Vukosvaci () település Bosznia-Hercegovinában, a Bijeljinai régióban, a Szerb Köztársaság területén.
Fekvése Vukosavci, vagy Vukasovci (mindkét nevet használják, a Piperiben és a környező falvakban élő szerbek pedig Ukasovcinak ejtik) Bosznia-Hercegovina északkeleti részén, Bijeljinától légvonalban 29, közúton 35 km-re délnyugatra, községközpontjától légvonalban 3, közúton 6 km-re keletre, Semberija területén, a Majevica-hegység lejtőin, 300-444 méteres magasságban fekszik.Topografska karta Tuzla 426-4-2 A település határa nagyon tágas, és a házcsoportok szétszórva helyezkednek el a Kameni Brijeg alatti lejtőkön, és főként a Točakból eredő és a Gnjicába ömlő patak körül. A falu Gornje, Srednje és Donje Vukasovci településekre oszlik. A falu fő forrásai: a Točak, a Kovačevića Voda és a Kaurska Voda, valamint számos kút is található itt. A Točakból eredő patakot alsó folyásánál, a Rusova kucától kezdve Rusov potoknak nevezik (egy bizonyos Neđo nevű ember a faluból hadifogoly volt Oroszországban az első világháború alatt, ezért Rusnak hívták). Vukasovciban a következő dombok találhatók: a Svetljika, a Kameniti brijeg, a Đusića brdo és a Paulje. A Đusića brdo a Đusići (ma Stevići) családról kapta a nevét, és korábban Karića vinogradnak hívták. A „Paulje” a „pra(h)-ulja” helyi kiejtése, egyfajta talajt jelent.
Népessége Nemzetiségi csoport Népesség1991 Népesség2013Szerb473383Bosnyák00Horvát00Jugoszláv00Egyéb01Összesen473384
Története Mára csak a Svetlinján maradt meg egy régi temető, amit „magyarnak” (mađarsko groblje) tartanak. Több stećak sírkő is volt ott, de most már csak egy van, az is feldöntve. Több is volt a faluban, mint például Spasoje Šakotić házánál. A falut a 18. század második felében pestis sújtotta, és amikor a Pajkan család a faluba érkezett, csak két házat talált. Pajkan családján kívül mindenki más jobbágy volt a faluban. A Zajednica helység neve a helyiek magyarázata szerint onnan ered, hogy négy falu határa találkozik itt: Vukasovci, Lopare, Labudska és Tobut. A Vignján állítólag a magyarok egykor faszenet égettek. A hagyomány szerint régen csak 12 ház volt a faluban, 1860 körül pedig csak 7. Bosznia 1878-as megszállása előtt mindössze 6 ház volt a faluban. (1953-ban 92 volt a házak száma.)
A település 1878-ig tartozott az Oszmán Birodalomhoz. Ekkor a berlini kongresszus határozata alapján az Osztrák-Magyar Monarchia katonai megszállása alá került, mely 1908-ban annektálta Bosznia-Hercegovinát. A monarchia szétesésével 1918-ban előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd 1929-től a Jugoszláv Királyság része lett. Az 1929-es törvény értelmében, amikor Bosznia-Hercegovinát négy banovinára, Drinskára, Vrbaskára, Zetskára és Primorskára osztották, a település a Drinska banovina (Drinai Bánság) része lett, amelynek székhelye Szarajevó volt. 1934 óta iskola, 1937 óta templom működik a faluban. A második világháborúban Jugoszlávia megszállása után a Független Horvát Állam (NDH) része lett. 1941-ben az usztasák teljesen felégették a falut.Устанак народа Југославије 1941., зборник, књига прва, Војноиздавачки завод ЈНА "Војно дело", Београд, 1962., 680. o. 1942 telén a faluban partizánparancsnokság működött, amely 1942. február 20-án pusztult el. Abban a házban ma egy kis emlékmúzeum található. A második világháború után 1992-ig a település a szocialista Jugoszlávia keretében a Bosznia-Hercegovinai Népköztársaság része volt.
A boszniai háborút lezáró daytoni békeszerződés rendelkezése alapján az ország területét felosztották a Bosznia-hercegovinai Föderáció és a boszniai Szerb Köztársaság között. A békeszerződés utáni területmegosztási megállapodás értelmében a település a Boszniai Szerb Köztársasághoz és Lopare községhez került.
Nevezetességei Strana – középkori temető maradványai, egykor 33 stećak állt itt, közülük több kereszt díszítéssel ellátva, kettő pedig feliratos volt. Svjetlica - középkori temető maradványai, egykor 4 stećak állt itt, közülük több rozetta és csigavonal díszítéssel ellátva.
Jegyzetek
További információk A község hivatalos oldala
Kategória:A Bijeljinai régió települései