Srednja Slatina

Srednja Slatina (), település Bosznia-Hercegovinában, Šamac községben, a Szerb Köztársaság északi régiójában.

Fekvése A település Bosznia-Hercegovina északi részén, Dobojtól légvonalban 40, közúton 65 km-re északkeletre, községközpontjától légvonalban 12, közúton 17 km-re délre, a Szávamenti-síkságon, a Tolisa-folyó jobb oldali mellékvizeinek mentén, 90-92 méteres magasságban fekszik.Topografska karta Tuzla 426-1-1

Népessége Nemzetiségi csoport Népesség1991 Népesség2013Szerb341262Bosnyák00Horvát918292Jugoszláv41Egyéb1422Összesen1277577

Története A falu a „slatina” szóból kapta a nevét, ami etimológiailag azt jelenti, hogy „föld, ahol sós és savas víz fakad vagy tör fel”. Mivel Slatina földje helyenként sókat is tartalmaz, és ásványvízforrások is vannak, a hely minden bizonnyal innen kapta a nevét. A terület, akárcsak az egész Posavina régió gazdag növényzetben. Az északi részen egy keskeny, kelet-nyugati irányú lombhullató erdősáv húzódik, ahol a legjellemzőbb fák a tölgy és a gyertyán, ritkábban a szil, a kőris, a fűz, a mogyoró, a gyertyán, a juhar, az akác, a fűz, a nyár, a galagonya és a tövis. A néphagyomány szerint a Tolisa-folyótól északra fekvő teljes területet egykor erdő borította. Erre utalnak az egyes helységek nevei is: Bukva, Gaj, Kladnik, Krušik, Krčevina, Lug, Lužani, Panjik, Trnjak, Česta. A népesség növekedésével az erdőterület csökkent, mert az emberek fokozatosan kiirtották az erdőket és házakat építettek ezeken a tisztásokon, később pedig létrejöttek Panjik, Grbača és Puškari települések. Slatinában az 1930-as évekig nagy tölgyerdők voltak. Később nem gondoskodtak védelmükről, hanem könyörtelenül kiirtották és eladták őket, majd néhány év alatt ez a nagy és buja erdő közönséges cserjéssé vált.

Slatina régi emlékei közül kétségtelenül a Gornja Slatinában található „Gradina” a legjelentősebb, amely Okruglić nevű helyen található. A hely közismertebb Tuzlaković vára (Tuzlakovića gradina) néven, mivel korábban a Tuzlaković család tulajdonában volt. Számos hagyomány kapcsolódik ehhez a helyhez. Egykor úgy tartották, hogy Mária Terézia vára volt, és hogy Gradinában régen aranybánya volt, ahol rejtett raktárak vannak tele aranydukátokkal. A néhai Cvijetin Jovanović jegyezte fel azt a hagyományt, hogy ez Stjepan Vjetrović vára, aki e régió ura volt. A második világháború után a Gradinán neolitikus települést fedeztek fel. 1957-ben ásatásokat végeztek Alojzije Benac vezetésével. Az ásatások során különféle őskori tárgyakat találtak, többek között kvarckőbaltákat, kovakőkéseket és kerámiatöredékeket. Dr. Benac itt két kulturális fázist különböztetett meg. Az egyik a 3. évezred végére (i. e. 2000 körülre) datálható, a másik pedig a későbbi grbačai „Gradina” és más északi neolitikus településekkel mutat rokonságot és a Vinča kultúrához tartozik. Slatinában még két halom található - az egyik Trkalištán, a másik Srednja Slatinában, a gajevi ortodox temetőben. Srednja Slatinában van egy nagy tó is, amelyet a nép Kraljičino guvnonak nevez.

A terület a középkorban a Horvát Királyság része volt, azután a magyarok Mátyás király idejében meghódították. Az 1533-as és 1548-as török összeírások említik a Nenavište polje merzát. Az 1533-as összeírban szerint Mišić vlah kenézt jegyezték fel a Gradačac erőd közelében található Dvorska merza tulajdonosaként. Az 1548-as török összeírás szerint akkor már öt falu volt a mai Šamac község területén: Crkvica vagy Križevac (Crkvina), Slatina, Hasići (Hasić), Domanovci (Domaljevac) és Ogudovac (Obudovac). Az 1711-es török népszámlálás szerint a következő falvakat említették: Obudovac, Domaljevac, Slatina, Brvnik és Kruškova bara (Kruškovo polje). Egy 1718-as osztrák-magyar térképen a következő falvak szerepelnek: Domaljevac, Jurin Brod (Jurina skela), Hasić, Škarić, Crkvina, Obudovac és Slatina. A katolikus lakosság listáján, amelyet Pava Dragičević püspök 1743-as látogatása során összeállítottak, Domaljevac egyáltalán nem szerepel. Ebből a listábólból ismert, hogy abban az időben Slatina volt az egyetlen település a mai Šamac község területén, ahol katolikus lakosság élt.

A neretvai Jure és Pavle Papić boszniai ferencesek, 1623-as Marijan Pavlović tartományfőnöknek tett jelentésében az áll, hogy a slatinai plébánia a modričai kolostorhoz tartozik. Pavle Dragičević püspök jelentésében leírja, hogy 1742-ben a bijelai plébániához tartozott Slatina település is, 12 katolikus házzal és 108 katolikussal, akik közül 68 felnőtt (áldozáshoz járult) és 40 gyermek (akik nem járultak áldozáshoz) volt. Marijan Bogdanović apostoli vikárius püspök 1768-as jelentésében a bijelai plébánián többek között Slatina is szerepel, 14 katolikus házzal és 87 katolikussal, akik közül 54 felnőtt és 33 gyermek volt. Augustin Miletić püspök 1813-as feljegyzése szerint Slatina a Tramošnica plébániához tartozik, 26 katolikus házzal és 151 katolikussal, akik közül 99 felnőtt és 52 gyermek volt. A Boszna Srebrenai egyházmegye 1856-os sematizmusában, valamint az 1855-ös adatok szerint Slatina a Tramošnica plébániához tartozik, 43 katolikus családdal és 292 katolikussal. 1864-ben, a sematizmus szerint, Slatinában 43 katolikus család és 315 katolikus élt, és továbbra is a Tramošnica plébániához tartozott.

Slatina lakói is részt vettek az 1858-ban kitört törökellenes felkelésben. A település 1878-ig tartozott az Oszmán Birodalomhoz. Ekkor a berlini kongresszus határozata alapján az Osztrák-Magyar Monarchia katonai megszállása alá került, mely 1908-ban annektálta Bosznia-Hercegovinát. 1910-ben a Gradačaci járáshoz tartozó településen 111 háztartást, 622 római katolikus és 202 ortodox lakost találtak.Die ergebnisse der volkzählung in Bosnien und der Herzegovina 1910. Statistichendepartment der landesregierung, Sarajevo, 1912. 84. o. A monarchia szétesésével 1918-ban előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd 1929-től a Jugoszláv Királyság része lett. 1921-ben a Gradačaci járáshoz tartozó településnek 841 lakosa volt, közülük 629 római katolikus és 212 ortodox szerb volt.Popisa stanovnistva u Kraljevini Srba, Hrvata i Slovenaca 1921. godine – izdanje Državne Statistike u Beograd u, Sarajevo, 1924. 226. o. Az 1929-es törvény értelmében, amikor Bosznia-Hercegovinát négy banovinára, Drinskára, Vrbaskára, Zetskára és Primorskára osztották, a település a Drinska banovina (Drinai Bánság) része lett, amelynek székhelye Szarajevó volt. 1939-ben a közigazgatás átszervezésével a Hrvatska banovina (Horvát Bánság) része lett.

A második világháborúban Jugoszlávia megszállása után a Független Horvát Állam (NDH) része lett. A második világháború után 1992-ig a település a szocialista Jugoszlávia keretében a Bosznia-Hercegovinai Népköztársaság része volt. A boszniai háború idején a település horvát lakosságát elűzték, templomukat pedig lerombolták. Helyükre részben szerbek települtek. A boszniai háborút lezáró daytoni békeszerződés rendelkezése alapján az ország területét felosztották a Bosznia-hercegovinai Föderáció és a boszniai Szerb Köztársaság között. A területmegosztás eredményeként a település Šamac község részeként a Szerb Köztársaság területéhez került. A horvát lakosság visszatérése 2000-től indult meg, de az eredeti lakosságnak csak egy része tért vissza.

Sport FK Sloga labdarúgóklub.

Nevezetességei A római katolikus plébániát hivatalosan 1972-ben alapították a Gornja Tramošnica plébániáról való leválás útján. A plébániatemplomot ugyanebben az évben építették. Az új plébániaházat 1973-ban építették. Az 1992-1995-ös háború alatt a plébániát szerb erők foglalták el, az összes horvát katolikust kiűzték, a plébániatemplomot és más templomépületeket pedig lerombolták. 1971 és 1992 között a Kis Jézus Szolgálói Kongregációjának apácái a Srednja Slatina plébánián működtek. Gradina – őskori erődített település maradványai Gornja Slatinán. A lelőhelyet 1957-ben tárták fel Alojzije Benac vezetésével. A kultúrréteg 1,80 méteres mélységig található és két építési fázisa különböztethető meg. A települést a 3. évezred végétől a vinča-kultúra idejéig lakták.

Jegyzetek

Fordítás

Források Nikša Nezirović: Šamac község monográfiája, Šamac, 2011.

További információk Šamac község hivatalos oldala

Kategória:A Doboji régió települései