Abú Bakr rusztamida imám, aki 872–874-ben uralkodott.
Élete Aflah rusztamida imám legidősebb fia volt, és Tahert városában kapta meg neveltetését az ottani tudósoktól, valamint apjától és nagyapjától. Apja halálát követően, 872-ben lépett trónra.
Kevés információ maradt fenn életéről. Nagy érdeklődést mutatott a költészet és a történelem iránt, támogatta a tudósokat, és kedvelte a díszítés és a civilizáció megnyilvánulásait. Vallásossága azonban nem volt túl erős, és nem volt olyan hozzáértő az adminisztratív és politikai ügyekben, mint elődei. Tekintélyét az ibáditák körében megkérdőjelezték. Hamarosan a Nefzaoua berberek fellázadtak Tripolitániában Muḥammad ibn Ifra vezetésével. Az imámnak nem sikerült elfojtania ezt a felkelést. Ezenkívül azzal is megvádolták, hogy összeesküvést szőtt sógora, Muḥammad ibn ‘Arafa meggyilkolásában, ami tovább gyengítette hatalmát, és elősegítette a zavargások elterjedését. Támogatói egyre kevesebben lettek, így végül kénytelen volt elhagyni Tihertet.
Ugyanekkor testvére, Abú al-Jakzan, akit az Abbadidák szabadítottak ki a fogságból, gyorsan megdöntötte Abû Bakr hatalmát 874-ben, és átvette a Rusztamida állam vezetését.
Abú Bakr további sorsa nem ismert.
Fordítás
Források Gérard Dangel (1977). L'IMAMAT IBADITE DE TAHERT (761—909): CONTRIBUTION A L'HISTOIRE DE L'AFRIQUE DU NORD DURANT LE HAUT MOYEN-AGE.
Kapcsolódó szócikkek Algéria uralkodóinak listája
Kategória:Rusztamidák