Piperi () település Bosznia-Hercegovinában, a Bijeljinai régióban, a Szerb Köztársaság területén.
Fekvése A település Bosznia-Hercegovina északkeleti részén, Bijeljinától légvonalban 37, közúton 50 km-re délnyugatra, községközpontjától légvonalban 7, közúton 9 km-re északnyugatra, Semberija területén, a Majevica-hegység lejtőin, 240-366 méteres magasságban fekszik.Topografska karta Tuzla 426-4-1 A falu meglehetősen nagy területet foglal el, délkeletről Jablanicával, nyugatról Visorival, északnyugatról Drijencával és Nahviocival, északról Lukavicával és Brusnicával, északkeletről pedig Vakuffal határos. Piperi egy szétszórt, szeres jellegű falu, amelynek apró falvai erdős dombok lejtőin és oldalain helyezkednek el, amelyek közül kiemelkedik Crnca brdo, Kupres (Antici felett), Liplje, Ostro brdo és Visoka kosa. A falu főbb részei Gornji és Donji Piperi. A volt Jugoszlávia felbomlása előtt Donji Piperinek saját helyi közössége volt, Gornji Piperi pedig Sibosnica helyi közösségéhez tartozott, amely kataszteri szempontból Piperi területén található. Közvetlenül a háború előtt Gornji Piperi a helyi közösséggel együtt önállóvá vált, de a háború ismét véget vetett a körülötte zajló összes tevékenységnek, és a mai napig senki sem kezdeményezett semmit a helyi közösség helyreállítása érdekében.
Az egyes családok házai csoportokat alkotnak, amelyek elkülönülnek és távol esnek egymástól, ilyenek Spasojevici, Vasilici, Gavrilovici, Maksici, Janjici, Gajici, Antici, Pantica, Jeftici, Djurici, Begovici stb. A faluban körülbelül 300 háztartás található. A fő vízforrások: a Ladna voda, a Kamenito vrelo, a Bijela voda és a Matavculja.
Népessége Nemzetiségi csoport Népesség1991 Népesség2013Szerb1019867Bosnyák141Horvát53Jugoszláv190Egyéb562Összesen1113873
Története A környék egykori lakóira emlékeztető történelmi síremlékek (stećak) Jakovljevica (Jablanica) és Gornji Piper dombján találhatók. A tíz, a Majevicán fennmaradt feliratos stećak közül egy itt található. A feliratos sírkő tanúsága szerint már a középkorban is létezett itt egy Visori nevű falu. A falu ezen a néven ma is létezik, de meglehetősen kicsi és geostratégiai szempontból is szűk helyen fekszik. Nyilvánvaló, hogy a mai Piperi falu területén fejlődött ki. Stećak sírkövek, vagy ahogy Majevicán általában nevezik őket, mramorje kövek, a környék számos falujában találhatók. Piperiben is több ilyen található. Vannak Mramor vagy Mramorje nevű mezők, amelyeken kőhalmok állnak, amelyeket a helyiek a földek kövektől való megtisztítása közben halmoztak fel. A lakosság ezen sírkövek iránti közönye arra utal, hogy ezek minden bizonnyal más népekhez tartoznak. Általános vélekedés szerint egykor magyarok éltek Majevicán, és nemcsak középkori, hanem más régiségeket is tulajdonítanak nekik. A Jablanica feletti Bardacilovac-dombon fekete kerámia maradványait találták. Piperiben, nem messze ettől a fontos lelőhelytől, Mila mezején fehér festéssel díszített kerámiákat találtak, amelyek egyértelműen arra utalnak, hogy ez a terület már ősidők óta lakott volt. A szomszédos Lukavicában egyesek szerint ezeket a magyarokat elűzték és megölték, és a mai napig van ott egy Magyar Temetőnek (Mađarsko groblje) nevezett parcella.
1530-ban, miután az oszmánok meghódították ezeket a területeket, és egész Majevica a Zvorniki szandzsákhoz tartozott, Visori pedig az egyik náhije központja lett. 1548-ban a náhijén belüli kenézséggé vált. A török uralom alatt egy Piperen átvezető út kötötte össze Teočakot és Srebreniket, amelyek akkoriban fontos erődítmények voltak. Ma ezen a nyomvonalon egy regionális út áll építés alatt, és többé-kevésbé ugyanazon az útvonalon halad. Az új út Zvornikot Srebrenikkel fogja összekötni. A faluban nincsenek nyomai muszlim temetőknek, bár köztudott, hogy Spasojevićiben egykor több mezőt hagytak maguk után, amelyeket ma Selištának neveznek. A török uralom korai időszakában járványok és pestis pusztított ezeken a területeken. Az a tény, hogy közel három évszázad után sem maradtak írásos nyomai a szerb lakosságnak ezen a területen, teret enged annak a feltételezésnek, hogy a lakosság nagyrészt teljesen kihalt, ami nem volt ritka eset Majevicán.
A ma ismert Piperi falut a 18. század végén és a 19. század elején hercegovinai és montenegrói bevándorlók alapították, vagyis inkább építették újjá. A területről való elvándorlásnak gazdasági okok és a vérbosszúk voltak a fő mozgatórugói. A település 1878-ig tartozott az Oszmán Birodalomhoz. Ekkor a berlini kongresszus határozata alapján az Osztrák-Magyar Monarchia katonai megszállása alá került, mely 1908-ban annektálta Bosznia-Hercegovinát. 1879-ben az első osztrák-magyar népszámlálás során a Brčkói járáshoz és Čelić községhez tartozó településnek 64 háztartása és 411 ortodox lakosa volt.Haupt übersicht der politischen Eintheilung von Bosnien und der Herzegovina 1879. 86. o. 1910-ben a Brčkói járáshoz és Čelić községhez tartozó településen 84 háztartást, 595 ortodox lakost találtak.Die ergebnisse der volkzählung in Bosnien und der Herzegovina 1910. Statistichendepartment der landesregierung, Sarajevo, 1912. 76. o.
A monarchia szétesésével 1918-ban előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd 1929-től a Jugoszláv Királyság része lett. Az 1929-es törvény értelmében, amikor Bosznia-Hercegovinát négy banovinára, Drinskára, Vrbaskára, Zetskára és Primorskára osztották, a település a Drinska banovina (Drinai Bánság) része lett, amelynek székhelye Szarajevó volt. A második világháborúban Jugoszlávia megszállása után a Független Horvát Állam (NDH) része lett. A második világháború után 1992-ig a település a szocialista Jugoszlávia keretében a Bosznia-Hercegovinai Népköztársaság része volt.
A boszniai háborút lezáró daytoni békeszerződés rendelkezése alapján az ország területét felosztották a Bosznia-hercegovinai Föderáció és a boszniai Szerb Köztársaság között. A békeszerződés utáni területmegosztási megállapodás értelmében a település nagyobb része a Boszniai Szerb Köztársasághoz és Lopare községhez, míg a kisebb rész a Föderációhoz tartozó Čelić községhez került. A falu lakói mezőgazdasággal, gyümölcstermesztéssel és állattenyésztéssel keresik jövedelmüket, de azoknak a száma, akik ténylegesen ezekből a bevételekből élnek, egyre csökken. Lakosainak legnagyobb része ideiglenesen külföldön, többnyire Svájcban dolgozik.
Nevezetességei Keresztelő Szent János tiszteletére szentelt ortodox plébániatemploma. A 19x8,5 méteres templom építése 1980-ban kezdődött. Az alapokat ugyanazon év augusztus 2-án szentelte fel Vaszilje, Zvornik-Tuzla püspöke. Ugyanez a püspök szentelte fel a templomot 1987. augusztus 8-án. A boszniai háború idején a templom megrongálódott a bosnyák hadsereg gránátjaitól. A templomot 2002-ben újították fel. A tölgyfa ikonosztázt Jovan és Savo Bojić készítette a Brčko melletti Bosanska Bijelából. A barokk stílusú ikonokat az újvidéki Dimitrije Riđički festette. A híres Požegača szilvából valószínűleg itt készül Majevica legjobb szilvapálinkája. Polja - középkori temető maradványai hat darab fennmaradt sztélé alakú stećakkal.
Jegyzetek
További információk A község hivatalos oldala
Kategória:A Bijeljinai régió települései