Kate Chopin (született Katherine O'Flaherty néven; Saint Louis, 1850. február 8. – Saint Louis, 1904. augusztus 22.) novellák és regények Louisianában élő amerikai szerzője volt. Az irodalmárokNilsen, Helge Normann. "American Women's Literature in the Twentieth Century: A Survey of Some Feminist Trends", American Studies in Scandinavia, Vol. 22, 1990, pp. 27–29; University of Trondheim. a déli vagy katolikus hátterű amerikai 20. századi feminista szerzők, például Zelda Fitzgerald előfutárának tartják, és a louisianai kreol származású írók egyik leggyakrabban olvasott és elismert tagja. Napjainkban leginkább 1899-es The Awakening ("Az ébredés") című regényéről ismert.
Az anyai ágon francia, apai ágon ír származású Chopin Missouri államban, St. Louisban született. Férjhez ment, és férjével New Orleansba költözött. Később Louisiana államban, Cloutierville-ben éltek. 1892 és 1895 között Chopin gyermekeknek és felnőtteknek szóló novellákat írt, amelyeket országos magazinokban publikáltak, többek között az Atlantic Monthly, a Vogue, a Century Magazine és a Youth's Companion című lapokban. Történetei témájuk és megközelítésük miatt vitát kavartak; egyes kritikusok erkölcstelennek ítélték őket.
Főbb művei két novelláskötet és két regény voltak. A novelláskötetek címei: Bayou Folk (1894) és A Night in Acadie (1897). Fontosabb novellái közé tartozik a „Désirée's Baby” (1893), amely egy háború előttiAz Antebellum Dél korszaka (latinul: ante bellum, szó szerint 'háború előtt') az Egyesült Államok déli része történetének egy olyan időszaka volt, amely az 1812-es háború befejezésétől az amerikai polgárháború 1861-es kezdetéig tartott. Louisiana-i fajok közötti kapcsolatról szól, a „The Story of an Hour” (1894) és a „The Storm” (1898-ban írta, 1969-ben jelent meg először). („A vihar” az „At the 'Cadian Ball” (1892) című novella folytatása, amely első novelláskötetének, a Bayou Folknak a részét képezi.) Chopin két regénye, az At Fault (1890) és a The Awakening (1899) New Orleansban és a közeli Grand Isle-en játszódik. Történeteinek szereplői általában Louisiana lakói, és sokan közülük különböző etnikai vagy faji háttérrel rendelkező kreolok. Műveinek nagy része Louisiana észak-középső részén, Natchitochesben játszódik, ahol ő is élt.
Halála után egy évtizeden belül széles körben elismerték korának egyik vezető írójaként. 1915-ben Fred Lewis Pattee így írt: „[Chopin] néhány műve egyenrangú a Franciaországban vagy akár Amerikában született legjobb alkotásokkal. [Ő] szinte zseniálisnak mondható, veleszületett tehetséget mutatott a narráció terén.” Nem állt rokonságban a híres lengyel zeneszerzővel, Frédéric Chopinnal, mint egyesek gondolják, de volt egy Frederick Chopin nevű fia, akit valószínűleg a zeneszerzőről neveztek el.
Élete
Chopin Katherine O'Flaherty néven született St. Louisban, Missouri államban. Édesapja, Thomas O'Flaherty, sikeres üzletember volt, aki Írországból, Galwayből vándorolt ki az Egyesült Államokba. Édesanyja, Eliza Faris, apjának második felesége volt, és a St. Louis-i francia közösség jól kapcsolódó tagja, mivel Athénaïse Charleville, egy francia-kanadai származású louisianai kreol lányának volt a lánya. Chopin néhány őse az alabamai Dauphin Island korai európai (francia) lakói között volt.
Kate öt gyermek közül a harmadik volt, de nővérei csecsemőkorban meghaltak, féltestvérei (apja első házasságából) pedig 20 év körüli korukban. Katolikus nevelést kaptak a francia és ír hagyományok szerint. Kate lelkes olvasója lett a meséknek, a költészetnek, a vallási allegóriáknak, valamint a klasszikus és kortárs regényeknek. 1868-ban végzett a Sacred Heart Conventben, St. Louisban.
Ötéves korában a Sacred Heart Akadémiára küldték, ahol megtanulta, hogyan kell kezelni a saját pénzét és hogyan kell önálló döntéseket hozni. Apja halála után hazavitték, hogy nagymamájával és dédnagymamájával éljen, akik három generációt alkottak, mindannyian fiatalon özvegyültek és soha nem mentek újra férjhez. Két éven át dédnagymamája, Victoria (vagy Victoire) Charleville tanította otthon franciául, zenét, történelmet, pletykát és azt, hogy félelem nélkül kell nézni az életre. Két év elteltével Kate visszatért a Sacred Heart Akadémiára, ahová legjobb barátnője és szomszédja, Kitty Garesche is járt, és ahol mentora, Mary O'Meara tanított. O'Meara, aki tehetséges vers- és prózaíró volt, arra ösztönözte tanítványát, hogy rendszeresen írjon, kritikus szemmel nézze magát, és bátran viselkedjen. Kilenc nappal Kate és Kitty elsőáldozása után, 1861 májusában, az amerikai polgárháború elérte St. Louist. A háború alatt Kate féltestvére lázban meghalt, és dédanyja is elhunyt. A háború után Kitty-t és családját St. Louisból száműzték, mert támogatták a Konföderációtew or.
1870. június 8-án, Missouri államban, St. LouisbanMarriage certificate between Oscar Chopin and Katie O'Flaherty accessed on ancestry.com on October 19, 2015 feleségül ment Oscar Chopinhoz, és vele együtt letelepedett annak szülővárosában, New Orleansban. A Chopin házaspárnak 1871 és 1879 között hat gyermeke született: születési sorrendben Jean Baptiste, Oscar Charles, George Francis, Frederick, Felix Andrew és Lélia (keresztnév: Marie Laïza). 1879-ben Oscar Chopin pamutkereskedése csődbe ment.
A család elhagyta a várost, és Cloutierville-be költözött, Natchitoches Parish déli részén, ahol több kis ültetvényt és egy vegyeskereskedést működtettek. Aktív tagjai lettek a közösségnek, ahol Chopin a helyi kreol kultúrában rengeteg anyagot talált jövőbeli írásaihoz.
Amikor Oscar Chopin 1882-ben meghalt, dollár adósságot hagyott Kate-re (2024-ben ez körülbelül 1,37 millió dollárnak felel meg). Emily Toth tudósEmily Toth, a Baton Rouge-i Louisiana Állami Egyetem Robert Penn Warren angol- és nőtudományi professzora, tudós, regényíró, tanácsadó rovatvezető és feminista aktivista. megjegyezte, hogy „egy ideig az özvegy, Kate vezette [Oscar] üzletét, és botrányosan flörtölt a helyi férfiakkal (még egy egy nős gazdával is viszonyt folytatott)”. Bár Chopin azért dolgozott, hogy néhai férje ültetvénye és vegyeskereskedése sikeres legyen, két évvel később eladta louisianai vállalkozását.
Édesanyja könyörgött neki, hogy költözzön vissza St. Louisba, amit ő meg is tett, édesanyja pénzügyi támogatásával. Gyermekei fokozatosan beilleszkedtek a nyüzsgő város életébe, de Chopin édesanyja a következő évben meghalt.
Chopin depresszióval küzdött, miután egymás után elvesztette férjét, vállalkozását és édesanyját. Szülészorvosa és a család barátja, dr. Frederick Kolbenheyer azt javasolta neki, hogy kezdjen el írni, mert úgy vélte, hogy ez terápiás hatással lehet rá. Úgy gondolta, hogy az írás összpontosíthatja az energiáját, és egyben bevételi forrás is lehet számára.
Az 1890-es évek elejére Chopin novellái, cikkei és fordításai megjelentek folyóiratokban, többek között a St. Louis Post-Dispatch-ben és különböző irodalmi magazinokban. A népmesei, dialektusban írt művek és a déli népi élet egyéb elemeinek jelentős kiadási időszakában őt regionális írónak tartották, aki helyi színt vitt a irodalomba. Irodalmi kvalitásait nagyrészt figyelmen kívül hagyták.
1899-ben megjelent második regénye, a The Awakening. Noha néhány újságkritikus kedvezően értékelte a regényt, a kritikusok többsége negatívan fogadta. A kritikusok a regény szereplőinek, különösen a nőknek a viselkedését, valamint Chopin általános hozzáállását a női szexualitáshoz, az anyasághoz és a házasságtöréshez ellentétesnek tartották a korabeli erkölcsi normákkal, és ezért sértőnek találták.
Ez a regény, az írónő legismertebb műve, egy elnyomó társadalom keretei között fogva tartott nő történetét meséli el. Több évtizedig nem volt kapható, majd az 1970-es években, amikor új tanulmányok és a női irodalom iránti érdeklődés hulláma indult el, újra felfedezték. A regényt újranyomták, és ma már széles körben elérhető. Kritikusok dicsérik írásmódjának minőségét és jelentőségét, mint a déli feminista irodalom korai példáját.
A kritikusok szerint az olyan művek, mint a The Awakening, botrányosak voltak, és ezért nem fogadták el társadalmilag. Chopint elbátortalanította az elfogadás hiánya, de továbbra is írt, elsősorban novellákat. 1900-ban megírta „The Gentleman from New Orleans” című művét. Ugyanebben az évben szerepelt a Marquis Who's Who első kiadásában. Azonban soha nem keresett jelentős összeget az írással, ehelyett az édesanyja hagyatékából származó helyi befektetésekből élt Louisianában és St. Louisban.
1904. augusztus 20-án, a St. Louis-i világkiállításon tett látogatása során Chopin agyvérzést kapott. Két nappal később, 54 éves korában elhunyt. A St. Louis-i Calvary temetőben helyezték végső nyugalomra.
Irodalmi témák Kate Chopin számos helyszínen élt, különböző gazdaságokban és társadalmakban. Ezek a források olyan meglátásokat és megfigyeléseket szolgáltattak számára, amelyekből elemezte és kifejezte elképzeléseit a 19. század végi déli Egyesült Államok társadalmáról. Elsősorban francia etnikai származású nők nevelték fel. Miután férjéhez Louisianában csatlakozott, a louisianai kreolA louisianai kreolok egy louisianai francia etnikai csoport, amely a gyarmati Louisiana lakóinak leszármazottja a francia és spanyol uralom idején. és cajunA cajunok, más néven louisianai akadok (franciául: les Acadiens), egy louisianai francia etnikum, akik főként az Egyesült Államokbeli Louisiana államban és a környező Mexikói-öböl partvidéki államokban élnek. kultúra által befolyásolt területeken élt, számos történetét és vázlatát louisianai életére alapozta. Ezekben a történetekben a nőket különálló vágyakkal és szükségletekkel rendelkező egyénekként ábrázolta szokatlan módon.
Chopin írásmódját befolyásolta a kortárs francia író, Guy de Maupassant iránti csodálata, aki novelláiról ismert: ...Olvastam a történeteit, és ámultam rajtuk. Élet volt ez, nem fikció; mert hol voltak a cselekmények, a régimódi mechanizmus és a színpadi csapdák, amelyekről homályos, elképzelhetetlen módon azt képzeltem, hogy elengedhetetlenek a történetmesélés művészetéhez? Itt volt egy ember, aki elmenekült a hagyomány és a tekintély elől, aki önmagába merült, és saját lényén és saját szemével tekintett az életre; és aki közvetlenül és egyszerűen elmondta nekünk, amit látott...Le Marquand, Jane. "Kate Chopin as Feminist: Subverting the French Androcentric Influence". Deep South 2 (1996)
Kate Chopin a revizionista mítoszteremtők egyik példája, mivel realisztikusabban revideálja korának házasságáról és női szexualitásáról szóló mítoszokat. A legnagyobb mítosz, amire Chopin összpontosított, a "viktoriánus kori elképzelés a nők némileg vérszegény szexualitásáról" volt, és a "The Storm" a legjobb példa arra, hogy Kate Chopin ezt a mítoszt egy karakterkészleten keresztül használja fel teljes szexuális potenciáljának kibontakoztatására. Például a "The Storm" („Vihar”) című novellában Kate Chopin átdolgozta a nők portréit, hogy a házasságon kívüli szerepekben is kiteljesedjenek, és szenvedélyes természetet mutassanak, amelyet a viktoriánus Amerika hagyományos, patriarchális normái szerint nem helyénvalónak tartanak.
Chopin túllépett Maupassant technikáján és stílusán, hogy saját ízt adjon írásainak. Képes volt felfogni az életet és kreatívan kifejezni azt. A nők életére és a folyamatos küzdelmükre összpontosított, hogy saját identitást teremtsenek a tizenkilencedik század végi déli társadalmában. Például a "The Story of an Hour" („Egy óra története”) című művében Mrs. Mallard időt ad magának az elmélkedésre, miután megtudta férje halálát. Ahelyett, hogy rettegne az előtte álló magányos évektől, egy másik felismerésre bukkan: Tudta, hogy újra sírni fog, amikor meglátja a halálba font, kedves, gyengéd kezeket; az arcot, amely mindig csak szeretettel nézett rá, mereven, szürkén és halottan. De e keserű pillanaton túl egy hosszú, eljövendő évek sorát látta, amelyek teljesen az övéi lesznek. És kitárta karjait feléjük üdvözlésképpen.