A Pousargues-mongúz (Dologale dybowskii) vagy Dybowski-mongúz az emlősök (Mammalia) osztályába, a ragadozók (Carnivora) rendjébe, a macskaalkatúak (Feliformia) alrendjébe és a mongúzfélék (Herpestidae) családjába tartozó Dologale nembe sorolt egyetlen faj.
A 20. század végéig csupán körülbelül 30, természettudományi múzeumok gyűjteményében lévő példányról ismerték. Legalább tíz évig nem voltak beszámolók a fajról készült felvételekről vagy megfigyelésekről, de mivel hasonlít a törpemongúzokra (Helogale), a feljegyzések ezen hiánya legalább részben hibás meghatározások miatt lehet. Látszólag sosem tartották fogságban; egy csapat, a wroclawi állatkertben tartott mongúzt, amelyeket Pousargues-mongúzoknak gondoltak, később aranyfoltos mongúzokként (Urva auropunctata) azonosítottak.
Megjelenése A Pousargues-mongúz a kisebb mongúzok közé tartozik, fej-törzshossza 25-33, farka pedig 16-, tömege 300-. Rövid, puha szőrzete a test felső részén barnás színezetű, feje és nyaka sötétebb, majdnem fekete, teste alsó része pedig vörösesszürke; így a törpemongúzokra (Helogale) hasonlít. Pofája nem hosszúra nyúlt, fogképlete I 3/3 - C 1/1 - P 3/3 - M 2/2, összesen tehát 36 foga van.
Elterjedése, élőhelye A faj elterjedési területe nem ismert pontosan, de a Közép-afrikai Köztársaság déli, a Kongói Demokratikus Köztársaság északkeleti, valamint Uganda nyugati részén és Dél-Szudánban megtalálták. Ez a terület lehetségesen a korábban ismertnél nyugatabbra is kiterjedhet, egészen a Kongói Köztársaságig.
Néhány 2011-ben és 2012-ben egy kameracsapda által a Közép-afrikai Köztársaságban megfigyelt és rögzített mongúzt előzetesen Pousargues-mongúzokként azonosítottak. 2013-ban az ugandai Semliki Vadrezervátumban, az Albert-tó közelében megfigyeltek egy csapat Dybowski-mongúzt, 2016-ban pedig a Kongói Demokratikus Köztársaságban lévő Garamba Nemzeti Parkban figyeltek meg és fényképeztek le egy egyedet.
A faj láthatóan az Egyenlítőtől északra lévő szavanna-erdő mozaik vékony övébe van zárva. Ismert róla, hogy az Albert-tó sűrűn benőtt partját, valamint a hegyi erdős szavannákat is elfoglalja. A Mbari vízgyűjtő medencében (Közép-afrikai Köztársaság) trópusi nedves szavanna és trópusi alföldi lombhullató erdő mozaikjában figyeltek meg egyedeket, pontosabban pedig egy olyan területen, amit szavannás erdő dominált.
Életmódja Ezen állatok életmódja alig ismert. Erős karmaik és inkább puha fogaik arra utalnak, hogy a talajban ásnak táplálék után, és főleg gerincteleneket fogyasztanak.
A Pousargues-mongúz valószínűleg lényegében nappali életmódú és - lehetségesen laza - csoportokban él, esetlegesen pedig termeszvárakat használ éjszakai búvóhelyként. Megfigyeltek egy nyolc egyedből álló csoportot táplálékkeresés közben, és arról számoltak be, hogy általánosan a talajon csaptak le rovarokra, de különböző időpontokban mind a laza talajban ástak, és az ösvény mentén könnyű köveket is felfordítottak. Bár nagyrészt egyedül táplálkoztak, kapcsolatban maradtak egymással egy sor hangadás által, ami más közösségben élő mongúzfajokéra emlékeztet.
Rendszertani helyzete bélyegkép|A faj eredeti illusztrációja Pousargues-tól A Pousargues-mongúzt először Eugène de Pousargues francia zoológus írta le 1893-ban, a Kémo folyó közelében 1892-ben gyűjtött példányokra alapozva. Ezt a hat példányt Jean Dybowski gyűjtötte a jelenlegi Közép-afrikai Köztársaság területén, így az ő tiszteletére nevezték el a fajt, Crossarchus dybowskii néven. A későbbiekben a saját monotipikus nemébe, a Dologale-be sorolták át. A Dél-Szudánból származó példányoknak 1924-ben a Herpestes (Calogale) nigripes, a Kongói Demokratikus Köztársaság északkeleti részéről származóknak pedig a Helogale hirtula robusta nevet adták, ezek jelenleg szinonimáknak számítanak.
A Dybowski-mongúzt a törpemongúzok (Helogale) nemének testvérfajának tartják.
Természetvédelmi helyzete A faj csak néhány múzeumi példányról és régi megfigyelésről ismert, és több mint két évtizede nincsenek megerősített jelentések róla, ennek következtében pedig a fenyegetettség mértékéről sem lehet adatokat megadni. A Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) emiatt jelenleg adathiányosként (DD) tartja számon.
Egészen a közelmúltig teljesen hihető volt, hogy a Pousargues-mongúzt magas kihalási kockázatúnak lehetne tekinteni, de észrevétlen is maradhatott és valójában gyakoribb is lehet, mint gondolták. A Közép-afrikai Köztársaságból és Ugandából származó közelmúltbeli feljegyzések látszólag a második elméletet támasztják alá, azt sugallva, hogy a megfigyelők által a közönséges törpemongúzzal (Helogale parvula) való múltbeli összetévesztések lehetnek felelősek a feljegyzések látszólagos hiányáért. A folyamatban lévő tanulmányok kétségtelenül meg fogják erősíteni, hogy ez-e a helyzet, de ezalatt a fajt egyelőre továbbra is adathiányosként fogják számontartani. Tekintve, hogy a Dybowski-mongúz ismert elterjedési területébe foglalt élőhelyek viszonylag stabilak, valószínűleg érvényessé fog válni a faj átsorolása nem fenyegetetté (LC), amennyiben a további kutatás ténylegesen megerősíti, hogy a faj nem olyan ritka, ahogyan azt állították.
A fajt potenciálisan érintő jelenlegi fenyegetések ismeretlenek, de a vándorlegeltetés gyors és nagymértékű növekedése a Közép-afrikai Köztársaság keleti, a Kongói Demokratikus Köztársaság északi és Dél-Szudán nyugati részén a jövőben negatív hatással lehet a Pousargues-mongúz populációjára. Nem ismert, hogy húsát használják-e.
A fajt három védett területről jegyezték fel, ezek a Garamba Nemzeti Park (a Kongói Demokratikus Köztársaság északkeleti részén), a Chinko Természetvédelmi Terület (Chinko Project Area, Közép-afrikai Köztársaság) és a Semliki Vadrezervátum (nem összetévesztendő a Semliki Nemzeti Parkkal) Ugandában. A biológiájáról és élőhelyigényeiről való tudás hiánya a tanulmányozás szempontjából kiemelt fontosságú fajjá teszi a Dybowski-mongúzt.
Fordítás
Jegyzetek
További információk
Kategória:Mongúzfélék Kategória:Emlősfajok Kategória:Monotipikus taxonok Kategória:A Közép-afrikai Köztársaság emlősei Kategória:A Kongói Demokratikus Köztársaság emlősei Kategória:Uganda emlősei