovjet–amerikai–olasz koprodukcióban készült monumentális, háborús filmsorozatát, Tolsztoj klasszikus regényfolyama alapján. Az alkotás nemzetközi sikert aratott és Oscar-díjat is nyert. Az 1970-es Waterloo filmet a nemzetközi kritika vegyesen fogadta, ennek ellenére több szakmai díjra jelölték, ezekből néhányat el is nyert. Az elmarasztaló bírálatok elsősorban a szovjet történelmi filmekre jellemző lassú ütemű és hangsúlyozottan patetikus hangvételt kifogásolták. A brit és nyugatnémet kritikának nem tetszett a Napóleon-karakter pozitív ábrázolási módja (a nép egyszerű, hős fia, harcban az idegen megszállók ellen).

Elismerések, díjak Díjosztó Díjosztály Jelölt Eredmény 24. BAFTA-gála, 1971 Legjobb operatőri munka Armando Nannuzzi Legjobb jelmeztervezés Maria De Matteis Legjobb díszlettervezés Mario Garbuglia David di Donatello-díj Legjobb film Dino De Laurentiis Megosztva a Finzi-Continiék kertje és a A megalkuvó című filmekkel. Ezüst Szalag díj, 1970/71 Legjobb operatőri munka Armando Nannuzzi

Jegyzetek

További információ

Kategória:1970 filmjei Kategória:Szovjet történelmi filmek Kategória:Szovjet háborús filmek Kategória:Olasz történelmi filmek Kategória:Olasz háborús filmek Kategória:Napóleoni háborúk