Kozjak () település Bosznia-Hercegovinában, a Bijeljinai régióban, a Szerb Köztársaság területén.

Fekvése A település Bosznia-Hercegovina északkeleti részén, Bijeljinától légvonalban 33, közúton 42 km-re délnyugatra, községközpontjától légvonalban 1, közúton 2 km-re nyugatra, Semberija területén, a Majevica-hegység lejtőin, 286-406 méteres magasságban fekszik.Topografska karta Tuzla 426-4-1 A falu a Gradina és a Bardačilovci magaslatok alatt a Jarakovac-patak körüli lejtők mentén, hegyoldalakon és teraszokon fekszik. A Bardačilovci a jablanicai határ közelében található. Kozjak környékén található további dombok: Ulošovina, Šućurovac, Prljuga. A falu főbb részei: Ciglana, Građevina, Markovići, Neškovići-Pajići, Ristići, Rikanovići, Stevići, Maksimovići. A falu legújabb része Građevina, az út mellett található. Ciglana a téglagyárról kapta a nevét, és a Gnjica jobb partján, Pirkovci faluban található. A főbb vizei: a Stublić, a Ribića voda, a Đojića voda, a Neškovića voda, a Miloševića voda stb., de a falut többnyire kutakból látják el vízzel.

Népessége Nemzetiségi csoport Népesség1991 Népesség2013Szerb443253Bosnyák00Horvát32Jugoszláv130Egyéb40Összesen463255

Története Állítólag a Međednik alatt egykor „magyarok” éltek. A mai falu helyén egykor birkákat tartottak, hogy a füvet lerágják. Ezek voltak az ő „kaszásaik” (kosac = kaszás), vélhetően innen ered a Kozjak név. A legenda szerint a falut egykor Kosijaknak hívták, ezért az Ivanović család, amely sok kecskét (koza = kecske) tartott, Kozjak-Kođak néven emlegette. Másutt azt mondják, hogy a szomszédos falvakból kecskéket hoztak erre a helyre legelni, és hogy a falut erről nevezték el. Azt is mondják, hogy a Gradinán egy magyar vár állt. A falusiak ott, valamint Bardačilovacban (ahol egy feltárt őskori lelőhely van) cserépedényeket ástak ki. A Gradinán állítólag egy betemetett kút is van. Azt mondják, hogy Božić felett a Crkvište nevű dombon (ma Loparához tartozik) állt a magyar templom, és az övék volt a Medenik alatti Stubić forrás is. Az Ulosovina-dombot állítólag a magyar Ulosról nevezték el. Azt mondják, hogy a falu a pestis pusztításában szenvedett. Abban az időben a faluból az emberek a hegyekbe menekültek, mert azt hitték, hogy oda nem tud bejutni a pestis. Vignjében régen egy cigány kovácsmester élt. A Šućurovica-dombot egy bizonyos Šućurról nevezték el. Egyesek szerint Šučur is magyar volt. Baja földjeit Bajáról nevezték el, akinek a házanépe kihalt. Pajo, akiről Paja földjét elnevezték, Ivanovićból származott. A temető a falu közepén található, a Raskršće nevű földek közelében.

A falu alatt, az út mentén található Ciglana és Građevina, ahol nagyszámú tisztviselő és munkás él, akik Lopara intézményeiben és vállalataiban dolgoznak. A Lopara és Mačkovci településekkel határos földterület is lakott, de a népesség nagyon változó. Mačkovec és Kozjak környékén sokat beszélnek három cigányasszonyról (akiket állítólag Šaka, Ciga és Cvija néven hívtak), akik úgy tűnik, hogy ezeket a falvakat alapították. Akkoriban nőtte be Dolovi és Polja településeket a bozót, mert kiirtották azokat. Egyébként volt egy fűrészmalmokkal teli földterület, ahol nem volt erdő. Azt a területet három részre osztották: az egyik ott volt, ahol most a Cvijetinovići család lakik, a második Poljára vagy Dolove területére esett, a harmadik pedig Gornji Mačkovac volt.

A település 1878-ig tartozott az Oszmán Birodalomhoz. Ekkor a berlini kongresszus határozata alapján az Osztrák-Magyar Monarchia katonai megszállása alá került, mely 1908-ban annektálta Bosznia-Hercegovinát. 1879-ben az első osztrák-magyar népszámlálás során a Brčkói járáshoz és Čelić községhez tartozó településnek 21 háztartása és 140 ortodox lakosa volt.Haupt übersicht der politischen Eintheilung von Bosnien und der Herzegovina 1879. 86. o. 1910-ben a Brčkói járáshoz és Čelić községhez tartozó településen 104 háztartást és 198 ortodox lakost találtak.Die ergebnisse der volkzählung in Bosnien und der Herzegovina 1910. Statistichendepartment der landesregierung, Sarajevo, 1912. 76. o. A monarchia szétesésével 1918-ban előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd 1929-től a Jugoszláv Királyság része lett. Az 1929-es törvény értelmében, amikor Bosznia-Hercegovinát négy banovinára, Drinskára, Vrbaskára, Zetskára és Primorskára osztották, a település a Drinska banovina (Drinai Bánság) része lett, amelynek székhelye Szarajevó volt. A második világháború után 1992-ig a település a szocialista Jugoszlávia keretében a Bosznia-Hercegovinai Népköztársaság része volt.

A boszniai háborút lezáró daytoni békeszerződés rendelkezése alapján az ország területét felosztották a Bosznia-hercegovinai Föderáció és a boszniai Szerb Köztársaság között. A békeszerződés utáni területmegosztási megállapodás értelmében a település a Boszniai Szerb Köztársasághoz és Lopare községhez került.

Jegyzetek

További információk A község hivatalos oldala

Kategória:A Bijeljinai régió települései