Nahvioci () település Bosznia-Hercegovinában, a Bijeljinai régióban, a Szerb Köztársaság területén.
Fekvése A település Bosznia-Hercegovina északkeleti részén, Bijeljinától légvonalban 38, közúton 52 km-re nyugatra, községközpontjától légvonalban 9, közúton 12 km-re északnyugatra, Semberija területén, a Majevica-hegység lejtőin, 290-350 méteres magasságban fekszik.Topografska karta Tuzla 426-3-2 Nahvioci valódi értelmében, egy eredetileg muszlim falu a Nišan-domb lábánál. A falu a Nišan alatti gerincen vezető út mentén és a gerinc oldalán lévő út mentén nyúlik el. A házak egymás mellett állnak, de ritkulnak. Gornja és Donja Mahala falvakban különböznek. Šibošnica útszéli települését is Nahvioac részének tekintik, amely egyébként Bučje, azaz Drijenča területén jött létre. Főbb vizei: a Joha (Johovac), a Saletovićka, a Sječa és az Ugrina. A Nišan-dombon egy régi muszlim temető található, a közelében pedig egy „magyar temető” számos régi emlékkel. A közösség gyümölcsösében egy nagy „magyar” sírkő is található. A „magyarokról” azt mondják, hogy hét évig esett a hó, ezért hegyták el a települést. A Nišanon temettek el egy hősi halottat, aki a közhiedelem szerint a Drinától vitte idáig a levágott fejét, és itt halt meg. Ezt egy helybeli idős nő is látta, és elámult, hogy a fejét viszi. Ezért ez a hely egyben „doviste” is, ahol amikor nagy aszály van, esőért imádkoznak az emberek. Mások szerint muszlim és keresztény esküvői menetek találkoztak és verekedtek össze a Nišanon, ahol az egyik menyasszonyt megölték.
Népessége Nemzetiségi csoport Népesség1991 Népesség2013Szerb114Bosnyák7610Horvát141Jugoszláv50Egyéb530Összesen83415
Története A falu múltjáról is nagyon ellentmondásos történetek keringenek. Míg egyesek azt állítják, hogy a budai muszlim menekültek egy lakatlan helyre érkeztek, mások szerint keresztényekre találtak itt. Azt mondják, hogy közöttük voltak jó takácsok is, akik más helyekről jöttek ide, hogy segítsenek a fonal feltekerésében és a szövőszékre helyezésében; a környékbeliek ezeket az embereket nevezték naviocinak, ezért a települést is Naviocinak nevezték el. Ahogy az itt élő muszlimok mondják az itteni családok közül a Mustafićok és Mehanovićok a fonal feltekerésének mesterei voltak. Donja Mahalában, Mustafić háza mellett található Đojluk. Állítólag volt ott egy régi falu, amelynek számos sírja megmaradt. Az öregek azt mesélték, hogy régen pestis pusztított a faluban. A pestis olyan súlyos volt, hogy már nem voltak kendőik, amibe bebugyolálhatták volna a halottakat, ehelyett szőnyegekbe, takarókba és bármi másba bugyolálták őket. Ez még Šibošnica létrehozása előtt volt.
A település 1878-ig tartozott az Oszmán Birodalomhoz. Ekkor a berlini kongresszus határozata alapján az Osztrák-Magyar Monarchia katonai megszállása alá került, mely 1908-ban annektálta Bosznia-Hercegovinát. 1879-ben az első osztrák-magyar népszámlálás során a Brčkói járáshoz és Čelić községhez tartozó településnek 80 háztartása, 378 muszlim és 4 ortodox lakosa volt.Haupt übersicht der politischen Eintheilung von Bosnien und der Herzegovina 1879. 86. o. 1910-ben a Brčkói járáshoz és Čelić községhez tartozó településen 86 háztartást, 516 muszlim, 7 ortodox és 1 római katolikus lakost találtak.Die ergebnisse der volkzählung in Bosnien und der Herzegovina 1910. Statistichendepartment der landesregierung, Sarajevo, 1912. 76. o.
A monarchia szétesésével 1918-ban előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd 1929-től a Jugoszláv Királyság része lett. Az 1929-es törvény értelmében, amikor Bosznia-Hercegovinát négy banovinára, Drinskára, Vrbaskára, Zetskára és Primorskára osztották, a település a Drinska banovina (Drinai Bánság) része lett, amelynek székhelye Szarajevó volt. A második világháborúban Jugoszlávia megszállása után a Független Horvát Állam (NDH) része lett. 1942-ben Nahvioci leégett; csak a faluban lévő mecset és két „egyszobás” ház nem égett le. A második világháború után 1992-ig a település a szocialista Jugoszlávia keretében a Bosznia-Hercegovinai Népköztársaság része volt.
A boszniai háborút lezáró daytoni békeszerződés rendelkezése alapján az ország területét felosztották a Bosznia-hercegovinai Föderáció és a boszniai Szerb Köztársaság között. A békeszerződés utáni területmegosztási megállapodás értelmében a település kis, keleti része a Boszniai Szerb Köztársasághoz és Lopare községhez, míg nagyobb része a Föderációhoz tartozó Čelić községhez került.
Jegyzetek
További információk A község hivatalos oldala
Kategória:A Bijeljinai régió települései