A Morning Glory felhő egy ritka meteorológiai jelenség, amelyet leggyakrabban Ausztrália északi részén, a Carpentaria-öbölben szokták megfigyelni. A világ legnagyobb hullámainak is hívják őket. A felhő kialakulásának pontos magyarázata még mindig nem ismert.
Megjelenése A Mornong Glory felhők megfigyelhetőek Burketown városából szeptember és október között. A jelenség miatt a település vonzza a siklórepülősöket. A felhők jellemzően 2-2,5 kilométeres magasságban vannak és akár 1000 kilométer hosszan is elnyúlhatnak, de általában csak 100-200 méteresek. 10–20 km/h-val is haladhatnak. Néha csak egy, de akár tíz felhő is kialakulhat egymás mellett.
A Morning Gloryt gyakran kíséri hirtelen szélvihar, intenzív alacsony szintű szélnyírás, a levegőparcellák függőleges elmozdulásának gyors növekedése és éles nyomásváltozás a felszínen. A felhő folyamatosan képződik az elülső élnél, miközben erodálódik a hátsó élnél. Nyomában záporok vagy zivatarok alakulhatnak ki. A felhőt úgy is felfoghatjuk, mint egy magányos hullámot vagy szolitont, amely az elmozdulás során alak- és sebességváltozás nélkül halad. A felhő elülső oldalán erős feláramlás van, míg a közepén és hátul az áramlás turbulenssé válik és lefelé süllyed; emiatt veszi fel ezt a görgőfelhős alakot. A felhő gyorsan eloszlik a szárazföldön, ahol szárazabb a levegő.
Felfedezése Szokatlan felhőképződményeket már ősidők óta észleltek itt. A helyi Garrwa bennszülöttek kangólgi-nak nevezték. Az Ausztrál Királyi Légierő pilótái először 1942-ben számoltak be erről a jelenségről.
A Carpentaria-öböl Morning Glory felhőjét az 1970-es évek eleje óta több tudóscsoport is tanulmányozta. Az első tanulmányokat Reg H. Clarke (Melbourne-i Egyetem) publikálta. Azóta számos tanulmány következett, amelyek változatos matematikai modelleket javasoltak, amelyek megmagyarázzák a légtömegek összetett mozgását a régióban.
Kialakulása A következőkben összefoglaljuk azokat a körülményeket, amelyek a Morning Glory felhő kialakulását okozzák a Carpentaria-öbölben (R. H. Clarke 1981-ben leírt hipotézise alapján).
Először is, az öböltől keletre fekvő York-félsziget elég nagy ahhoz, hogy mindkét oldalon tengeri szellő alakuljon ki. Napközben a Korall-tenger partjáról fújó szél keletről, az öbölből érkező szél pedig nyugatról fúj be. A két szellő a félsziget közepén találkozik, arra kényszerítve a levegőt, hogy ott emelkedjen, és felhősort képezzen a félsziget gerince felett. Amikor leszáll az éjszaka, a levegő lehűl és lesüllyed, ugyanakkor felszíni inverzió (ahol a levegő hőmérséklete a magassággal növekszik) alakul ki az öböl felett. Ebben a stabil rétegben a sűrűség eltérő az inverzió felett és alatt. A félszigetről keletre leereszkedő levegő az inverziós réteg alá jut, és ez hullámok vagy gördülő hengerek sorozatát generálja, amelyek áthaladnak az öbölben. Ezek a léghengerek az inverziós réteg alsó oldalán gördülnek, így a levegő a hullám elején emelkedik, hátul pedig süllyed. Kora reggel a levegő annyira telített, hogy az elöl felszálló levegő felhőt hoz létre, amely a henger elülső élét alkotja, és hátul elpárolog, így létrehozva a Morning Glory felhőt. A felhő addig tart, amíg a felszíni inverzió a nap melegedésével eltűnik.
Galéria
Hivatkozások
Kategória:Felhők