Lukavica () település Bosznia-Hercegovinában, a Bijeljinai régióban, a Szerb Köztársaság területén.
Fekvése A település Bosznia-Hercegovina északkeleti részén, Bijeljinától légvonalban 36, közúton 52 km-re nyugatra, községközpontjától légvonalban 9, közúton 13 km-re északnyugatra, Semberija területén, a Majevica-hegység lejtőin, 290-320 méteres magasságban fekszik.Topografska karta Tuzla 426-4-1 Nagyon szétszórt település a Žunova brdo (528) és az Obor (495) alatti lejtőkön és oldalakon, valamint az Orahovica-patak mindkét oldalán, amely észak felé folyik, és Čelić közelében ömlik a Gnjicába. Az út és a folyó mentén, mindkét oldalon található néhány ház. A falu főbb részei: Kaštelj, Česte és Garići. A falu fő vizei: a Maksimovića voda, az Istočna voda, a Garića voda, a Slatina és a Djevojačka voda.
Népessége Nemzetiségi csoport Népesség1991 Népesség2013Szerb65351Bosnyák00Horvát30Jugoszláv20Egyéb291Összesen68752
Története A helyiek szerint magában Kašteljben, amely a falu közepén fekszik, nincsenek látható régi síremlékek. Állítólag magyarok éltek a faluban a szerbek előtt. Mivel a tél hét évig tartott, és nem volt nyár (termés), sokan elpusztultak közülük, és sokan elköltöztek. Egyesek szerint ezeket a magyarokat elűzték. A falu felett, Obor alatt, valamint a Todić és Filipović család házai felett néhány „magyar” sír található. Voltak ott sírkövek, de azokat összetörték, hogy ott házakat építhessenek. Žunovóban is van egy „magyar” temető. A Seliste alatti ősi temetőt szintén „magyarnak” tekintik, ahol régen a gyilkosokat temették el, de most már másokat is. A történet szerint körülbelül 15 stećak volt itt, de ezek eltűntek. Állítólag a falut a pestis is sújtotta. Régi sírkövek vannak a Djevojačka Vodánál is, ahol az elmondások szerint jelek is vannak rajtuk: félhold és csillagok, keresztek és egy látszólag „török” felirat is. A hagyomány szerint szerbek és törökök találkoztak itt és ölték meg egymást, ez az ő temetőjük. Egy lány is ott halt meg, ezért a vizet róla nevezték el. Ez még a 19 században történt, 1878 előtt.
A település 1878-ig tartozott az Oszmán Birodalomhoz. Ekkor a berlini kongresszus határozata alapján az Osztrák-Magyar Monarchia katonai megszállása alá került, mely 1908-ban annektálta Bosznia-Hercegovinát. 1879-ben az első osztrák-magyar népszámlálás során a Brčkói járáshoz és Čelić községhez tartozó településnek 23 háztartása és 178 ortodox lakosa volt.Haupt übersicht der politischen Eintheilung von Bosnien und der Herzegovina 1879. 86. o. 1910-ben a Brčkói járáshoz és Čelić községhez tartozó településen 52 háztartást, 331 ortodox és 4 római katolikus lakost találtak.Die ergebnisse der volkzählung in Bosnien und der Herzegovina 1910. Statistichendepartment der landesregierung, Sarajevo, 1912. 76. o.
A monarchia szétesésével 1918-ban előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd 1929-től a Jugoszláv Királyság része lett. Az 1929-es törvény értelmében, amikor Bosznia-Hercegovinát négy banovinára, Drinskára, Vrbaskára, Zetskára és Primorskára osztották, a település a Drinska banovina (Drinai Bánság) része lett, amelynek székhelye Szarajevó volt. A második világháborúban Jugoszlávia megszállása után a Független Horvát Állam (NDH) része lett. A második világháború után 1992-ig a település a szocialista Jugoszlávia keretében a Bosznia-Hercegovinai Népköztársaság része volt.
A boszniai háborút lezáró daytoni békeszerződés rendelkezése alapján az ország területét felosztották a Bosznia-hercegovinai Föderáció és a boszniai Szerb Köztársaság között. A békeszerződés utáni területmegosztási megállapodás értelmében a település kis déli része a Boszniai Szerb Köztársasághoz és Lopare községhez, míg a nagyobb rész a Föderációhoz tartozó Čelić községhez került.
Jegyzetek
További információk A község hivatalos oldala
Kategória:A Bijeljinai régió települései