Szrubián Dezső, Szrubián Dezső Géza Miklós (Újpest, 1888. július 11. – ?, 1965 után) író, rendőrfőtanácsos, a bűnügyi osztály sérülési csoportjának vezetője, ásványgyűjtő.
Életútja
Szülei Szrubian József hivatalnok és Riedler Hemina. Középiskolai tanulmányait Budapesten, a II. kerületi királyi egyetemi katolikus főgimnáziumban végezte, ezután a budapesti tudományegyetem hallgatott jogot, majd a doktori diploma megszerzése után a budapesti államrendőrségnél kezdte meg szolgálatát. 1917-ben segédfogalmazóvá, 1923-ban kapitánnyá, 1924-ben pedig tanácsossá nevezték ki. Nevét a Tanácsköztársaságot követő időszakban végzett nagyjelentőségű bűnügyi nyomozó tevékenységével tette országosan ismertté. Gróf Tisza István miniszterelnök gyilkosainak és a többi kommunista gyilkosság elkövetőinek kinyomozását nagy sikerrel folytatta le és közreműködött a szélsőséges elemek bűncselekményeinek feltárásán is. 1923-ban igen jelentős szerepe volt az országos vasutas sztrájk leszerelésében. Egész sereg országos jelentőségű nagy bűnügy kinyomozása fűződik nevéhez. 1940. január 3-ától detektívfőnök lett, Laky Lajos főkapitány-helyettes hivatalát vette át. 1946 augusztusában B-listára került, mivel a Magyarország német megszállását követő napon elhagyta rendkívül fontosságú hivatalát, ugyanis nem volt hajlandó a német ellenőrzés alá helyezett rendőrséggel együttműködni és a felszabadulásig nem is teljesített szolgálatot. 1947 áprilisában a belügyminiszter intézkedésére rendőrvezérőrnagyi rangban tényleges szolgálatba visszahelyezték.
A két világháború közötti időszak egyik legjelentősebb hazai ásványgyűjtőjeként tartották számon. A Nyírvidék – Szabolcsi Hírlap 1943. augusztus 12-i száma így ír erről: "A detektívfőnök kiváló mineralogus is. Gyűjteményében a magyar ásványok minden válfaja képviselve van. Svéd, dán, izlandi ritkaságai is vannak. Külföldi egyetemek cserélnek ásványaival."Egy simapusztai est Magyarország rendőrségének detektivfőnökével Nyírvidék - Szabolcsi Hírlap, 1943. augusztus 12. / 181. szám, 3. old. A második világháborút követően kitelepítették, gyűjteménye egy részét egyfelől az ELTE Ásványtani Tanszéke, másfelől a Magyar Természettudományi Múzeum Ásvány- és Kőzettára vásárolta meg.
Büntetőjogi és rendőri szakcikkeket, tárcákat, novellákat írt, Akácok árnyékában című elbeszélő kötetét saját maga illusztrálta.
Felesége szamosujvári németi Dániel Margit Friderika Etelka (Nagyvárad, 1891. november 9. – Törökbálint, 1965. február 23.), akivel 1918. július 20-án kötött házasságot Budapesten.
Művei
Jegyzetek
Források Hortobágyi Jenő (szerk.): Keresztény magyar közéleti almanach 2. M-Zs (Budapest, 1940) 1044. old. Uj Idők Lexikona 23-24. Szikesfalu - Zygota (Budapest, 1942) 5718. old. Bodó Sándor - Víga Gyula (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok (Budapest, 2002) 864. old.
További információk A magyar társadalom lexikonja. Budapest, A Magyar Társadalom Lexikona Kiadóvállalat, 1930.
Kategória:Magyar írók Kategória:Magyar rendőrök Kategória:1888-ban született személyek Kategória:A 20. században elhunyt személyek