Mačkovac () település Bosznia-Hercegovinában, a Bijeljinai régióban, a Szerb Köztársaság területén.

Fekvése A település Bosznia-Hercegovina északkeleti részén, Bijeljinától légvonalban 34, közúton 45 km-re délnyugatra, községközpontjától légvonalban 3, közúton 4 km-re északnyugatra, Semberija területén, a Majevica-hegység lejtőin, 230-408 méteres magasságban fekszik.Topografska karta Tuzla 426-4-1 A falu a Jablanica folyó mentén húzódik, annak bal oldalán fekszik, ezért a falu minden része délre néz. A lejtőkön és domboldalakon házcsoportok találhatók, melyek az ottani házakat birtokló családokról kapták a nevüket: Cvijetinovići, Mitraševići, Đurići, Davidovići, Đokići, Stjepanovići. A legnagyobb házcsoport a település mai központjában található, az egykori templom felett 500 méterrel, a falunak ezt a részét Crkvának (crkva = templom) hívják. A falu körül és az egyes házcsoportok között erdők találhatók, a házak körül pedig nagy szilvafák vannak. A második világháború után a templom és a bútorgyár (a „Fadil Jahić” Erdészeti és Faipari Vállalat) között egy új falurész jött létre, Sor vagy Građevina néven. Sor merőlegesen áll a Brčko-Tuzla út irányára, és a házak sorszerűen helyezkednek el benne, azaz egymás mellett és az utca mindkét oldalán állnak. A faluban vízforrások találhatók: Točak, Studeno vrelo, Buban stb., és számos kút is található. Az erdők: a Gajevi, a Za Dolom, a Brdo és a Čestna, a megművelt területek pedig: a Lipica, a Bučja, a Gajuše, Dolovi, Polja, Paulje, Bašče, Vinogradi, Lazića njive, Markovače, Divljake, Luka, Božin do, Belajevac, Đurića njive, Padalishta és Divijake nevet viselik.

Népessége Nemzetiségi csoport Népesség1991 Népesség2013Szerb371166Bosnyák20Horvát20Jugoszláv220Egyéb120Összesen409166

Története Egy legenda szerint Mačkovacot úgy alapították, hogy kilenc cigány nővér érkezett a település Padalište nevű helyére, akik mindannyian szerbekhez mentek feleségül; A faluban és Kozjakban élő néhány család tőlük származik: Balától a Đokić, Cigáról a Ciganović, Šakáról a Cvijetinović, és Nešától a Neškovići. Ez a hagyomány azonban minden valós alapot nélkülöz, és valószínűleg helyi gúnyolódásból fakad.

Ez a falu egykor a majevicai és környékbeli szerbek központja volt, ahol 1843-ban templomot is építettek. Ezt a templomot azonban idővel elhagyták, miután egy újat építettek az út közelében, a régi templomépületet pedig a boszniai háború alatt rombolták le. Azt mondják, hogy a régi templomot a Makvi-dombon kellett volna építeni, és ott is kezdték el építeni, de másnap egy másik helyen jelent meg, ahova „az angyalok vitték”. Így a templomot a Jablanička folyó és a Mačkovačko-patak torkolatánál lévő domboldalon építették, egy olyan helyen, amely akkoriban több faluból érkező utak kereszteződése volt. (Piperiben) azt mondják, hogy ezt a falut is sújtotta a pestisjárvány. A faluba vezető út Padališten keresztül vezet, ahol régen a falu legelője volt. A közelben két temető van, mindkettő a régi templom közelében. Az egyik Cvijetinović temetője, a másik pedig az összes többi temetője. A régi templom körül régi sírok voltak, a templom melletti temetőben pedig régi oszlopok vannak.

A település 1878-ig tartozott az Oszmán Birodalomhoz. Ekkor a berlini kongresszus határozata alapján az Osztrák-Magyar Monarchia katonai megszállása alá került, mely 1908-ban annektálta Bosznia-Hercegovinát. 1879-ben az első osztrák-magyar népszámlálás során a Brčkói járáshoz és Čelić községhez tartozó településnek 26 háztartása és 171 ortodox lakosa volt.Haupt übersicht der politischen Eintheilung von Bosnien und der Herzegovina 1879. 86. o. 1910-ben a Brčkói járáshoz és Čelić községhez tartozó településen 50 háztartást, 289 ortodox, 3 muszlim és 4 római katolikus lakost találtak.Die ergebnisse der volkzählung in Bosnien und der Herzegovina 1910. Statistichendepartment der landesregierung, Sarajevo, 1912. 76. o. A monarchia szétesésével 1918-ban előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd 1929-től a Jugoszláv Királyság része lett. Az 1929-es törvény értelmében, amikor Bosznia-Hercegovinát négy banovinára, Drinskára, Vrbaskára, Zetskára és Primorskára osztották, a település a Drinska banovina (Drinai Bánság) része lett, amelynek székhelye Szarajevó volt. A második világháború után 1992-ig a település a szocialista Jugoszlávia keretében a Bosznia-Hercegovinai Népköztársaság része volt.

A boszniai háborút lezáró daytoni békeszerződés rendelkezése alapján az ország területét felosztották a Bosznia-hercegovinai Föderáció és a boszniai Szerb Köztársaság között. A békeszerződés utáni területmegosztási megállapodás értelmében a település a Boszniai Szerb Köztársasághoz és Lopare községhez került.

Nevezetességei Szűz Mária születése (Kisboldogasszony) tiszteletére szentelt ortodox plébániatemploma. A templom mérete 23x12 méter. A templom építése 1913-ban kezdődött. Tervezője Niko Mitrović volt Tuzlából. Nincs információ arról, hogy ki szentelte fel a templom alapját 1913. július 12-én. A templomot Mihailo Jovanović akkori plébános, Jablanica plébánosa és Rista Mitrašević, Jablanica plébánosa erőfeszítéseinek és erőfeszítéseinek köszönhetően építették. Az építkezés 1914-ben fejeződött be. A templomot Ilarion Radonić zvornik-tuzlai metropolita szentelte fel 1916. október 26-án. A második világháború alatt az usztasák meggyalázták a templomot. Néhány ikont katonai szuronyok semmisítettek meg. A háború után a kommunista kormányzat termelőszövetkezeti raktárrá alakította a templomot. Százéves története során a templomot többször felújították. Az utolsó felújítás 2000-ben történt. A restaurálás után a templomot Vasilije, Zvornik-Tuzla püspöke szentelte fel. A fenyőfa ikonosztáz 1922-ben készült Toša Kovačević zágrábi műhelyében. Az ikonosztázon található barokk stílusú ikonok ismeretlen szerző alkotásai. A templomot Dragan Bjelogrlić festette ki Újvidékről 1982 és 1984 között. Gornji Mačkovci Tiszteletreméltó Nagy Szent Siszoész tiszteletére szentelt ortodox temploának építése 2012-ben kezdődött. A templom alapjait, keresztjeit és harangjait Krizosztom, Zvornik-Tuzla püspöke szentelte fel 2015. július 19-én. Az eredeti templomot Mirliki Szent Miklósnak szentelték, és 1843-ból származik. A templom folyami kőből épült és zsindelyekkel fedték. Az egyharangos harangtorony külön állt a templomtól. A templomot a Zvorniki főpásztor, Kirill metropolita szentelte fel. A templom építésének bizonyítékai a templom évkönyvében találhatók. Az első világháború alatt az osztrák-magyar hatóságok leszerelték a harangokat, és elvitték őket a hadsereg szükségleteihez. A templomot 1941-ben, Nagyboldogasszony estéjén gyújtották fel a čelici usztasák. A második világháború után a kommunisták elszállították a köveit a jelenlegi templom melletti épület építéséhez. Egyébként sok keresztény emléket a helyi kommunisták robbantottak fel, és családi házak, valamint iskola építésére használták fel Mačkovecben. Ez a templom nagyon értékes ikonokat rejtett. Néhány ikont megőriztek, de a kommunista hatóságok elkobozták és a tuzlai Nemzeti Múzeumba vitték őket, ahol ma is megtalálhatók.

Jegyzetek

További információk A község hivatalos oldala

Kategória:A Bijeljinai régió települései