Kati Horna (Budapest, 1912. május 19. – Mexikóváros, 2000. október 19.), született Deutsch Katalin, magyar születésű mexikói fotóriporter, szürrealista fotós és tanár. Budapesten született, majd, Franciaországban, Németországban, Spanyolországban és Mexikóban élt, ahol mexikói állampolgárságot is kapott. Munkásságának nagy részét a spanyol polgárháború alatt elveszettnek tekintették. Korának egyik legbefolyásosabb női fotósa volt. Fényképein keresztül képes volt megváltoztatni az emberek háborúról alkotott képét. Horna ezt többek között a „nemi szemléletű tanúságtétel” stratégiájának alkalmazásával érte el, azaz feminista nézőpontból vizsgálta azt a felfogást, miszerint a háború túlnyomórészt férfias dolog.

A háborút női szemszögből bemutató fotói Hornát legendás fotóssá tették. Képes volt a kulisszák mögé koncentrálni, ami arra késztette, hogy megmutassa a háború nőkre és gyermekekre gyakorolt hatását. Az egyik legmegdöbbentőbb képe a Tête de poupée (babafej). Horna számos magazinnak dolgozott, többek között a Mujeresnek és az S.NOB-nak, amelyekben fétisek sorozatát publikálta, de még a kereskedelmi jellegű megrendelései is gyakran tartalmaztak szürreális vonásokat

Életrajz

Korai évek Kati Horna 1912-ben született egy felső-középosztálybeli zsidó családban az Osztrák-Magyar Monarchiában, egy instabil társadalmi-politikai időszakban. Az első világháború következtében Budapest – ahol Horna felnőtt – súlyos gazdasági visszaeséseket szenvedett el, amelyek a két világháború közötti években is folytatódtak.

Bankár apja halála után Hornának a fényképezés biztosított megélhetést és lehetőséget politikai eszményei megvalósítására. Az ekkor megtapasztalt erőszak, veszély és igazságtalanság mélyen befolyásolta ideológiáját.

Tizenévesként Horna Berlinben élt, ahol találkozott Bertolt Brechttel, és hatással volt rá a Bauhaus, a szürrealizmus, valamint a konstruktivista művész, Kassák Lajos, akinek a fotográfiáról, mint társadalmi változást előidéző tényezőről alkotott nézetei összhangban voltak Horna nézeteivel. Személyes ideológiájára fontos hatással volt még Karl Korsch marxista teoretikus, aki radikális politikai képzésben részesítette, ami hozzájárult a narratív fotográfia iránti szeretetéhez.

Húszévesen Horna Pecsi József fotóművész műhelyében inasnak állt. Ebben a tekintélyes budapesti iskolában sajátította el az alapvető fényképezési technikákat. Ott ismerkedett meg Robert Capával (Friedmann Endrével) is, a két fotós Capa 1954-ben bekövetkezett haláláig barát maradt. Capa többek között a Spanyol polgárháborút és a Második kínai–japán háborút is megörökítette. Míg Capa objektívje az akciódús csatatérre fókuszált, a visszafogottabb Kati együttérző, vizionárius képeket készített a háború sújtotta emberekről, megörökítve az ostrom alatt álló nők ellenálló képességét. Capa szívesebben dolgozott a háború frontvonalán; olyan felvételeket készített, mint A bukó katona . Horna és Capa ugyanahhoz a baloldali politikai mozgalomhoz tartoztak, egymás portréit is fényképezték.

Miután Capa Párizsba költözött, 1933-ban Horna is követte őt, ahol figyelmét a francia főváros utcáin és kávézóiban látott élet felé fordította. A francia Agence Photo- nak készített sorozatai (1934) feltárták az irónia és a humor iránti éles érzékét. A Bolhapiacok (1933) és a Riportázs a párizsi kávézókban (1934) című sorozatok ebből az időszakból származnak. A realisztikus jelenetek fényképezése mellett kísérletezőbb, a szürrealizmushoz közelebb álló munkákba is belefogott. Bár Horna nagy népszerűségre tett szert, inkább távol maradt a reflektorfénytől, és kisebb szervezeteknek, például az Umbral magazinnak dolgozott.

Spanyol polgárháború 1937-ben, a spanyol polgárháború alatt Barcelonába költözött, és a spanyol köztársasági kormány, valamint a Confederación Nacional del Trabajo megbízásából dokumentálta a háborút, megörökítette a frontvonalon harcoló közösségek mindennapjait, többek között Aragónban, Valenciában, Madridban és Léridában. Idős nőket, kisgyermekeket, csecsemőket és anyákat fényképezett; témaválasztása miatt később látnoki jelentőségűnek tartották. Horna képei, amelyek anarchista újságokban, magazinokban és röpiratokban jelentek meg, a háború ostrom alatt álló civilekre gyakorolt brutális hatásait mutatták be. Ez egy másfajta háborút, egy másfajta perspektíváját festett le: az első nagyobb európai konfliktus, amely nem korlátozódott a csatatérre. Az Umbral magazin szerkesztője volt, ahol találkozott későbbi férjével, José Horna kézműves és szobrásszal. Fotóit plakátként használták a republikánus ügy érdekében. Horna más magazinokkal is együttműködött, amelyek többnyire anarchista ideológiát képviseltek, mint például a Tiempos Nuevos, a Libre-Studio, a Mujeres Libres és a Tierra y Libertad . A polgárháborús jelenetekről készült képei nemcsak republikánus szimpátiáját mutatták meg, hanem szinte legendás státuszt is szereztek neki.

Franciaország 1939-ben Horna férjével Párizsba menekült, miután a spanyol fasiszta hatóságok kiűzték onnan. Mivel megdöbbentette a nagyfokú szegénység, Horna karrierje új irányt vett: Párizsban a Lutetia-Press riportere volt. Horna újra találkozott barátjával, Robert Capával, aki nemcsak költői fotóelbeszéléseit és megrendezett felvételeit inspirálta, hanem a maszkok és babák visszatérő témáját is.

Franciaország náci megszállása alatt Kati és José összeházasodtak, majd Mexikóban kerestek menedéket, ahol Kati más, szintén háború sújtotta Európából menekülő művészekkel találkozott: Remedios Varóval, Benjamín Pérettel, Emeric "Chiki" Weisszel, Edward Jamesszel, Tina Modottival és Leonora Carringtonnal . A száműzetésben élő művészcsoport szoros baráti körré vált. Kati Horna, Remedios Varo és Leonora Carrington barátságát később a 2010-es Szürreális barátok című kiállítás is bemutatta. Kati Horna egyik legismertebb fényképe Remedios Varót ábrázolja, amint az egyik maszkját viseli.

Mexikó Horna 1939 októberében, 27 évesen érkezett Mexikóba. Mexikó lett számára a „haza”. Élete végéig Mexikóban élt, és olyan magazinoknak írt, mint a Todo (1939), a Mapa (1940), az Enigma (1941), az El arte de cocinar (1944) és a Seguro Social (1944).

A Nosotros magazin 1944-ben főállású fotósnak alkalmazta. Itt olyan sorozatokat publikált, mint a Títeres en la penitenciaría [Bábok a büntetés-végrehajtásban], vagy portréi Alfonso Reyesről. 1958-ban Horna a Mujeres magazin fő fotószerkesztője lett. A 20. század második felében szórványos megbízásokat is vállalt más lapoknak is: Revista de la Universidad de México, Mexico This Month, Tiempo, S.nob, Mujer de Hoy, Mujeres: Expresión Femenina, Revista de Revistas, Diseño, Vanidades, Arquitectura, Obécoras de México, Arquitect . Több kísérleti projektje is volt, amelyek a szürrealizmus nyomát viselik.

Kati Horna az építészet felé is érdeklődést mutatatott. Olyan építészekkel működött együtt, mint Luis Barragán, Carlos Lazo és Ricardo Legorreta, és dokumentálta a történelmi értékkel bíró épületeket, hogy nyilvántartást vehessen állapotukról. Horna a frissen felavatott középületek fotóit is publikálta, mint például a Mexikói Nemzeti Embertani Múzeum, a Ciudad Universitaria (Egyetemi Kampusz) és a Biblioteca Nacional (Nemzeti Könyvtár). 1967-ben Kati Horna fényképeket készített az olimpiai játékok előtti időszakról Pedro Ramírez Vázquez építész számára. Horna építészeti fényképezés iránti érdeklődése kiterjedt a leromlott és romos épületek megörökítésére is. Fotográfiájának ez az oldala kapcsolódik a szürrealizmusához is, mivel az ezeken a műveken megörökített témák többféle értelmezést tesznek lehetővé.

1958 és 1963 között az Escuela Nacional de Artes Plásticas, az Academia de San Carlos és az Universidad Iberoamericana professzora is volt. Legismertebb művei közé tartozik a What Goes in the Basket (1939), a La Castañeda (1945), a Fetiches (1962), az Óda a nekrofíliához (1962), a Sucedió en Coyoacán (1962), a Mujer y Máscara (1963) és az Una Noche en el Sanatorio (19 deñe en el Sanatorio) (19 deñe en el Sanatorio, 1962).

Kati Horna 2000 októberében hunyt el. Munkái számos kiállításon szerepeltek Mexikóban, Spanyolországban és más országokban. Kati Horna archívumát és munkáinak szerzői jogait a mexikóvárosi Archivo Privado de Fotografía y Gráfica Kati y José Horna kezeli.

Örökség bélyegkép|Történelmi láda fényképekkel és papírdobozokkal a spanyol polgárháborúból A spanyol polgárháború alatt Horna Rolleiflex fényképezőgépét Barcelonában és Katalónia más részein használta az anarchista CNT-FAI (Confederación Nacional del Trabajo és Federación Anarquista Ibérica) mozgalom közönségkapcsolati irodájában. Ezeket a CNT-FAI propagandabiztossága használta fel a spanyol fasiszta mozgalom elleni harc moráljának és cselekvésének ösztönzésére. A polgárháború végén fényképeit más dokumentumokkal együtt faládákban szállították az amszterdami Nemzetközi Társadalomtörténeti Intézetbe (IISH). Az elfeledett ládákban, ő és fotóstársa, Margaret Michaelis fényképeit csak 80 év után fedezte fel újra a spanyol művészettörténész és kurátor, Almudena Rubio. E képek nagy részét soha nem publikálták, és először egy madridi kiállításon mutatták be őket a PhotoEspaña fesztiválon 2022 júniusában.

Horna képei az elfeledett ládákból olyan jeleneteket ábrázolnak, mint az emberi körülmények egy börtönben, az emberek ingyenes hajvágása egy kollektivizált fodrászatban, egy korábbi templom ácsműhellyé alakítása és az aragóniai fronton húzódó lövészárkok. A madridi kiállítás alkalmából Rubiót idézték:  „Michaelis és Horna munkásságának öröksége egyedülálló, pontosan azért, mert bemutatja nekünk a hivatalos történetírás által elhanyagolt, a CNT-FAI anarchistái által kezdeményezett hátsó gárda forradalmi tapasztalatait. Ugyanakkor lehetővé teszi számunkra, hogy részletesebben rekonstruáljuk a két fotós polgárháború alatti életét, és jobban megértsük munkájukat az antifasiszta Spanyolországban.”

Kiállítások

1992: Horna Kati. Fotografías de la guerra civil española (1937-1938), Salamancai Egyetem (Spanyolország) 1995 Krinsky, Emma Cecilia García. Horna Kati: Recuento de una obra . Fondo Kati Horna, CENIDIAP-INBA, 1995. 2009. október 29. - november 21.: Retratos de la contienda, Palacio de la Merced, Córdoba (Spanyolország) 2010. június 19. - szeptember 12.: Szürreális barátok: Leonora Carrington, Remedios Varo és Kati Horna, Pallant House Galéria, Chichester (Egyesült Királyság) 2012. szeptember 14. – november 26.: Nostalgia por lo perdido / Asombro por lo encontrado, Museo de Arte Contemporáneo de Oaxaca – MACO (Mexikó) 2013. december 7. - 2014. április 28.: Kati Horna, Museo Amparo, Puebla (Mexikó). A kiállítás bejárta a párizsi Musée du Jeu de Paume -t (2014. június 3-tól szeptember 21-ig) és a Museo de Arte Contemporáneo de Monterrey-t - MARCO-t (2015. január 30-május 24.). 2016. szeptember 14. - december 17.: Elmesélve és ki nem mondva: Kati Horna fotótörténetei az Illustrated Pressben. ben., Amerika Társaság, New York (USA)

Külső linkek

Jegyzetek

Külső linkek

Fordítás

Kategória:2000-ben elhunyt személyek Kategória:1912-ben született személyek Kategória:Budapesten született személyek Kategória:Magyar nők Kategória:Magyar fotográfusok Kategória:Magyar emigránsok Mexikóban Kategória:Lapok ellenőrizetlen fordításokkal