Andrij Volodimirovics Parubij (ukránul: Андрій Володимирович Парубій; Septickij, 1971. január 31. − Lviv, 2025. augusztus 30.) ukrán politikus, 2016 és 2019 között az ukrán parlament elnöke, 2014-ben néhány hónapig az Ukrán Nemzetbiztonsági és Védelmi tanács titkára. Több ciklusban parlamenti képviselő, az Ukrán Legfelsőbb Tanács tagja. Utoljára a 2019-es időközi parlamenti választáson került be a parlamentbe az Európai Szolidaritás pártlistáján.
Élete Tanulmányai A nyugat-ukrajnai Cservonohrad (ma Septickij) városban született.
Felsőfokú tanulmányait Lvivben, az Ivan Franko Nemzeti Egyetemen végezte és történelemszakos tanári diplomát szerzett 1994-ben. Tanulmányait ezt követően a Lvivi Műszaki Egyetemen folytatta, ahol politikatudományt és társadalomtudományt hallgatott.
Szakmai tevékenysége 1987-tól 1991-ig az Ukrán SZSZK Tudományos Akadémiája Társadalomtudományi Intézetének (napjainkban munkatársa, ahol régészeti expedíciókban vett részt laborasszis6tensként.
Politikai tevékenysége 1991 előtt függetlenségi aktivista volt, 1989-ben tevékenységéért letartóztatva is volt. 1988-tól az Örökség (Szpadscsina) lvivi ifjúsági szervezet vezetője volt. Az 1990-es évek első felében a szélsőjobboldalon fejtett ki tevékenységet, amikor az Örökség nevű szervezete is az 1995-ben bejegyzett Ukrán Szociál-Nemzeti Párt (2004-től Szvoboda Össz-Ukrajnai Egyesülés) egyik alapító szervezete lett. Az 1990-es években elsősorban a Lvivi területen politizált. 1994–1998 között a Lvivi Városi Tanács képviselője, majd 2002-től a Lvivi Területi Tanács képviselője volt, utóbbiban elnök-helyettesként tevékenykedett.
2004-ben csatlakozott a Mi Ukrajnánk párthoz. A narancsos forradalomban is részt vett, majd mérsékeltebb pártok oldalán politizálva bejutott a parlamentbe is. A narancsos forradalom alatt a tüntetők bázisának számító Ukrán Ház parancsnoka volt. 2006-2007-ben a Mi Ukrajnánk színeiben a Lviv Városi Tanács képviselője volt. 2007-től 2012-ig a Mi Ukrajnánk pártlistájáról jutott be a parlamentbe, ahol a külügyi bizottság 2012-ben átmenetileg elhagyta Ukrajnát, majd visszatérve aktívan részt vett az Euromajdan eseményein. A Majdan Önvédelme (Szamooborona Majdanu) szervezet vezetője volt.
2014. február 27-n kinevezték az Ukrán Nemzetbiztonsági és Védelmi Tanács (RNBOU) titkárává. A védelmi tanács titkárjaként támogatta a kelet-ukrajnai háború hadműveleteit. 2014. augusztus 7-én lemondott posztjáról, lépését akkor nem indokolta meg. Akkor ezt azzal magyarázta, hogy „háborús időben elfogadhatatlan, hogy a lemondását kommentálja”. Később Parubij az államfővel fennálló nézeteltérésekkel magyarázta lemondását, Petro Porosenko elnök béketervét bírálta, mert azt megvalósíthatatlannak tartotta. 2014 szeptemberében az Arszenyij Jacenyuk és Olekszandr Turcsinov által alapított Népfront párthoz csatlakozott. A 2014. októberi előrehozott parlamenti választáson a Népfront pártlistájának negyedik helyéről jutott be a parlamentbe.
2016. április 14-én választották az ukrán parlament elnökévé, e tisztségében a lemondott Volodimir Hrojszmant követte.
2019 augusztusában a Petro Porosenko vezette Európai Szolidaritás párt listájáról választották ismét parlamenti képviselőnek.
Bár pályafutásának kezdetén a szélsőjobboldal színeiben politizált, politikusi életének döntő részét a nemzeti-demokratikus pártok kötelékében töltötte és elítélte a szélsőjobboldalt.
Magánélete Nős volt, felesége Uljana Parubij, az Ivan Franko Lvivi Nemzeti Egyetem Néprajz Tanszékének munkatársa. Lányuk 2001-ben született.
Halála 2025. augusztus 30-án Lvivben agyonlőtték Parubijt, aki feltehetően célzott merénylet áldozata lett. A feltételezett támadó futárnak öltözve, elektromos kerékpárral került Parubij közelébe, tüzet nyitott rá, majd a kerékpárral elmenekült a helyszínről.
Szeptember 1-jén Volodimir Zelenszkij ukrán elnök bejelentette, hogy a hatóságok a Hmelnickiji területen elfogtak egy személyt, aki a gyilkossággal megalapozottan gyanúsítható, s gondosan megtervezte a merényletet. Ihor Klimenko ukrán belügyminiszter szerint a tettes tanulmányozta hol, mikor és hogyan mozog Parubij, illetve előkészítette a menekülési útvonalat is.
A nyomozó hatóság a jelenleg is zajló orosz–ukrán háború és Parubij korábbi szerepe miatt nem tartja kizártnak, sőt elsődleges szempontként kezeli, hogy orosz szálakkal bíró politikai gyilkosság történt. A feltételezett elkövető, egy 52 éves férfi, akinek a fia részt vett a háborúban és 2024-ben tűnt el a harcok során. Rendőrségi információk szerint a merénylőnek voltak bizonyos indítékai, ám nem részletezte mik azok. Ukrán sajtóinformációk szerint az orosz titkosszolgálat zsarolta a férfi, miszerint tudomással bírnak fia holttestének hollétéről, melynek átadását egy ismert ukrán politikus megöléséhez kötötték. Mindez azt jelentené, hogy a merénylő azért választotta Parubijt, mert tudomással bírt tartózkodási helyeiről és mozgásáról.
Jegyzetek
Kategória:Meggyilkolt ukrán politikusok Kategória:Politológusok Kategória:Pedagógusok Kategória:1971-ben született személyek Kategória:2025-ben elhunyt személyek