Donja Mahala falu Bosznia-Hercegovinában, a Bosznia-hercegovinai Föderáció északi régiójában, Orašje községben, a Szávamenti kantonban.
Fekvése A település Bosznia-Hercegovina északi részén, Tuzlától légvonalban 56, közúton 82 km-re északra, községközpontjától légvonalban és közúton 2 km-re északnyugatra a Szávamenti-síkságon, a Száva jobb partján, 84-85 méteres magasságban fekszik.Topografska karta Vinkovci 376-3-4 Orašjén keresztül aszfaltút köti össze Šamaccal, valamint a Županja-Tuzla főúttal.
Népessége Nemzetiségi csoport Népesség1991 Népesség2013Szerb236Bosnyák79Horvát42073669Jugoszláv110Egyéb2518Összesen42733702
Története A régészeti leletek arról tanúskodnak ez a terület már az őskorban lakott volt. A neolitikumból, vagyis az újkőkorból számos tárgy maradt fenn, amelyek az akkori emberek életére utalnak. Mivel ebből a korszakból nem ismerjük a lakosság etnikai hovatartozását, ma kultúrák szerint különböztetjük őket. A mai Orašje község területén ebből az időszakból a leggyakoribb kultúra a vinčai-kultúra, míg kisebb nyomokban a starčevói és a sopoti kultúrák jelenlétét is megtaláljuk. Ezek a kultúrák az i. e. 8000 és 4000 év között léteztek. A talált anyagi maradványok alapján ítélve neolitikus települések találhatók a mai Matići, Bok, Oštra Luka, Tolisa és Donja Mahala területén. Az eneolitikumból (kőrézkor) Donja Mahala területén a kostoláci kultúrához kapcsolódó leleteket találtak. Szintén Donja Mahalában találtak a kora vaskorból származó települések maradványait. A nagy mennyiségű cserépedény, ékszer és pénz, amelyeket ott találtak, a kelta jelenlétre utal ezeken a területeken, valószínűleg az i. e. 3. században.
Mivel a kora középkorból nincsenek tárgyi emlékek, feltételezhető, hogy ez a terület csak ritkán volt lakott vagy egyáltalán nem volt lakott. Csak 1244-ben említi IV. Béla magyar király oklevele a „terra Tolis"-t (Tolis földje), amelyet a szomszédos Tolisa első írásos említésének tekinthetünk. A Tolisa-folyót és a rajta folyó halászatot Zsigmond magyar király 1422-es oklevele is említi, míg Basutskában egy kis erődítmény vagy település maradványait találták meg, amelyek a 15. vagy 16. századból származhatnak. 1463-ban Bosznia és vele együtt Usora területe is 45 nap alatt került török uralom alé, de már a következő évben, 1464-ben, I. Mátyás magyar királynak sikerült visszafoglalnia Bosznia teljes északnyugati részét a törököktől. Ezen a területen két bánságot alapított – Jajcát (központja Jajca) és Szrebreniket (központja Szrebrenikben). A szrebreniki bánság 1512-ben került török uralom alá. Dobor utolsó erődjének 1536-os elestével az Oszmán Birodalom határa a Száva folyóra helyeződött át. A törökök érkezésével megkezdődött a Tolisai régió és a környező terület lakosságának vándorlása, akik a Száva bal partjára költöztek.
A fennmaradt töredékek és a történelmi források betekintést nyújtanak abba, hogy a helyet a 14. században Tvrtkovište néven emlegették. Mivel fontos kereskedelmi hely volt, később Trgovištének nevezték el. A későbbi időszakban Utorkovište néven emlegették, mivel a kereskedelmi tevékenységek főként keddenként (utorak) zajlottak.Forum hrvatskih integralista Vincent Rokvić i Posavski-obzor.info: O promjeni imena Donja Mahala 22. prosinca 2011. (hozzáférés 2017. május 29.) A Doglena Mala (Doljna Mala) név 1758-tól jelenik meg a forrásokban, később Doglna Mala-ként írták. A mahala név a török nyelvből származik, falu vagy utca egy részét jelenti. A lakosok Malának hívják a helyet.
1463-ban Bosznia és vele együtt Usora területe is 45 nap alatt került török uralom alá, de már a következő évben, 1464-ben, I. Mátyás magyar királynak sikerült visszafoglalnia Bosznia teljes északnyugati részét a törököktől. Ezen a területen két bánságot alapított – Jajcát (központja Jajca) és Szrebreniket (központja Szrebrenikben). A szrebreniki bánság 1512-ben került török uralom alá. Dobor utolsó erődjének 1536-os elestével az Oszmán Birodalom határa a Száva folyóra helyeződött át. A törökök érkezésével megkezdődött a Tolisai régió és a környező terület lakosságának vándorlása, akik a Száva bal partjára költöztek. A török korban Usora egykori területei és a tőle keletre fekvő területek alkották a Zvorniki Szandzsákot, amely nyolc kadilukra (bírói körzetek) oszlott, amelyeket viszont náhijékre (járások) osztottak, amelyek a középkori plébániáknak feleltek meg, hasonlóan a mai településekhez. A település mai területe a Nenavište (Gradačac) náhije része volt, amely 1541-től ismét a Zvorniki Szandzsák része volt. A náhije székhelye Gradačac volt és a Tinja, Száva és Boszna folyók közötti területet is magában foglalta, tehát Trgovište (a mai Donja Mahala) is ide tartozott. Hamarosan, 1536 körül a Száva bal partjának területe is török uralom alá került. A garai csata győzelme után a törökök meghódították egész Szlavóniát Csázmáig, a menekültek egy része visszatért nemrég elhagyott otthonába. Így folytatódott az élet Trgovište környékén is. Az 1683-1699 közötti bécsi háború különösen katasztrofális volt a boszniai katolikusok, köztük a tolisai régió számára. Savoyai Jenő osztrák hadvezér hadjáratát Szarajevó felégetésével fejezte be, majd kénytelen volt visszavonulni. Számos katolikus vonult vissza vele a bosszútól tartva, akik Szlavóniában találtak menedéket.
A 17. és 18. században az Habsburg és az Oszmán Birodalom között dúló háborúk számos népvándorlást indítottak el, és csak ezt követően kezdett a lakosság nagyobb mértékben letelepedni a Száva folyó jobb partján. Vidovice és Kopanice falvakat már 1699-ben, Utorkovištét (akkoriban Donja Mahala, Tolisa, Ugljara, Kostrč és Domaljevac gyűjtőneve) 1718-ban, Oštra Luka, Bok és Matići falvakat különálló falvakként 1742-ben említik, míg Jenjić és Bukova Greda településeket csak a 19. század elején alapították. A mai települések kialakulásának kulcsfontosságú eseménye a Habsburg és az Oszmán Birodalom között 1716 és 1718 között vívott háború volt, amely a pozsareváci béke aláírásával zárult. A béke rendelkezései szerint Ausztria egy földsávot kapott a Száva folyótól délre. Egy új határ és vízi út biztosítása érdekében elkezdte benépesíteni ezeket a területeket olyan emberekkel, akik többnyire a dalmát hátország és Hercegovina háború sújtotta területeiről érkeztek. A későbbi években Tuzla környékéről jelentős számú lakos érkezett Posavina falvaiba. Amikor Ausztria 1739-ben elvesztette a Szávától délre fekvő területét, a lakosság, valószínűleg a jobb adózási viszonyok miatt, továbbra is a török uralom alatt álló falvakban maradt. Ez a lakosság csak rövid időre, 1788 és 1791 között telepedett le Bosznia belsejében, és csak visszatérésük után kezdődött el a ma ismert faluközpontok kialakulása.
A település 1878-ig tartozott az Oszmán Birodalomhoz. Ekkor a berlini kongresszus határozata alapján az Osztrák-Magyar Monarchia katonai megszállása alá került, mely 1908-ban annektálta Bosznia-Hercegovinát. 1879-ben az első osztrák-magyar népszámlálás során az Orašjei járáshoz és Kostrč községhez tartozó településnek, 258 háztartása, 1935 római katolikus és 36 ortodox lakosa volt.Haupt übersicht der politischen Eintheilung von Bosnien und der Herzegovina 1879. 92. o. Az Osztrák–Magyar Monarchia teljes uralma alatt Bosznia-Hercegovinában (1878–1918) a mai Orašje város területe két közigazgatási egységre oszlott: Orašje városi önkormányzatára, amely csak Orašjét foglalta magában településként, és Donja Mahala vidéki önkormányzatára, amely magában foglalta az összes horvát falut, amelyek ma is a városhoz tartoznak. 1910-ben a Brčkói járáshoz és Donja Mahala községhez tartozó településen 455 háztartást, 2884 római katolikus, 4 muszlim és 1 ortodox lakost találtak.Die ergebnisse der volkzählung in Bosnien und der Herzegovina 1910. Statistichendepartment der landesregierung, Sarajevo, 1912. 76. o. A monarchia szétesésével 1918-ban előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd 1929-től a Jugoszláv Királyság része lett. 1921-ben a Brčkói járáshoz tartozó településnek 9820 lakosa volt, közülük 9655 római katolikus, 164 ortodox és 1 evangélikus volt.Popisa stanovnistva u Kraljevini Srba, Hrvata i Slovenaca 1921. godine – izdanje Državne Statistike u Beograd u, Sarajevo, 1924. 220. o. Az 1929-es törvény értelmében, amikor Bosznia-Hercegovinát négy banovinára, Drinskára, Vrbaskára, Zetskára és Primorskára osztották, a település a Drinska banovina (Drinai Bánság) része lett, amelynek székhelye Szarajevó volt.
A második világháborúban Jugoszlávia megszállása után a Független Horvát Állam (NDH) része lett. A második világháború után 1992-ig a település a szocialista Jugoszlávia keretében a Bosznia-Hercegovinai Népköztársaság része volt. A boszniai háborút lezáró daytoni békeszerződés rendelkezése alapján az ország területét felosztották a Bosznia-hercegovinai Föderáció és a boszniai Szerb Köztársaság között. A területmegosztás eredményeként a település Orašje község részeként a Bosznia-hercegovinai Föderáció területéhez került.
Sport NK Dinamo Donja Mahala
Nevezetességei Szent Rókus tiszteletére szentelt római katolikus temploma. Brdo – őskori település maradványai az Orašje-Šamac főúttól északra, a Száva töltése közelében. 1968-ban M. Kosorić végzett itt próbaásatásokat. A kultúrréteg 0,50-1,00 méteres mélységben található, jelentősen meg van bolygatva. A leletek döntően a kelta la théne kultúrához tartoznak, kisebb számban késő bronzkoriak. Gajevi – a lelőhelyen több bronztárgy került elő, karkötők, lándzsahegy, bronz szekercék és mások. Menželjski Grad – kőső ókori erőd maradványai. A Száva kanyarjában, egy kisebb kiemelkedő helyen, mintegy 60 méteres területen számos kő építőanyag és késő ókori kerámiatöredék került elő. A lelőhelyen I. Constantius római császár (305-306) egy pénzérméjét is megtalálták. Az erőd a 3. és 6. század között bizonyosan használatban volt, de lehet, hogy még a kora középkorban is használták.
Jegyzetek
Források Orašje község hivatalos oldala
További információk Orašje község hivatalos oldala
Kategória:Szávamenti kanton települései