Vukosavlje (), település és községközpont Bosznia-Hercegovinában, Vukosavlje községben, a Szerb Köztársaság északi régiójában.
Fekvése A település Bosznia-Hercegovina északi részén, Dobojtól légvonalban 32, közúton 46 km-re északkeletre, a Szávamenti-síkságon, a Boszna bal partján, 100-102 méteres magasságban fekszik.Topografska karta Doboj 425-2-2 Vukosavlje község területe a Szávamenti-síksághoz, azaz a Bosanska Posavinához tartozik. A terület keleti része nagyrészt sík. Kavics, homok és agyag hordalékai alkotják. A nyugati részen fekvő dombság egy részét (Brezici – Kuduze – Kosa Đ. Bara) egy 150 m abszolút magasságú terasz alkotja, amely a sík rész felé enyhén lejt. A nyugati dombság teraszának üledéke különböző kőzetelemeket, homokot, kavicsot, agyagot és hasonlókat tartalmaz, vastagsága 0–5 m. A legnyugatibb rész (Dobor – Brdo) 200 m abszolút magasságú dombokból áll, amelyeket nagyobb transzverzális és eróziós völgyek szabdalnak át. Legmagasabb pontja – a Vučijak-hegysághez tartozó 362 m magas Bandera, Jošava faluban található.
Éghajlata Vukosavlje község területét mérsékelt kontinentális éghajlat jellemzi. Jellemzői a hideg telek, a meleg nyarak, a jól meghatározott átmeneti évszakok és a rendszeres hóesés a téli időszakban. A terület éghajlatának alapvető mutatói:
Az éves átlaghőmérséklet 10,9 ⁰C, a vegetációs időszakban az átlaghőmérséklet 17,5 ⁰C A relatív páratartalom körülbelül 79% évente, a vegetációs időszakban pedig 75%, Az átlagos csapadékmennyiség körülbelül 1069 mm évente, és körülbelül 579 mm a vegetációs időszakban A potenciális párologtatás körülbelül 600 mm Az ideális horizontig redukált átlagos éves napsütéses órák száma körülbelül 2200 óra, a vegetációs időszak hossza 195 nap.
Az átlagos hőmérsékleti értékek, a csapadékeloszlás és a relatív páratartalom azt jelzi, hogy ezen a területen mérsékelt kontinentális éghajlat uralkodik, amely kedvez a mezőgazdasági növények és az erdővegetáció fejlődésének. A csapadék és a potenciális párologtatás közötti kapcsolat szintén kedvező, figyelembe véve, hogy a csapadék több mint 50%-a a vegetációs időszakban esik. A vegetációs időszakon kívül erősek a légáramlatok, ritka viharos szelekkel, amelyek komolyan veszélyeztethetik az erdei növényzetet. A havazás novemberben kezdődik és áprilisig tart. A legtöbb havazás januárban, februárban és decemberben esik. Az átlagos hóvastagság 20–40 cm.
Növény- és állatvilág Vukosavlje és Posavina területét a növény- és állatvilág nagy gazdagsága és változatossága jellemzi. A Posavina terület növényzetében háromféle vegetáció képviselteti magát: erdei, gyep- és mezőgazdasági. Főként gabonaféléket, takarmánynövényeket, zöldségeket és gyümölcsöket termesztenek. A területen található fafajok: fűz, nyár, tölgy, bükk, nyír és gyertyán. A leggyakoribb állatfajok: nyúl, róka, szarvas, őz és vaddisznó.
Népessége A község népessége Nemzetiségi csoport Népesség1991 Népesség2013Szerb17481516Bosnyák28602180Horvát9342776Jugoszláv01Egyéb444195Összesen143944667
A település népessége Nemzetiségi csoport Népesség2013Szerb684Bosnyák1Horvát9Jugoszláv0Egyéb19Összesen713
Története A Boszna bal partján található Dobor a régészeti leletek tanúsága szerint már a kőrézkor óta lakott volt. Az itteni erődített települést először a kostalaci kultúra népe lakta, majd lakott volt a bronzkorban, a vaskorban, a római korban és a kora középkoriban is. Bronzkori régészeti leletek, harminc darab bronztárgy került elő a Boszna túloldalán fekvő Modriča Srpska Varoš nevű városrész területéről is, mely azt bizonyítja, hogy maga mai Modriča területe is lakott volt már a bronzkorban.
1975-ben, egy új, Bosznia mentén épülő út építésekor régészeti kutatások során olyan nyomokra bukkantak, amelyek arra utalnak, hogy már az őskorban erődítmény állt ezen a területen. Az erődítmény területén és a Boszna folyó felé vezető lejtőn számos, az ókorból származó fémleletet, valamint tégla- és cserépdarabokat találtak. Az erődítmény kutatója, Ivo Bojanovski úgy véli, hogy a középkori város egy korábbi szakaszából származó erődítmény részeit fedezték fel, amelyre később a jelenlegi erődítmény épült.
II. István bosnyák bán 1323-as oklevéle szerint Grgur Stjepanić kenéz öt falut kapott a bántól az akkori usorai térségben, Čečava, Hrastuš, Jakeš, Volović és Modrič falvakat.Thallóczy Lajos, „Studien zur Geschichte Bosniens und Serbiens im Mitelalter 290.”, 13—14. old. Luxemburgi Zsigmond magyar király 1387-es koronázásakor leszámolásra került sor politikai ellenfeleivel, akik között ott voltak a Horváti fivérek is, János és Pál, akiket a bosnyák Stefan Tvrtko segített. Ekkor a Horváti fivérek Doborba menekültek, ahol sokáig ellenálltak Zsigmondnak. 1387 és 1388 között a Boszna Modričcsal szemközti bal partján felépítették Dobor várát, mely csakhamar a magyarokkal, majd a törökökkel vívott csaták színtere lett. A magyar királyok uralmával elégedetlen bosnyák nemesek II. Tvrtkót választották Bosznia királyává, ami feldühítette Zsigmondot. Az 1408 őszén, Dobor melletti csatában a boszniai hadsereg vereséget szenvedett, és a magyar király parancsára 179 boszniai nemest mészároltak le. A következő fontos esemény 1449 novemberéből származik, amikor Doborban István Tamás bosnyák király törökellenes védelmi szerződést kötött Hunyadi János megbízottjával, Kórógyi II. János macsói bánnal. Bosznia 1463-as eleste után Dobor a Beriszló család uralma alatt állt. A Magyar Királyságnak Róma ösztönzésére az eretnek bogumil balkáni lakosság ellen a 14. és 15. században végrehajtott hittérítő hadjáratai után döntően katolikus lakosság maradt Észak-Boszniában és számos katolikus kolostort alapítottak. Ezek egyike Modričán épült fel. Bár a szerb lakosságnak is voltak több helyen imahelyei, amikor a törökök megérkeztek ezekre a területekre, ezeket lerombolták.
Dobor vára a Nenavište középkori plébánia területén feküdt. Nenavište határai nagyjából egybeesnek Gradačca, Modriče, Orašje, Bosanski Šamac-Šamac és Odžak községek területével. II. István bosnyák bán 1329-es oklevele szerint a Boszna-folyó bal partján fekvő Jakeš falu és a jobb parton fekvő Modriča falu Nenavištához tartozott, azaz ahhoz a szűkebb területhez, ahol a Dobor vára található. A késő középkorban a nenavištei plébániát két kisebb járásra osztották, Gradačac és Dobor székhelyekkel. Doborról az első írásos források Zsigmond magyar király Bosznia elleni háborúinak időszakából származnak a 14. század végén és a 15. század elejéről. A törökök végül 1536-ban foglalták el Dobort.
Vukosavlje elődje, Jakeš település 1878-ig tartozott az Oszmán Birodalomhoz. Ekkor a berlini kongresszus határozata alapján az Osztrák-Magyar Monarchia része lett. 1879-ben az első osztrák-magyar népszámlálás során a Derventi járáshoz és Odžak községhez tartozó településnek, 59 háztartása, 326 muszlim és 38 római katolikus lakosa volt.Haupt übersicht der politischen Eintheilung von Bosnien und der Herzegovina 1879. 40. o. 1910-ben az Odžaki járáshoz tartozó településen 107 háztartást, 490 muszlim, 73 római katolikus és 1 ortodox lakost találtak.Die ergebnisse der volkzählung in Bosnien und der Herzegovina 1910. Statistichendepartment der landesregierung, Sarajevo, 1912. 186. o. A monarchia szétesésével 1918-ban előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd 1929-től a Jugoszláv Királyság része lett. Az 1929-es törvény értelmében, amikor Bosznia-Hercegovinát négy banovinára, Drinskára, Vrbaskára, Zetskára és Primorskára osztották, a település a Vrbaska banovina (Orbászi Bánság) része lett, amelynek székhelye Banja Luka volt. 1939-ben a közigazgatás átszervezésével a Hrvatska banovina (Horvát Bánság) része lett.
A második világháborúban Jugoszlávia megszállása után a Független Horvát Állam (NDH) része lett. A második világháború után 1992-ig a település a szocialista Jugoszlávia keretében a Bosznia-Hercegovinai Népköztársaság része volt. A boszniai háborút lezáró daytoni békeszerződés rendelkezése alapján az ország területét felosztották a Bosznia-hercegovinai Föderáció és a boszniai Szerb Köztársaság között. A békeszerződés utáni területmegosztási megállapodás értelmében a település a Boszniai Szerb Köztársasághoz került.
Az utolsó, 1991-es hivatalos népszámlálás szerint Odžak községnek 30 056 lakosa volt, akik 14 településen éltek. A daytoni megállapodás aláírása után Odžak község legnagyobb része a Bosznia-Hercegovinai Föderáció részévé vált. A háború előtti Odžak község lakott települései közül azonban Gnionica, Jošavica és Srnava, valamint Odžak, Potočani és Vrbovac települések részei a Boszniai Szerb Köztársaság részévé váltak. Ugyancsak a községhez csatolták a korábban Modriča községhez tartozó Jakeš, Pećnik és Modrički Lug települseket. A daytoni megállapodás és az Odžakból történt szerb kivonulás után Jakeš egy részét Vukosavljére, a szerb hatóságok pedig Pećniket Vidikovacra, Modrički Lugot pedig Brezikre nevezték át. Az újonnan létrehozott község területét a háború előtt túlnyomórészt horvátok lakta, 43%-uk (3440) horvát, 35%-uk (2861) muszlim (a korábban Modriča részét képező falvakban), 16%-uk (1332) szerb, a lakosság többi részét pedig jugoszlávok és mások alkották.
Gazdaság Vukosavlje község legnagyobb gazdasági potenciálját a 27,5 hektáros vállalkozói övezet jelenti. Vukosavlje község a Boszniai Szerb Köztársaság egyik rendkívül fejletlen községe, ami a vállalkozásfejlesztés fő akadálya ebben a községben. A község területén 11 cég, 30 független vállalkozó, 1 általános szövetkezet (mezőgazdasági) és egy állami vállalat van bejegyezve, amelyek 135 munkavállalót foglalkoztatnak.
Vukosavlje határát képezi a Boszna folyó, mely a legfontosabb vízi potenciál. A „Cijevna 7” mini vízerőmű projekt megvalósításával nemcsak a foglalkoztatás szempontjából válhat a legfontosabb gazdasági egységgé, hanem a vízhasználati díjakból származó jelentős önkormányzati bevételi forrássá is lehet, egyúttal lehetőséget kínál a turizmus fejlesztésére. A vízfolyások fürdőhelyként, sporthorgászati és egyéb turisztikai létesítményekként való elhelyezésének, valamint a mezőgazdasági termelés szervezésének módját megváltoztató öntözőrendszer bevezetése kínál újabb lehetőségeket, mely a Jakešnica és a Gnionica-patakokra, (amelyekből a Gnionički Kanal és a Stara Gnionica vízműveket látják el), valamint számos forrásra és kis patakra támaszkodik.
Oktatás A község területén szervezett oktatás 1922-ben kezdődött, amikor 20 Jakeš és Pećnik településről származó diák kezdte meg tanulmányait. 1931-33 között egy nagyobb iskolát, egy tanári lakást és udvarán egy fedett kutat építettek. A második világháború után a négyéves általános iskola továbbra is működött. A tanulók számának növekedésével szükség volt az iskola bővítésére. Ezt a bővítést 1971-ben egy új iskola építésével érték el. A négyéves iskola 1975-ben nyolcéves iskolává bővült. Az általános iskolát 1980-ban ismét kibővítették további tantermek és – első alkalommal – egy tornaterem építésével. A község területén ma egy „Aleksa Šantić” központi általános iskola és három fiókiskola található Jošaván, Gnionicán és Modrički Lugon, ahol 304 diák tanul. Az Aleksa Šantić Általános Iskola tanulói 2017-ben második helyezést értek el a Köztársasági Teremfoci Versenyen, ami nagyon jelentős siker iskolánk és a helyi közösség számára.
Vukosavljében található a "Nikola Tesla" Középiskolai Központ is, amely jelenleg 129 diákot oktat, 5 szakmában: gazdasági technikus, kereskedelmi technikus, kozmetikai technikus, autószerelő és fodrász. A 2018/19-es tanévre további diákok beiratkozását tervezték új szakmákkal és szakokkal.
Sport Vukosavlje községben négy futballpálya található: Jakešben, Modrički Lugban, Gnionicában és Pećnikben. A tornaterem csak az "Aleksa Šantić" Általános Iskola és a "Nikola Tesla" SŠC közösségi termeiben található Vukosavljéban. Az MZ Jakeš és az MZ Pećnik pályákon edzőpálya található kombinált játszótérrel. Gyermekeknek játszótereket építettek Modrički Lug, Jakeš és Vukosavlje községekben.