Donji Žabar () település és községközpont Bosznia-Hercegovinában, a Bijeljinai régióban, a Szerb Köztársaság területén. Donji Žabar községet a daytoni megállapodás után hozták létre Orašje község egy részéből. A boszniai háború alatt Donji Žabar községet Srpsko Orašje-nak hívták, de a Bosznia-hercegovinai Alkotmánybíróság határozata után ezt a nevet hatályon kívül helyezték. A község területe 46,80 km2, és az 1991-es népszámlálás szerint 1407 lakosa volt. A község négy helyi közösségből áll.
Fekvése A település Bosznia-Hercegovina északkeleti részén, Bijeljinától légvonalban 50, közúton 59 km-re nyugatra, a Szávamenti-síkságon, 88-91 méteres magasságban fekszik.Topografska karta Tuzla 426-1-4
Népessége A község népessége Nemzetiségi csoport Népesség1991 Népesség2013Szerb27822759Bosnyák155Horvát32771029Jugoszláv02Egyéb9714Összesen61713809
A település népessége Nemzetiségi csoport Népesség1991 Népesség2013Szerb13941196Bosnyák33Horvát24Jugoszláv131Egyéb84Összesen14201208
Története A távoli múltban ez a terület mocsaras, lakatlan és elhagyatott volt, sok erdővel. A Száva-folyó völgye azonban már kőkorszaktól fogva, a bronzkoron és a vaskoron át lakott volt. Római pénzérméket találtak Tolisában és Orašjében is, mely egyértelműen jelzi, hogy ezen a területen a rómaiak megpróbálták kiszárítani a mocsarakat. A Nyugatrómai Birodalom bukásával ezek a régiók a keleti gótok, majd az avarok uralma alá tartoztak. A 4. századtól a 7. századig a boszniai Posavinát a bolgárok és a bizánciak hódították meg. A 15. század elején a magyarok uralma alá került és maradt 1463-ig, Bosznia török meghódításáig.
Az itteni települések első írásos említése az 1548-as török adóösszeírásban található, amelyben Crkvana (a mai falu Šamac közelében), Ogudovac Orlov Poljéval (mai Obudovac, melynek egyik faluja Orlovo Polje), Chremošnica (a jelenlegi Tramošnica, Gradačac közelében) és Žabar (ez volt a közös neve a mai Donji és Gornji Žabarnak) szerepelnek. Donji Žabar valamivel alacsonyabban feküdt, mint Gornji Žabar így Donji (Alsó) Žabarnak nevezték el. Ezen a néven azonban csak 1848-ban említették, amikor Travnikban találkozót tartottak Tahir pasa török vezír és a neki alárandelt keresztény falvak kenézei között az új, „trećina” nevű adó bevezetéséről. A posavinai régió azonban már sokkal régebb óta lakott volt, amelyről a Gornji Žabarhoz tartozó četnicai ortodox temető is tanúskodik, amelynek története 1500-ig nyúlik vissza.
A török korban karavánok haladtak át ezen régión, velencei sórakományokkal. Nagy karavánok szállítottak nyersanyagokat exportra Varešből Brčkóba, ahonnan az árut hajón Szerbiába szállították. Ezek a karavánok Tuzlából indultak, és elhaladtak a Donji Žabar-i ortodox temető mellett. Átkeltek a Breježnica-folyón és tovább mentek kelet felé. Annak a helynek, ahol a karavánok megálltak, hogy megvárják egymást, Donji Žabar Koštanbari nevű falujában „Trubil” mező neve, mert a karavánok a trombitákkal adtak jelzést a helyzetükről.
A török uralom alatt számos adót vezettek be, a harács, tízed és harmad formájában, és még a keresztény gyermekekre is vetettek ki adót, ami nagy elégedetlenséget és lázadást váltott a nép között. Nagy lázadás tört ki az ortodox és katolikus nép között, mely a Trebava-hegységtől a Száva folyóig és keletebbre Brckóig söpört végig a falvakon, melyet gyakran Proto lázadásának (protina buna) neveznek, mert a lázadók élén Stevan Popović állt, aki Orašje falu ortodox templomának papja volt, amely akkor egy szerb falu volt. 1858-ban a Žabarhoz tartozó Lipik faluban született meg a megállapodás a fegyveres lázadás megindításáról. A lázadást azonban vérbe fojtotta a török hadsereg. A törökök dühükben több házat felgyújtottak Žabarban, Obudovacban és más helyeken, és békés embereket öltek meg, akik nem bújtak el, mert azt hitték, hogy mivel nem csatlakoztak a lázadókhoz őket nem érheti bántódás. A felkelők azonban heves ellenállást tanúsítottak mindaddig, amíg lőszerük el nem fogyott. Azt is feljegyezték, hogy az 1858 októberében Lipiken lezajlott csatában a Protina-lázadás zászlóvivője Jakov Živković volt Čović Poljéből (ma Donji Žabar községhez tartozó falu). Ebben a csatában tűnt ki még Iljo Mirković Donji Žabarból, Jovan Kalinović a mai Pelagićevóból, Cvijetin Babić Slatinából, Mićo Zelenkić Krepšićiből és Gliša Pribojac Brckóból.
A település 1878-ig tartozott az Oszmán Birodalomhoz. Ekkor a berlini kongresszus határozata alapján az Osztrák-Magyar Monarchia katonai megszállása alá került, mely 1908-ban annektálta Bosznia-Hercegovinát. 1879-ben az első osztrák-magyar népszámlálás során az Orašjei járáshoz és Obudovac községhez tartozó településnek 143 háztartása, 873 ortodox, 153 római katolikus és 13 izraelita lakosa volt.Haupt übersicht der politischen Eintheilung von Bosnien und der Herzegovina 1879. 93. o. 1910-ben a Brčkói járáshoz és Obudovac községhez tartozó településen 166 háztartást, 1128 ortodox 25 római katolikus és 4 muszlim lakost találtak.Die ergebnisse der volkzählung in Bosnien und der Herzegovina 1910. Statistichendepartment der landesregierung, Sarajevo, 1912. 78. o. A monarchia szétesésével 1918-ban előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd 1929-től a Jugoszláv Királyság része lett.
Az 1929-es törvény értelmében, amikor Bosznia-Hercegovinát négy banovinára, Drinskára, Vrbaskára, Zetskára és Primorskára osztották, a település a Drinska banovina (Drinai Bánság) része lett, amelynek székhelye Szarajevó volt. A második világháborúban Jugoszlávia megszállása után a Független Horvát Állam (NDH) része lett. A második világháború után 1992-ig a település a szocialista Jugoszlávia keretében a Bosznia-Hercegovinai Népköztársaság része volt.
A boszniai háborút lezáró daytoni békeszerződés rendelkezése alapján az ország területét felosztották a Boszniai Szerb Köztársaság és a Bosznia-hercegovinai Föderáció között. Ennek során a település Brčko község részeként a Brčkói Körzethez került, mely különleges státuszt élvez a Szerb Köztársaság és a Föderáció között, így nagy fokú autonómiával rendelkezik. 1992-ig Donji Žabar önkormányzatának területe Orašje önkormányzatának része volt. A Szerb Köztársaság Nemzetgyűlése, amely tiszteletben tartotta a terület polgárainak akaratát, 1993. július 21-22-i ülésén megalakította a független Orašjei Szerb Önkormányzatot, amely 1997-ig működött, amikor a nevet Srpska Orašjére változtatták. A Bosznia-Hercegovinai Alkotmánybírósága határozata azonban megváltoztatta a Srpska Orašje nevét és attól fogva a község a Donji Žabar nevet viseli.
Gazdaság Mezőgazdaság A jó minőségű földterületeknek és az éghajlati viszonyoknak köszönhetően a lakosság többségében intenzív mezőgazdasággal foglalkozik. A legfőbb termények a kukorica, valamint a búza, az árpa és a zab. Jelentős még a szójabab és a dohánytermesztés, mely egységnyi területen a legnagyobb jövetelmet jelenti. Az állattenyésztés az egyén saját szükségletekre szánt hústermelés mellett a piac számára is termel. A sertéstenyésztésban a „GOLD-MG” d.o.o. vállalat, a baromfitenyésztésbenpedig az „AGREX” cég a legjelentősebb.
Ipar és kereskedelem A feldolgozóipar területén az élelmiszertermelés fő területei a hús és baromfi előállítása és feldolgozása, valamint az állattenyésztésre kész takarmányok előállítása. Más gazdasági ágakból, a vendéglátás és a kereskedelem, mint a legrégebbi gazdasági ág, jelentős pozíciót foglal el a település gazdasági életében, mivel Donji Žabar fontos utak kereszteződésében található, melyek a Tuzla - Adriai-tenger és a Szerb Köztársaság keleti része – Brčko - Banja Luka - Szerb Köztársaság nyugati része irányban haladnak át. További ipari tevékenységek még az aszfalt gyártása, a kőbányászat, az építőanyag gyártás, a kavics és homok kitermelés.
Sport Az FK Crvena Zvijezda labdarúgóklubot 1930-ban alapították
Nevezetességei A Boldogságos Szűz Mária közbenjárásának tiszteletére szentelt pravoszláv temploma. A templom mérete 20x10,2 méter. A templom építése 1997-ben kezdődött Živojin Mitrinović bijeljinai építész tervei alapján, az alapokat pedig még ugyanebben az évben augusztus 9-én szentelte fel Vaszilje Zvornik-Tuzla püspöke. Az építkezés befejezése után a templomot 2004. szeptember 18-án szentelte fel Vaszilje püspök. A tölgyfa ikonosztázt a kragujevaci Borisav Popović készítette, az ikonokat pedig a čačaki Goran Pešić festette. A templomot Goran Pešić festette 2005 és 2007 között, bizánci stílusú secco technikával.
Jegyzetek
Források A község hivatalos oldala
További információk A község hivatalos oldala
Kategória:A Bijeljinai régió települései