Jahiá az utolsó hammádida emír 1121-től 1152-ig.
Élete Al-Azíz hammádida emír fia és utóda. 1121-ben követte édesapját a trónon. Gyenge és nőies jellemű ember volt. A nők uralták, és vadászati szenvedélye vezérelte; csak a szórakozás járt a fejében, miközben birodalma szétesett, és körülötte sorra kihaltak a Sanhadja törzsek. Megváltoztatta az érmék verési helyét, ezzel szakítva a Fatimida kalifátussal, és az Abbászidák mellé állt.
1148–1149-ben ellátogatott a Kalâába (Beni Hammad erődjébe), hogy ott kutatást végezzen, és elvigye az ott még maradt értékes tárgyakat az elhagyatott városból. Küldte generálisát, a jogtudóst Motarref Ibn Ali Ibn Hamdount, hogy leverje Ibn-Forcan lázadását Touzerben. A várost bevették, a lázadót életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték Algírban. Egy másik forrás szerint Jahiá kivégeztette őt.
Egy második hadjárat során Motarref elfoglalta Tunézt, és megostromolta Mahdiát, amely azonban ellenállt. Amikor a szicíliai normannok 1148-ban elfoglalták Mahdiát, El-Hácen, az elűzött uralkodó Jahiához fordult, aki elküldte őt Algírba, testvéréhez, El-Caídhoz. Amikor az Almohádok 1151–1152-ben megindultak Bougie ellen, El-Caíd elhagyta Algírt, és a város népe El-Hácent választotta vezetőjének. Ő elment Abd-el-Mumennel találkozni, és sikerült elnyernie annak jóindulatát. Jahiá ekkor testvérét, Sebát küldte hadvezérként az Almohádok ellen, de vereségük Bougie elvesztéséhez vezetett. Jahiá elindult Szicíliába, hogy Bagdadba jusson. Bonéba érkezett, testvéréhez, El-Haréthez, aki szemrehányóan fogadta őt az államok elhagyása miatt. A rossz fogadtatás miatt elment testvéréhez, El-Hácenhez Konstantinába, és rábeszélte, hogy adja vissza neki az erőd parancsnokságát. Eközben az Almohádok ostrom alá vették a Kalâát, teljesen lerombolták, és megölték Djouchent, El-Azíz fiát, valamint Ibn-ed-Dahhast, az athbejita törzs vezetőjét.
1152–1153-ban Jahiá hűségesküt tett Abd al-Mumin marokkói szultánnak, és bizonyos feltételek teljesítéséért cserébe átadta Konstantinát az almohád uralkodónak, aki ezeket pontosan betartotta. Abd al-Mumin parancsára elvitték Marokkóba, ahol 1163-ig tartózkodott, majd Salé városában, a Beni-Achera kastélyában telepedett le, ahol ugyanebben az évben meghalt. El-Hareth, El-Azíz fia és Boné ura, Szicíliába menekült, és ott támogatást kapva visszatért, hogy visszafoglalja elhagyott városát. Később ő is az Almohádok kezére került, és kínok között halt meg. Vele kihalt a Hammádida dinasztia.
Fordítás
Források Ibn Khaldoun (trad. William Mac Guckin Slane), Histoire des Berbères et des dynasties musulmanes de l'Afrique Septentrionale, vol. 2, Imprimerie du Gouvernement, 1854, 635 p. (présentation en ligne [archive], lire en ligne [archive]), « Règne de Yahya fils d'El-Aziz. », p. 56-59 Clifford Edmund Bosworth, The new Islamic dynasties : a chronological and genealogical manual, Edinburgh University Press, 2004, 389 p. (, lire en ligne [archive]), « The Zīrids and Ḥammādids », p. 35-36 Charles-André Julien, Histoire de l'Afrique du Nord. Des origines à 1830, Paris, Payot, coll. « Grande bibliothèque Payot », 1994 (1re éd. 1931), 866 p. (), « La rupture de l'unité Çanhajienne. La Qala'a des Beni Hammad », p. 410-412 Janine et Dominique Sourdel, Dictionnaire historique de l'islam, Paris, PUF, coll. « quadrige », 2004, 1040 p. (), « Hammadides », p. 333
Kapcsolódó szócikkek Algéria uralkodóinak listája
Kategória:Hammádidák