Gornja Slatina (), település Bosznia-Hercegovinában, Šamac községben, a Szerb Köztársaság északi régiójában.

Fekvése A település Bosznia-Hercegovina északi részén, Dobojtól légvonalban 39, közúton 61 km-re északkeletre, községközpontjától légvonalban 11, közúton 14 km-re délre, a Szávamenti-síkságon, a Tolisa-folyó mentén, 90-95 méteres magasságban fekszik.Topografska karta Tuzla 426-1-1

Éghajlata A Posavina éghajlata sztyeppes-kontinentális, száraz és meleg nyarakkal, valamint meglehetősen hideg telekkel jellemezhető. Akár fél méternyi hó is eshet, de nem sokáig marad meg. Régebben a telek hidegebbek voltak, mint manapság. Eső előtt és általában havazás előtt északi szél fúj, amelyet a Száva folyóból „Savac”-nak neveznek. Amikor a szél keletről fúj, tiszta és szép időt hoz, míg a nyugati és déli szél nedvességet és esőt hoz. A szelek egyébként nem erősek. Ritkán fordul elő, hogy ciklonális jellegűek legyenek.

Népessége Nemzetiségi csoport Népesség1991 Népesség2013Szerb1317941Bosnyák00Horvát35Jugoszláv280Egyéb131Összesen1361947

Története A falu a „slatina” szóból kapta a nevét, ami etimológiailag azt jelenti, hogy „föld, ahol sós és savas víz fakad vagy tör fel”. Mivel Slatina földje helyenként sókat is tartalmaz, és ásványvízforrások is vannak, a hely minden bizonnyal innen kapta a nevét. A terület, akárcsak az egész Posavina régió gazdag növényzetben. Az északi részen egy keskeny, kelet-nyugati irányú lombhullató erdősáv húzódik, ahol a legjellemzőbb fák a tölgy és a gyertyán, ritkábban a szil, a kőris, a fűz, a mogyoró, a gyertyán, a juhar, az akác, a fűz, a nyár, a galagonya és a tövis. A néphagyomány szerint a Tolisa-folyótól északra fekvő teljes területet egykor erdő borította. Erre utalnak az egyes helységek nevei is: Bukva, Gaj, Kladnik, Krušik, Krčevina, Lug, Lužani, Panjik, Trnjak, Česta. A népesség növekedésével az erdőterület csökkent, mert az emberek fokozatosan kiirtották az erdőket és házakat építettek ezeken a tisztásokon, később pedig létrejöttek Panjik, Grbača és Puškari települések. Slatinában az 1930-as évekig nagy tölgyerdők voltak. Később nem gondoskodtak védelmükről, hanem könyörtelenül kiirtották és eladták őket, majd néhány év alatt ez a nagy és buja erdő közönséges cserjéssé vált.

Slatina régi emlékei közül kétségtelenül a Gornja Slatinában található „Gradina” a legjelentősebb, amely Okruglić nevű helyen található. A hely közismertebb Tuzlaković vára (Tuzlakovića gradina) néven, mivel korábban a Tuzlaković család tulajdonában volt. Számos hagyomány kapcsolódik ehhez a helyhez. Egykor úgy tartották, hogy Mária Terézia vára volt, és hogy Gradinában régen aranybánya volt, ahol rejtett raktárak vannak tele aranydukátokkal. A néhai Cvijetin Jovanović jegyezte fel azt a hagyományt, hogy ez Stjepan Vjetrović vára, aki e régió ura volt. A második világháború után a Gradinán neolitikus települést fedeztek fel. 1957-ben ásatásokat végeztek Alojzije Benac vezetésével. Az ásatások során különféle őskori tárgyakat találtak, többek között kvarckőbaltákat, kovakőkéseket és kerámiatöredékeket. Dr. Benac itt két kulturális fázist különböztetett meg. Az egyik a 3. évezred végére (i. e. 2000 körülre) datálható, a másik pedig a későbbi grbačai „Gradina” és más északi neolitikus településekkel mutat rokonságot és a Vinča kultúrához tartozik. Slatinában még két halom található - az egyik Trkalištán, a másik Srednja Slatinában, a gajevi ortodox temetőben. Srednja Slatinában van egy nagy tó is, amelyet a nép Kraljičino guvnonak nevez.

A terület a középkorban a Horvát Királyság része volt, azután a magyarok Mátyás király idejében meghódították. Az 1533-as és 1548-as török összeírások említik a Nenavište polje merzát. Az 1533-as összeírban szerint Mišić vlah kenézt jegyezték fel a Gradačac erőd közelében található Dvorska merza tulajdonosaként. Az 1548-as török összeírás szerint akkor már öt falu volt a mai Šamac község területén: Crkvica vagy Križevac (Crkvina), Slatina, Hasići (Hasić), Domanovci (Domaljevac) és Ogudovac (Obudovac). Az 1711-es török népszámlálás szerint a következő falvakat említették: Obudovac, Domaljevac, Slatina, Brvnik és Kruškova bara (Kruškovo polje). Egy 1718-as osztrák-magyar térképen a következő falvak szerepelnek: Domaljevac, Jurin Brod (Jurina skela), Hasić, Škarić, Crkvina, Obudovac és Slatina. A katolikus lakosság listáján, amelyet Pava Dragičević püspök 1743-as látogatása során összeállítottak, Domaljevac egyáltalán nem szerepel. Ebből a listábólból ismert, hogy abban az időben Slatina volt az egyetlen település a mai Šamac község területén, ahol katolikus lakosság élt.

Slatina lakói is részt vettek az 1858—ban kitört törökellenes felkelésben. A település 1878-ig tartozott az Oszmán Birodalomhoz. Ekkor a berlini kongresszus határozata alapján az Osztrák-Magyar Monarchia katonai megszállása alá került, mely 1908-ban annektálta Bosznia-Hercegovinát. 1879-ben az első osztrák-magyar népszámlálás során a Gradačaci járáshoz tartozó községnek, 104 háztartása és 636 ortodox lakosa volt.Haupt übersicht der politischen Eintheilung von Bosnien und der Herzegovina 1879. 89. o. 1910-ben a Gradačaci járáshoz tartozó településen 189 háztartást, 1207 ortodox, 34 római katolikus és 5 muszlim lakost találtak.Die ergebnisse der volkzählung in Bosnien und der Herzegovina 1910. Statistichendepartment der landesregierung, Sarajevo, 1912. 84. o. A monarchia szétesésével 1918-ban előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd 1929-től a Jugoszláv Királyság része lett. 1921-ben a Gradačaci járáshoz tartozó településnek 1271 lakosa volt, közülük 1244 ortodox szerb, 17 római katolikus és 10 muszlim volt.Popisa stanovnistva u Kraljevini Srba, Hrvata i Slovenaca 1921. godine – izdanje Državne Statistike u Beograd u, Sarajevo, 1924. 226. o. Az 1929-es törvény értelmében, amikor Bosznia-Hercegovinát négy banovinára, Drinskára, Vrbaskára, Zetskára és Primorskára osztották, a település a Drinska banovina (Drinai Bánság) része lett, amelynek székhelye Szarajevó volt. 1939-ben a közigazgatás átszervezésével a Hrvatska banovina (Horvát Bánság) része lett.

A második világháborúban Jugoszlávia megszállása után a Független Horvát Állam (NDH) része lett. A második világháború után 1992-ig a település a szocialista Jugoszlávia keretében a Bosznia-Hercegovinai Népköztársaság része volt. A második világháború után a települést alapvetően átalakították és újjáépítették. 1947-ben kulturális és szövetkezeti központot építettek, 1964-ben villamosították a falut, majd egy nyolcosztályos iskolát és lakásokat építettek és nyitottak az oktatási dolgozók számára, hat üzletet, egy szupermarketet, egy postát és számos vendéglátóegységet építettek és nyitottak meg, a település főútjait aszfaltozták, és bevezették a Šamac - Slatina közötti rendszeres buszjáratot. A boszniai háborút lezáró daytoni békeszerződés rendelkezése alapján az ország területét felosztották a Bosznia-hercegovinai Föderáció és a boszniai Szerb Köztársaság között. A területmegosztás eredményeként a település egy része Šamac község részeként a Szerb Köztársaság területéhez került.

Mezőgazdaság A Tolisa-folyó jobb partja mentén található mezők: Trkšište, Selište, Taborište, Crkvino Polje, Čardačine, Pjevuše, Vreoci, Burum, balra pedig: Studenac, Dolača, Poljce, Đokinovac, Kokorovac, Kolibište, Begov Zajinovac, Ekopgie, Galibište, Begov Travnjak, Jerem, Kladik, Božanuša, Travnjacina, Burumac, Beglučia, Burak, Bukva, Gibavica és Bočić. A šamaci mezőgazdasági kombinát bővítésének köszönhetően a szétszórt lakott területek száma jelentősen csökkent az elmúlt években. A mai napig a következők váltak a kombinét részévé: Kokorovac, Kolibište, Gajinovac, Eginovac, Jeremićka, Zakope, Kladik, Božanuša, Travnjacina, Burumac és Bočić, így ezek a települések már nem léteznek. Az egyéni szektor szinte összes földje kerítéssel van körülvéve, illetve magas növényzettel van borítva, ami csökkenti a szántóföldet és megnehezíti a művelést.

Slatina általában szétszórt típusú település, bár vannak bizonyos különbségek. A szövetkezetek szétválása nagyobb, egymáshoz kapcsolódó házcsoportokat eredményezett, amelyek az idők során összeálltak, és átmenetet képeznek egy ritka, sőt néha kompakt településtípushoz, mint például Panjik, Vreoci, Grbača és Kraljičani falvai. A házak többnyire az út mentén állnak, de vannak olyanok is, amelyek eldugottabbak a főutaktól és a központi településtől. A házak körül tágas udvarok vannak kertekkel és gyümölcsösökkel. Az udvarokat taraba, újabban pedig betonkerítés veszi körül. A lakosság kútvizet használ. Minden háztartásnak van egy kútja az udvaron. A víz nyáron hűvös, télen pedig valamivel melegebb. A kutak ritkán száradnak ki. Az utóbbi időben a tehetősebb háztartások vízpumpával juttatják be a vizet a házba.

Oktatás A településen általános iskola működik.

Sport FK Budućnost Slatina labdarúgóklub.

Nevezetességei Szent Száva tiszteletére szentelt ortodox plébániatemploma. Az egyhajós templom mérete 20x8 méter. A templom építése 1965-ben kezdődött a brčkói Projektne gradne tarvei szerint. Az alapokat Dušan Popović miloševaci főpap szentelte fel 1965. szeptember 12-én, Longin Tomić, Zvornik-Tuzla püspökének áldásával. A munkálatok befejezése után a templomot 1971. augusztus 8-án Longin Tomić, Zvornik-Tuzla püspöke szentelte fel. A fafaragású tölgyfa ikonosztázt a belgrádi Milić Urošević készítette. A templomot 1984-ben és 1985-ben Marko Ilić belgrádi protodiakónus festette ki két munkatársával, Goranka Kovačevićcsal és Milan Kosanovićcsal. Gradina – őskori erődített település maradványai Gornja Slatinán. A lelőhelyet 1957-ben tárták fel Alojzije Benac vezetésével. A kultúrréteg 1,80 méteres mélységig található és két építési fázisa különböztethető meg. A települést a 3. évezred végétől a vinča-kultúra idejéig lakták.

Jegyzetek

Fordítás

Források Nikša Nezirović: Šamac község monográfiája, Šamac, 2011.

További információk Šamac község hivatalos oldala

Kategória:A Doboji régió települései