Dugo Polje (), település Bosznia-Hercegovinában, Modriča községben, a Szerb Köztársaság északi régiójában.
Fekvése A település Bosznia-Hercegovina északi részén, Dobojtól légvonalban 24, közúton 36 km-re északra, községközpontjától légvonalban 8, közúton 13 km-re délnyugatra, a Boszna bal partján és a Vučjak-hegység területén, 120-300 méteres magasságban fekszik.Topografska karta Doboj 425-1-2
Népessége A község népessége Nemzetiségi csoport Népesség1991 Népesség2013Szerb15601004Bosnyák11Horvát104Jugoszláv150Egyéb104Összesen15961013
Története A régészeti leletek tanúsága szerint a Boszna partján már az őskorban több település is állt. A folyómenti terület később is lakott volt, az ókoron és a kora középkoron át.
A szerb lakosságú település 1878-ig tartozott az Oszmán Birodalomhoz. Ekkor a berlini kongresszus határozata alapján az Osztrák-Magyar Monarchia része lett. 1879-ben az első osztrák-magyar népszámlálás során a Derventi járáshoz tartozó településnek, 122 háztartása, 638 ortodox és 186 római katolikus lakosa volt.Haupt übersicht der politischen Eintheilung von Bosnien und der Herzegovina 1879. 39. o. 1910-ben a Derventai járáshoz és Odžak községhez tartozó településen 260 háztartást, 1121 ortodox és 438 római katolikus lakost találtak.Die ergebnisse der volkzählung in Bosnien und der Herzegovina 1910. Statistichendepartment der landesregierung, Sarajevo, 1912. 186. o. A monarchia szétesésével 1918-ban előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd 1929-től a Jugoszláv Királyság része lett. Az 1929-es törvény értelmében, amikor Bosznia-Hercegovinát négy banovinára, Drinskára, Vrbaskára, Zetskára és Primorskára osztották, a település a Vrbaska banovina (Orbászi Bánság) része lett, amelynek székhelye Banja Luka volt. 1939-ben a közigazgatás átszervezésével a Hrvatska banovina (Horvát Bánság) része lett.
A második világháborúban Jugoszlávia megszállása után a Független Horvát Állam (NDH) része lett. A második világháború után 1992-ig a település a szocialista Jugoszlávia keretében a Bosznia-Hercegovinai Népköztársaság része volt. A boszniai háborút lezáró daytoni békeszerződés rendelkezése alapján az ország területét felosztották a Bosznia-hercegovinai Föderáció és a boszniai Szerb Köztársaság között. A békeszerződés utáni területmegosztási megállapodás értelmében a település a Boszniai Szerb Köztársasághoz került.
Oktatás A dugo poljei iskola a templomban kezdte meg működését, amikor annak építése 1854-ben befejeződött, a templom közelében álló első iskolaépület pedig 1894-ben készült el. Működését az 1914 és 1922 közötti első világháború szakította félbe. 1932-ben új iskolaépületet nyitottak Dugo Polje – Varošban, majd 1952-ben egy második iskola kezdte meg működését a Szövetkezeti Házban. 1958 óta az iskola Petar Kočić Általános Iskola néven működik. Az új, jelenlegi épületet 1974-ben építették, és az iskola ott kezdte meg működését nyolcosztályos Vojvođanske brigád Általános Iskolaként 1986-ig, amikor a Bratstvo i jedinstvo Jakeš Általános Iskolához csatolták, 1993-tól pedig a modričai Sveti Sava Általános Iskola területi iskolájaként működik.
Nevezetességei Az Úr mennybemenetele tiszteletére szentelt ortodox plébániatemploma. A templom mérete 13x6 méter, építése 1966-ban kezdődött. Az alapokat ugyanazon év augusztus 28-án szentelte fel Longin Tomić zvornik-tuzlani püspök. A templom építése 1976-ban fejeződött be, és a templomot ugyanebben az évben szentelte fel Tomić érsek. A templomot 2007 és 2009 között felújították. 2007-ben a kraljevói Srđan Brkušanin festette ki. A templomban a tégla ikonosztáz elülső oldalát tölgyfával burkolták. A mai templom helyén egy régebbi, 1850-ben téglából és fából épült templom állt. Az épületet tölgyfa deszkákkal (fazsindelyekkel) fedték. Méretei megegyeztek a jelenlegi temploméval. 1892-ben egy tölgyfából készült, fából készült harangtornyot építettek hozzá. A templom tetejét 1922-ben cseréptetővel újították fel, és az istentiszteleteket 1965-ig tartották benne, amikor lebontották és megkezdték az új templom építését. Filiái: Kutlovac, Botajica és Donjani. Gradina – paleolit telep és újkőkori település maradványai a Boszna bal partján. A legfelső kultúrréteget sajnos az erózió lekoptatta. A lelőhely platójának legdélnyugatibb részén őskőkori és újkőkori leleteket találtak. A szakemberek a délkeleti részén is egy újkőkori települést feltételeznek. Madžarevac – középkori temető maradványai. A lelőhely a Vučjak-hegység legalsó lejtőjén, a Ljubioča medre felett található, ahol 3-4 stećak sírkő is állt, azonban az út építése során 1975-ben ezek megsemmisültek. Talinovac – őskori település maradványai a Ljubioča bal partján. A kiterjedt magaslaton újkőkori cseréptöredékeket és pattintott köveket találtak. Ušće Ljubioče – őskori, római kori és korai szláv település maradványai. A Boszna-folyó teraszán, a Ljubioča torkolata közelében az új út építése közben több, egymás feletti rétegben létesített település maradványait bolygatták meg. Az előkerült kerámiák alapján a lelőhely korát a szakemberek az újkőkorban, a római korban és a kora középkorban határozták meg.
Jegyzetek
További információk Modriča község hivatalos oldala
Kategória:A Doboji régió települései