A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Vegyészmérnöki és Biomérnöki Kar a Műegyetem 1873 óta működő kara Budapesten, a XI. kerületi Szent Gellért téren. A kar az egyetem legrégebbi, „Ch” épülete.

A Kar története Alapítása A kar története egészen a 18. század végéig nyúlik vissza. 1782-ben II. József a pesti egyetemen belül megalapította az Institutum Geometricum-Hidrotechnicum-ot, azaz a Mérnöki Intézetet, amely a műszaki felsőoktatás első magyarországi intézménye volt, majd 1836-ban a pozsonyi országgyűlésen Zemplén vármegye követe javaslatot tett egy közművészeti intézet, a Polytechnicum Institutum létrehozására. E javaslat nyomán 1844–1846 között V. Ferdinánd király Pesten megalapította a József Ipartanodát, amely már a mérnökképzés szervezett formáját jelentette. Az Ipartanoda hét tanszéke között szerepelt a Chemia és Technológia is, ezzel megalapozva a hazai vegyészmérnök-képzést.

1850-ben az Ipartanodához csatolták az Institutum Geometricum-Hidrotechnicum-ot, majd 1856-ban az intézményt Polytechnicummá minősítették, főiskolai ranggal. A vegyészképzés önálló szervezeti keretet 1870-ben kapott, amikor báró Eötvös József beterjesztette a József Nádor Műegyetem új törvényét, ami 1871-ben, Ferenc József király jóváhagyásával teljes egyetemi rangot biztosított az intézménynek (a doktorrá avatás jogának kivételével). A Vegyészi Osztályon két tanszék működött: a Kémia és Technológia Tanszék (Nendtvich Károly vezetésével) és a Fizika Tanszék (Sztoczek József vezetésével). 1882-ben elkészült a Múzeum körúti új Műegyetem épülete, ahová a kémiai tanszékek is átköltöztek.

1884-ben állították ki az első három „vegyész” oklevelet, ezzel megkezdődött a vegyészmérnöki diplomák hivatalos kiadása.

1901-ben a Műegyetem megkapta a doktorrá avatás jogát, amelyet 1902–1903-ban már gyakorolt is: a kiállított hat doktori oklevél közül négy kémikusi volt. 1904-ben készült el Czigler Győző terve alapján a CH épület, a Műegyetem első lágymányosi épülete. 1907-ben a „vegyész” megjelölést hivatalosan felváltotta a vegyészmérnök elnevezés. 1934-ben Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter a Műegyetemet más intézményekkel egyesítette, így jött létre a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem. 1935-től megnyílt a lehetőség nők számára is a vegyészmérnöki tanulmányokra, 1939-ben pedig az első női vegyészmérnök, Pogány Judit kapott oklevelet.

A II. világháború után

Budapest ostroma súlyos károkat okozott a Műegyetem épületeiben, különösen a kémiai pavilonban, de a tanítás és laboratóriumi munka már 1945. április 3-án újraindult.

1949-ben az egyetem a Budapesti Műszaki Egyetem nevet vette fel. 1948-tól a korábban egységes vegyészmérnök-képzést három szakra bontották: szervetlen kémiai technológia, szerves kémiai technológia, mezőgazdasági és élelmiszerkémia.

Az első szakot később, 1951-ben, a Veszprémi Vegyipari Egyetem vette át, szintúgy ebben az évben indult meg az esti és levelező oktatás. Az 1960-as felsőoktatási reform után a karon egy közös szakon (szerves és biológiai vegyipari szak) és öt ágazaton folyt az oktatás, majd 1969-ben bevezették a kétfokozatú képzést, amely főiskolai és egyetemi szintű vegyészmérnöki oklevelet tett lehetővé.

1972-ben kísérleti jelleggel elindult a vegyipari műszaki tanári szak, amelyet néhány év után megszüntettek. 1974-ben indult a szervező-vegyészmérnök képzés, amely 1993-ig működött. 1975-ben átalakult a kétfokozatú rendszer: három év után üzemmérnöki, további két év után okleveles mérnöki diplomát szerezhettek a hallgatók, egy évre rá a kar az ELTE és a SOTE közreműködésével elindította a biológusmérnöki szakot. 1984-ben megindult a térítéses angol nyelvű képzés, amely később a nemzetközi hallgatói mobilitás alapját teremtette meg. 1991-ben országosan elsőként vezette be a kar a szervezett doktori (PhD) képzést, valamint a francia nyelvű oktatást.

A rendszerváltás után

1993-ban vezették be a kreditrendszerű képzést, megszűnt a főiskolai szint, a biológusmérnöki szak neve pedig biomérnöki szakra változott, majd 1999-ben elindult a környezetmérnöki képzés a Vegyészmérnöki Karon.

2000. január 1-jétől az intézmény hivatalos neve Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem (BME) lett, 2006-ban a kar pedig felvette mai nevét: Vegyészmérnöki és Biomérnöki Kar (VBK).

Intézetek Tanszékek Alkalmazott Biotechnológia és Élelmiszertudományi Tanszék Fizikai Kémia és Anyagtudományi Tanszék Kémiai és Környezeti Folyamatmérnöki Tanszék Szerves Kémia és Technológia Tanszék Szervetlen és Analitikai Kémia Tanszék

Szervezet A kar vezetése

Títulus Név Dékán Szarka András Dékánhelyettesek Tóth BlankaSzilágyi AndrásHornyánszky GáborKelemen Zsolt

A kari díj A Görög Jenő-díj a BME Vegyészkaron 1996 óta évente oktatóknak adományozott díj, melyet kiváló oktatói, pedagógiai munkáért kaphat egy előadó. A díjat a hallgatók döntése alapján ítélik oda, javaslatot a Kari Hallgatói Képviselet tesz.

A díjat Görög Jenő vegyészmérnök tiszteletére alapította a Kar, akit oktatói évei alatt kollégái, hallgatói is különösen tiszteltek és szerettek.

Díjazottak 1996. Sawinssky János 1997. Novák Béla 1998. Vargha Viktória 2000 Zrínyi Miklós 1999. Fogassy Elemér 2001. Kalaus György 2002. Huszthy Péter 2003. Réczey Istvánné 2004. Kemény Sándor 2005. Pukánszky Béla 2006. Hornyánszky Gábor 2007. Sztatisz Janisz 2008. Hazai László 2009. Grofcsik András 2010. Bihátsi László 2011. Deák András 2012. Hell Zoltán 2013. Nagy József 2014. Koczka Béla 2015. Tömösközi Sándor 2016. Hórvölgyi Zoltán 2017. Faigl Ferenc 2018. Székely Edit 2019. Szarka András 2020. Gergely Szilveszter 2021. Mika László Tamás és Molnár Mónika 2022. Hazai László

Jegyzetek

További információk Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem

Források

Kategória:Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem