A vesszős aggófű (Senecio inaequidens) az őszirózsafélék családjába tartozó, Dél-Afrikában őshonos de mára kozmopolitává vált, utak mentén, ruderális élőhelyeken megtalálható növényfaj.
Megjelenése A vesszős aggófű 40-100 cm magas, évelő félcserje. Elfásodó, akár 3-4 cm-es átmérőjű tövétől dúsan elágazik, a gyökérnyak felett sok aktív rügy található. Felálló szára hengeres, bordás. Szórt állású, ülő leveleinek szélessége 1-4 mm. A szár alján hajtó levelek 60–80 mm hosszúak, a vékonyabb ágakon azonban nem haladják meg a 10–15 mm-t. Alakjuk szálas, csúcsuk felé fokozatosan kihegyesednek, alapjuknál kissé kiszélesednek, gyengén fülesek. Szélük némileg begöngyölt, élük szabálytalanul, gyengén fogazott, ritkán ép.
Virágzata fészek. A fészekörv szélessége 3–6 mm. A sárga virágzaton a fészekpikkelyek két sorban állnak, a belsőben 19–21 db, 5–7 mm hosszú, a külsőben 10–20 db, 2–3 mm hosszú fészekpikkely helyezkedik el. A belső körben lévők csúcsa apró, de határozott folton fekete, (csak e folton) sűrűn, röviden mirigyszőrös.
Termése 1 mm széles, 2 mm hosszú kaszat, amely serlegszerű csúcsban végződik, felületét 8–10 sorban álló fedőszőrök borítják. A bóbita szőrei egyszerűek, 3–4 mm hosszúak, egy kört képeznek. Egyetlen egyed 10-30 ezer magot is produkálhat.
Előfordulása Eredetileg a Dél-Afrikai Köztársaság Natal, Oranje és Transvaal tartományoiban őshonos; Natalban hegyvidékeken, 1400–2850 m-es magasságban él. Innen terjedt el Dél-Afrika szomszédos régióiban, majd az Antarktisz kivételével valamennyi kontinensre behurcolták. Európában először 1889-ben észlelték Németországban, valószínűleg az importált gyapjúval hozták be magvait. Az 1970-es évektől kezdett intenzív terjedésbe, ma már a legtöbb európai országban megtalálható.
Magyarországon először 1998-ban észlelték a Fejér megyei Dinnyés vasútállomásán; ezt követően a dunántúli vasúti hálózat mentén terjedt (pl. Hegyeshalom, Győr, Bicske, Nagycenk, Ják–Balogunyom). Budapesten a Kelenföldi pályaudvaron tömegesen fordult elő és bár a hatékony gyomirtásnak köszönhetően egyedszáma jelentősen visszaesett, de teljesen kiirtani nem sikerült. Szórványosan másutt is megtalálható Budapesten.
Életmódja Őshazájában meredek sziklás-köves hegyoldalak nedvesebb gyepes részein, folyók és időszakos folyómedrek partján, homok- és kavicságyain fordul elő. Európában inkább a zavart élőhelyek (gyomtársulások, leégett foltok, tengerparti dűnék) növénye.
Közép-Európában késő tavasztól a fagyok beálltáig virágzik. Termései tömegesen június végén érnek. Június közepén csíranövényei, a fiatal és az idősebb (feltehetően több éves, gyakran kaszált) példányai egyaránt megtalálhatóak. A fagyokat jól tűri, télen fagypont fölötti hőmérsékletnél gyakran megfigyelhetők virágzásban és termésérlelésben lévő példányok. Megtelepedése inkább a vegetációs időszak hosszától függ, évente 230–260, 5 °C-nál magasabb középhőmérsékletű nap, illetve 12 °C-nál magasabb középhőmérsékletű június optimális számára. Száraz és nedves, nyílt és árnyékos termőhelyeken egyaránt megtalálható, főleg ahol más növények nem telepednek meg, mert kompetíciós képessége gyenge. Magvai a talajban akár 30-40 évig is életképesek maradhatnak.
Alkaloidtartalma miatt mérgező, nagyobb mennyiségű fogyasztása a legelő állatok pusztulásához vezet, illetve rontja róla szedett méz minőségét is. Mezőgazdasági gyomnövényként nem jelentős.
Források Vesszős aggőfű Természetvédelmi kezelés A potenciálisan inváziós vesszős aggófű (Senecio inaequidens DC.) aktuális elterjedése Magyarországon Kitaibelia 23 (2): 179–187.; 2018 Senecio inaequidens Global invasive species database Senecio inaequidens GBIF
Kategória:Őszirózsafélék Kategória:Növényfajok Kategória:Európa növényvilága Kategória:Inváziós fajok