A szegedi gondolat az első világháború befejezése után kialakult politikai irányzat. Egymásnak részben ellentmondó, közelebbről sose definiált ideológiája konzervatív, antikommunista, nacionalista, antiszemita elemekből épült fel, tartalma az idők során folyamatosan változott. A szegedi gondolat a a Horthy-korszak uralkodó ideológiája, a korszak szinte összes kormányának hivatkozási alapjává vált.
Történeti háttere
A Horthy-korszak előtt 1919 júliusában a Magyar Tanácsköztársaság utolsó napjait élte, belső társadalmi támogatottsága erősen lecsökkent. Kun Béla a június végi felvidéki kudarcok után a Tiszántúlon állomásozó román hadsereg elleni támadásról döntött, ám ez az offenzíva néhány nap alatt összeomlott. A román hadsereg a Tiszán átkelve a főváros felé vette az irányt, ezzel megpecsételve a Forradalmi Kormányzótanács sorsát. Augusztus 1-én megalakult a Peidl Gyula vezette „szakszervezeti kormány”, amely alapvetően polgári demokratikus elvek alapján szerveződött. A korábban megalakult bécsi, aradi és szegedi ellenforradalmi kormányok viszont nem támogatták az új kormányt, annak szakszervezeti gyökerei miatt. balra|bélyegkép|Az antant haderő francia megszálló katonái Szegeden 1919-ben Az aradi ellenforradalmi kormány bukása után az ellenforradalom új központjává a francia megszállás alatt álló Szeged lett. Az antantcsapatok ellenőrzése miatt a Tanácsköztársaság központi kormányzata nem tudta bebiztosítani itt ellenőrzését. A városba emigráns politikusok, katonatisztek és hivatalnokok menekültek és itt szerveztek új ellenforradalmi kormányt. A Monarchia megszűnése és a Népköztársaság, később a Tanácsköztársaság kikiáltása az itt gyülekezők nagy része számára katonai és politikai karrierjük megszűnését, egzisztenciájuk kiszolgáltatottságát, a jövőkép felborulását is jelentette. Horthy Miklós később így emlékezett vissza az időszakra: „Elszomorítóan hatott, hogy fiatal tisztjeink, akik tegnap még teli voltak életkedvvel, most egyszerre a teljesen bizonytalan jövendő elé néztek. Úgy látszott, hogy az én pályafutásom is végetért. A forradalomba keveredő Magyarországba visszatérve ugyan mi jó várhat rám?”
A szegedi ellenkormány kormányfője először Károlyi Gyula gróf volt. 1919. május 30-án a Monarchia hadiflottájának főparancsnoka, Horthy Miklós altengernagy is megérkezett Szegedre, akit az ellenforradalmi kormány hadügyminiszteri posztjára kértek fel. Célul egy Nemzeti Hadsereg felállítását tűzte ki, amelynek céljai között szerepelt az ország visszafoglalása a Tanácsköztársaság csapataitól, a „vörös terror leküzdése”, valamint a Budapestre való bevonulás. Visszaemlékezéseikben saját magukra úgy tekintett, mint egy „új honfoglalás” vagy „második honfoglalás” végrehajtóira.
Az ellenforradalmárok legfőbb személyiségeinek nagyjából azonos elképzelése volt a Tanácsköztársasággal való leszámolás utáni rendről. Ez volt maga a szegedi gondolat: reakciós, antikommunista, nacionalista és részben antiszemita – érzelmileg erősen túlfűtött – ideológiák elegye.
A közös pontok nagyjából a következőképp rekonstruálhatóak:
A zsidósággal kapcsolatos vádak, bűnösségük hangoztatása a háborús bukás és a rend felborulása miatt A Tanácsköztársasággal való leszámolás, támogatónak és a tanácsrendszer részvevőinek kirekesztése a nemzetből Magyarország, a magyar államszerkezet „nemzeti” és „keresztény” alapokra helyezése (utóbbi, keresztény jelző szélesebb értelmében értelmezve, tulajdonképpen a „nem zsidó” értelemben jelent meg) Fontos szerepe volt a körvonalazódó katonai-politikai-ideológiai egységben Zadravecz István János ferences rendi szerzetesnek, aki harcos beszédeivel hamar ismertté vált Szegeden és jó viszonyban volt Horthyval is. bélyegkép|Héjjas Iván Ugyanakkor az ellenforradalom hívei nem voltak ideológiailag egységesek. A szegedi gondolat, a keresztény-nemzeti kurzus és a fehérség, az antikommunizmus hívei más-más jövőképet ápoltak, melyek a forradalomra adott válaszként születtek.
Az ellenforradalmi helyzetben hamarosan megszervezték a Nemzeti Hadsereg tiszti különítményeit, amelynek tagjai, Prónay Pál és Héjjas Iván később a fehérterror cselekményeinek felbújtóivá és elkövetőivé is váltak. (Bár a fehérterrorban elkövetett gyilkosságok hírének elterjedése után egy 1919. novemberi interjúban a tettesek kézre kerítését és törvényszék elé állítását ígérte, Horthy később sem torolta meg a kilengéseket és retorziókat.)
Az eltelt időben megbukott a Forradalmi Kormányzótanács, így augusztusban elkezdődött a készülődés az ország „visszafoglalására”.
A Horthy-korszak alatt A későbbi kormányzati időszakokban is gyakori hivatkozási alappá válik a szegedi gondolat.
Teleki Pál második kormányzásakor, 1940-ben ezt a folytonosságot így fogalmazta meg: „A mi pártunk [...] a konstruktív, keresztény és nemzeti gondolatnak Szeged óta változatlan és töretlen folytonosságban való zászlóvivője. Mindig voltunk, akik ezt a konstruktív jobboldali gondolatot nemcsak őriztük és ápoltuk, hanem elmélyítettük nem a pártnak, nem magunknak, hanem az ország érdekében.”
Kállay Miklós miniszterelnöki bemutatkozójáról pedig úgy számolt be a Délmagyarország: „A magyar belpolitika változatlanul a szegedi gondolat alapján áll és a kormány ugyanazt a nemzeti munkatervet tekinti programjának, amelyet annak idején Gömbös Gyula Kállay Miklós közreműködésével alkotott.”
Kapcsolata Szegeddel balra|bélyegkép|Az alsóvárosi templom, az emlékmű egykori helye Azon túl, hogy az ott megszerveződő és Szegedről elinduló Nemzeti Hadsereg a városban tartózkodott, Szeged a későbbiekben is őrizte a szegedi gondolat emlékét.
Szeged alsóvárosában 1941. június 16-án emlékművet is avattak a Nemzeti Hadsereg megszerveződésének és a szegedi gondolatnak. Hóman Bálint kultuszminiszter indítványára eredetileg nagyszabású emlékművet kívántak létrehozni Horthy lovas alakjával, a Mussolini által adományozott márványtömbök felhasználásával. A háború derekán a tervekből végül csak egy szerény dombormű valósult meg, melyet az alsóvárosi templom kórusának bal oldali oszlopán helyeztek el. Parobek Alajos festménye alapján készült, Heksch Nándor ötvös kivitelezte a domborművet. A művön Zadravecz István kereszttel a kezében vezeti a sereget a veszély fellegei ellen, az ellenforradalmi harc megindulásának pillanatában. A püspök körül korabeli ismert szegedi személyiségek is láthatóak. Az emlékművet 1945-ben bedeszkázták, majd 1946. február 4-én véglegesen eltávolították.
A várossal való szoros kapcsolatot 1945 után már többen is vitatták. Cserháti Sándor 1971-es értékelése szerint „Szeged a szép gondolat városa. Nem a gyászos emlékű »szegedi gondolaté«, azt nem szegediek találták ki.” Vélekedésében egyetért vele Hatos Pál történész is, aki az aradi ellenforradalmi kormányra utalva ezt írja: „A »szegedi gondolat« eredetileg nem szegedi volt. Aradon született, május első napjaiban, üggyel-bajjal, a francia megszálló hatóságok, megyei birtokosok és Varjassy Lajos volt polgári radikális főispán-kormánybiztos és aradi polgármester ösztönzésére.”
Az ideológia fontos elemei bélyegkép|Kozma Miklós 1934-ben Fontos kiemelni, hogy a Horthy-korszakon belül az aktuálpolitikától függően a szegedi gondolat ideológiai tartalma folyamatosan változott, sose volt egységes irányzat. A szegedi gondolat értelmezésének sokféleségét mutatja, hogy az ellenforradalom korábbi közkatonái, akik később a nemzetiszocialista ideológia hívei lettek, kifejezetten számon kérték az eredeti radikális irányt és az „elsikkasztott szegedi gondolat” jegyében politizáltak.
Más forrásokban a szegedi gondolatot a keresztény-nemzeti eszme szinonimájaként használják.A szegedi gondolat az alábbi ideológiák elemeiből épült fel:
Antibolsevizmus Antiliberalizmus Antikapitalizmus Antiszemitizmus Irredentizmus Monarchizmus
Történészi értékelése balra|bélyegkép|A fehérterror egy áldozata A szegedi gondolat megítélése folyamatosan változott a kialakulása óta eltelt időben.
Az 1945 utáni pártállami történetírás a fehérterror egyedüli motivációjának a bosszút és a megtorlást tartotta, az irányzat szerint az ellenforradalmárok tevékenysége tulajdonképpen a tanácsköztársasági cselekményekre adott zsigeri reakció volt. Lukács Lajosnak a Rákosi-korban megfogalmazott értékítélete szerint a szegedi gondolat „reakciós, soviniszta ideológiáknak keveréke, melyek végül is egyenesen a nyílt fasiszta ideológiába torkoltak.”
Az 1997-ben kiadott Herber-Martos-Moss-Tisza-tankönyv értékelésében „[b]ár soha nem vált hivatalos ideológiává, alapelemei meghatározták a »hivatalos« Magyarország arculatát.”
Paksa Rudolf definíciója szerint a kortársak számára az 1920-as évek elején a szegedi gondolat „egy jobboldali, forradalommal létrehozott nemzeti-keresztény és igazságos Magyarország utópiáját” jelentette.
John Lukacs történész szerint „Az akkori úgynevezett Szegedi Gondolat vagy Nemzeti Feltámadás fatális gyengeségei már születésük pillanatában megjelentek, nemcsak az odatoluló politikusok vagy hivatalkeresők rossz illatú és nagyhangú szólamaiban, hanem egész viselkedésükben, emberi minőségükben. 1918-20 nemcsak a magyar állam, hanem a magyar nemzeti politikai jellemiség katasztrófája, mélypontja is volt.”
Miklós Péter szerint szükséges megkülönböztetni a Horthy-korszak „hivatalos eszmerendszerének” szélsőséges irányzataként számon tartott, erősen nacionalista szegedi gondolatot a legendás kultuszminiszter, Klebelsberg Kuno által megfogalmazott szegedi gondolattól. Utóbbi alapvetően kulturális célkitűzés volt és „egy alföldi, magyar nemzeti elkötelezettségű és keresztény értékrendű tudományos, oktatási, vallási és művészeti központot szeretett volna kialakítani a Tisza-parti nagyvárosban”.
Turbucz Dávid Horthy-kutató szerint „másik kérdés, hogy mit is értettek »szegedi gondolat« alatt, miután ezt 1919-ben senki sem dolgozta ki, inkább hívószóként, jól hangzó szlogenként funkcionált. Mindenesetre a kortársak közül többen erre hivatkozva csatlakoztak a szélsőjobboldalhoz.”
Bödők Gergely értelmezésében 1919-ben „[a]z ellenforradalmárok célja – ahogy ennek több helyen hangot adtak – a »nemzeti gondolat« érvényre juttatása és az »ország visszafoglalása« volt, akár fegyveres eszközökkel is. De sokakban munkált az elszenvedett sérelmekért, az üldöztetésért való válaszcsapás vágya is, azaz a bosszú.”
Jegyzetek
Források A „kurzus” és a keresztény-nemzeti ideológia kialakulása | Eszmélet, 1990. július 1. (Hozzáférés: 2025. október 14.) Bödők Gergely. Vörös- és fehérterror Magyarországon (1919-1921),
Kapcsolódó szócikkek Fasizmus
Kategória:Antiszemitizmus Kategória:Szélsőjobboldal Kategória:Szeged