Az Odessa ügyirat vagy Az Odessa-dosszié (The Odessa File / Die Akte Odessa) 1974-ben bemutatott színes angol–nyugatnémet thrillerfilm, Ronald Neame rendezésében, Jon Voight és Maximilian Schell főszereplésével, Frederick Forsyth azonos című 1972-es regénye alapján. A történet egy német háborús bűnös utáni nyomozásról szól, valós történelmi és fiktív események kombinálásával. A filmbeli karakterek egy része valós személyeket testesít meg.
A regény és a film magyar címe különféle írásmódokkal is megtalálható (Névelővel és anélkül, ODESSA/Odessa, ügyirat/dosszié, kötőjellel és különírva).
Cselekmény David Porath ügynököt az izraeli Moszad 1963-ban Nyugat-Németországba küldi, hogy kutassa fel azt a vállalatot, ahol fejlett rakétairányító rendszereket fejlesztenek az Izraellel ellenséges Egyiptom hadserege számára. Az izraeli titkosszolgálat szerint az üzlet mögött egy ODESSA nevű földalatti szervezet áll, amelyet a Wehrmacht és az SS egykori tagjai hoztak létre náci háborús bűnösök segítésére és Izrael elpusztítására.
1963. november 22-én Hamburgban Peter Miller szabadúszó újságíró autóján hazafelé tart, amikor a rádió bemondja John F. Kennedy amerikai elnök meggyilkolásának hírét. Miller félreállva hallgatja a híreket, majd nyomába ered egy szirénázó konvojnak. A rendőrök és mentők egy öreg zsidó férfi, Salomon Tauber lakásához mennek, aki gázzal öngyilkosságot követett el. Miller jóbarátja, Karl Braun rendőrnyomozó másnap kölcsönadja Millernek a halottnál talált naplót. Ebben Tauber leírja a rigai gettóban elszenvedett embertelenségeket, a gettó parancsnokának, Eduard Roschmann SS-Hauptsturmführernek, a rigai hóhérnak kegyetlenkedéseit. Tauber leírja, már csak az a remény élteti, hogy Roschmann egyszer elnyerje méltó büntetését. Miller figyelmét felkelti egy incidens, amikor Riga 1944-es kiürítése során Roschmann személyesen lőtt agyon egy magas harctéri kitüntetést viselő Wehrmacht-századost.
Miller elhatározza, kinyomozza Roschmann hollétét. Főszerkesztője, Hoffmann érdektelennek ítéli a témát, nem ad rá megbízást. Miller mégis ragaszkodik a nyomozáshoz. Elhárítja barátnőjének, Siginek és saját hadiözvegy édesanyjának aggódását. Megtalálja Tauber jóbarátját, az öreg Marxot, aki elárulja Millernek, Tauber azért lett öngyilkos, mert néhány nappal korábban Hamburgban meglátta Roschmannt élve, szabadon, gondtalan üzletemberek társaságában. Tauber bejelentést tett, de a rendőrség „bizonyíték hiányában” elutasította. Miller megtudja, hogy létezik egy titkos szervezet, az ODESSA, mely volt SS-tagokat védelmez. Ez már a rendőrségre is beszivárgott, és Tauber nem mert szembeszállni velük. Karl Braun rendőrnyomozó, Miller barátja hiába próbálja lebeszélni Millert a nyomozásról. Az illetékes államügyész megtagadja, hogy Roschmannról bármilyen nyomozati információt adjon. Véletlen folytán Miller megtudja, hogy Gernot főállamügyész egy egykori SS-tagokból álló bajtársi szövetség tagja. Az újságíró bejut a szövetség ünnepi gyűlésére, ahol Glücks tábornok, egykori SS-Gruppenführer tart uszító beszédet. Millert azonban felismerik, összeverik és kidobják.
Egy titkos megbeszélésen az ODESSA vezetői úgy vélik, Miller nyilván a tervezett egyiptomi rakétaüzlet körül szaglászik, ezért el kell tenni láb alól. A hamburgi metróban egy ODESSA-ügynök Millert az érkező szerelvény elé löki, de ő megmenekül és tovább nyomoz Roschmann után. Bécsbe utazik, az elrejtőzve dolgozó Simon Wiesenthalhoz. A „nácivadász” titkos lakáscímét rendőr barátjától, Karl Braun nyomozótól könyörgi ki, de Braun egyik munkatársa, Kunik kihallgatja a beszélgetést és jelenti ODESSA-beli barátainak.
Wiesenthal részletesen tájékoztatja Millert az ODESSA tevékenységéről és Eduard Roschmann SS-Hauptsturmführer háború utáni sorsáról. A rigai hóhért 1947-ben a britek elfogták, de megszökött és úgy tudják, az ODESSA segítségével álnéven Dél-Amerikában él. Bécsi szállodájában Millert egy ismeretlen férfi figyelmezteti, álljon le a nyomozással.
Hazafelé autózva egy pihenőhelyen Millert elrabolják. Egy rejtekhelyen kivallatják. Kiderül, hogy ők a Moszad ügynökei, akik David Porath vezetésével régóta keresik Roschmannt, és sikertelenül próbálnak beépíteni valakit az ODESSA szervezetbe. Eddigi „tégláikat” leleplezték és meggyilkolták. Miller beleegyezik, hogy a Moszad-ügynökök segítségével álnéven beépül a szervezetbe, és elvezeti őket Roschmannhoz. A delmenhorsti kórházban meghal egy Rolf Günther Kolb nevű volt SS-altiszt. A Moszad szolgálatában álló orvos hamis hazabocsátási papírt állít ki róla. Miller felveszi a halott Kolb személyazonosságát. Egy Moszad-ügynök alapos kiképzésben részesíti Millert, betanítja neki az SS-tagok szokásait, beszédmodorát, viselkedési és szolgálati szabályaikat, Kolb korábbi szolgálati helyeinek leírását, sajátosságait, parancsnokainak és tiszttársainak nevét, külsejét, szokásaikat.
Az ODESSA vezetői felfogadják Mackensen bérgyilkost, kutassa fel és ölje meg az „eltűnt” Millert. A hamburgi Elba-alagútban Mackensen megtámadja Sigit, hogy megtudja tőle Miller hollétét. Sigi maga sem tud Millerről, elmenekül és egy „véletlenül” arra hajtó autóstól kér segítséget. A sofőr azonban Kunik rendőrtisztviselő, szintén az ODESSA embere, aki rábeszéli a rettegő Sigit, hogy fogadjon el rendőri védelmet. Egy szintén cinkos rendőrlányt beköltöztetnek Sigi lakásába.
A halott Kolb igazolványaival és a Moszad által készített hamis ajánlólevéllel Miller Münchenben jelentkezik Franz Bayernél, akiről tudják, hogy az ODESSA egyik felső vezetője. A fedősztori szerint Kolb, egykori SS-altiszt azért távozott a kórházból, mert egy zsidó ápoló, egykori fogoly, felismerte és feljelentette. Bayer aprólékosan ellenőrzi Kolb minden kijelentését, levizsgáztatja korábbi flensburgi szolgálati helyének részleteiről, végül elfogadja a mesét, és Bayreuthba küldi az igazolványokat hamisító Klaus Winzer nyomdászhoz, hogy Kolb új személyazonosságot kapjon. Utazás előtt Miller hibát vét: a müncheni müncheni főpályaudvarról felhívja Sigit Hamburgban, hogy megnyugtassa, jól van. A beszélgetést kihallgató rendőrlány jelenti Kuniknak, hogy Miller a müncheni pályaudvarról telefonált. Ebből Bayer rájön, hogy Kolb álcája Millert rejti. Bayreuth-ba küldi Mackensent, hogy ölje meg Millert. Mackensen utasítására Winzer a szállodából a nyomdába kéreti Millert, hogy soron kívül elkészítsék a hamis okmányait. Miller gyanút fog, előbb a nyomdász lakásába lopózik be. Winzer beteg anyja papnak nézi, és elárulja neki, hogy fia a széfjében rejteget egy titkos dossziét, az összes eddigi hamisított okmány adataival, mintegy saját életbiztosításaként. Mackensen megtámadja Millert, de az újságíró legyőzi és megöli a professzionális bérgyilkost. A széfből magához veszi az „Odessa-dossziét”, és Mackensen fegyverével, Mackensen autóján elmenekül. A dossziéban megtalálja az összes keresett SS-tag valódi nevét, fényképét és új, hamis személyazonosságát, köztük Roschmannt is, aki Kiefel néven egy müncheni elektronikai cég tulajdonos-igazgatója.
A dossziét Miller elrejti a müncheni pályaudvar csomagmegőrzőjében, csak Roschmann anyagát adja át a Moszad-ügynököknek, akik így megtalálják a rakétatechnológia-gyártó cég telephelyét. Miller utasítására Sigi kijátssza az őt figyelő rendőrlányt, megszökik otthonról és Heidelbergben találkozik Millerrel, aki átadja neki a csomagrekesz kulcsát azzal, hogy ha ő eltűnne, azonnal adja át a dossziét Simon Wiesenthalnak Bécsben. Ő maga Roschmannhoz indul.
Roschmann cége éppen bemutatót tart a legújabb irányítástechnikai gyártmányaiból. Miller bejut a rendezvényre. Kiefel cégvezetőben felismeri Roschmannt. A meghívott Schulz államügyész és más Odessa-vezetők figyelmeztetik Roschmannt, hogy Miller elszabadult és a nyomában lehet. (Magát Millert nem ismeri fel senki.) Roschmann visszavonul kastélyába, amelyet a német rendőrség emberei védelmeznek. Miller kijátssza a rendőri védelmet, fegyveresen bejut a kastélyba, és szembekerül Roschmannal. Az újságíró közli a „rigai hóhérral”, hogy a rigai kikötőben 1944-ben agyonlőtt Wehrmacht-tiszt Miller százados volt, az ő édesapja. Roschmann a pisztolyáért nyúl, Miller agyonlövi. A rendőrség őrizetbe veszi Millert, de rövidesen elengedik.
Sigi elviszi az Odessa-dossziét Wiesenthalnak. A „nácivadásznak” sikerül több keresett háborús bűnöst bíróság elé juttatni. Miller kíséretében az öreg Marx Izraelbe utazik, ahol a Jad Vasem emlékhelyen kádist mond elhunyt barátjáért, Salomon Tauberért. A Moszad-ügynökök lerombolják Roschmann németországi üzemét, Egyiptom nem kapja meg a megrendelt rakétairányító rendszert. Az 1967-es háború Izrael tervei szerint zajlik le.
Főbb szereplők Szerep SzínészSzereposztás az IMDb.com szerint Magyar hangja (1. szinkron Magyar hangja (2. szinkron Peter Miller újságíró Jon Voight Kautzky Armand Crespo Rodrigo Eduard Roschmann SS-Hauptsturmführer / Herr Kiefel iparvállalkozó Maximilian Schell Végvári Tamás Rosta Sándor Miller anyja Maria Schell Szabó Éva Menszátor Magdolna Sigi, Miller barátnője Mary Tamm Kisfalvi Krisztina Roatis Andrea Klaus Winzer nyomdász Derek Jacobi Schnell Ádám David Porath, Moszad-ügynök Peter Jeffrey Forgács Péter Alfred Oster Kurt Meisel Harsányi Gábor Simon Wiesenthal Shmuel Rodensky Velenczey István Werner Deilman Ernst Schröder Simon György Öreg Marx, Salomon Tauber barátja Martin Brandt Kun Vilmos Karl Braun rendőrnyomozó, Miller barátja Gunnar Möller Kiss Gábor Szokolay Ottó Hoffmann főszerkesztő Werner Bruhns Perlaki István Salomon Tauber (hangja) Cyril Shaps Benkő Gyula Dr. Ratinger Alexander Allerson Orosz István Gustav Mackensen bérgyilkos Klaus Löwitsch Melis Gábor Izraeli tábornok Garfield Morgan Varga T. József Kunik rendőrtisztviselő Günter Strack Kardos Gábor Franz Bayer, Odessa-vezető Noel Willman Szabó Ottó Greifer tábornok, SS-Gruppenführer Günter Meisner Papp János Glücks tábornok, SS-Gruppenführer Hannes Messemer Perlaki István Dr. Ferdinand Schultz államügyész Hans Caninenberg Uri István
Történelmi háttér ODESSA (Organisation der ehemaligen SS-Angehörigen) néven az egykori SS-tagokat mentő és védelmező országos szervezetet nevezték. A négyhatalmi megszállás alá került Nyugat-Németországban valóban léteztek ilyen típusú illegális csoportok, de központilag irányított, országos kiterjedésű szervezet működésére nincs bizonyíték. A Forsyth-regény és a film megjelenése a nemzetközi közfigyelmet és a mértékadó sajtó érdeklődését tartósan az ehhez hasonló illegális szervezetek felé fordította.
A filmben megszemélyesített valós személyek: Simon Wiesenthal (1908–2005), zsidó származású osztrák építészmérnök, holokauszt-túlélő, „nácivadász” aktivista Eduard Roschmann (1908–1977), osztrák születésű SS-Obersturmführer, a rigai gettó és a riga-kaiserwaldi koncentrációs tábor parancsnoka. A háború után Frederico Wegener álnéven Paraguayban élt, 1977-ben Asunciónban bekövetkezett haláláig. Richard Glücks (1889–1945) német altábornagy, SS-Gruppenführer, a koncentrációs táborok főfelügyelője. 1945-ben a flensburgi amerikai hadifogolytáborban öngyilkos lett.
Gyártás A film főcímzenéjét, a Christmas Dream című zeneszámot Andrew Lloyd Webber és Tim Rice írta, előadói Perry Como és a London Boy Singers. A zeneszámot Miller autórádiójából lehet hallani, a film főcíme és a stáblisták mutatása közben. A valódi Simon Wiesenthal tanácsadóként közreműködött a forgatókönyv írásakor és a forgatás során.
Forgatási helyszínek Anif kastélya, Salzburg tartomány, Ausztria Bécs, Ausztria München, Bajorország (főpályaudvar, Karlsplatz) Heidelberg, Baden-Württemberg, Németország Hamburg város, Németország (régi Elba-alagút, St. Pauli negyed, Reeperbahn, Merkenstraße metróállomás) Bavaria Film Studios, Grünwald, Bajorország Pinewood Studios, Buckinghamshire, Anglia
Jegyzetek
További információ
Kategória:1974 filmjei Kategória:Brit thrillerek Kategória:Brit kalandfilmek Kategória:Brit kémfilmek Kategória:Brit politikai filmek Kategória:Német thrillerek Kategória:Német kalandfilmek