Ardo az utolsó nyugati gót király 714/716-tól 721-ig.
Élete Ardo talán a muszlimok támogatásával uralkodott, akik a Hispánia nagy részének új urai lettek, átkeltek a Pireneusokon, és 719-ben meghódították a Septimaniát, bár az is lehet, hogy Ardo többé-kevésbé független maradt. Ibn al-Qūṭiyya, egy 10. századi andalúz történetíró szerint Ardo Witiza nyugati gót király három fia közül az egyik, valamint előde, II. Agila testvére. Valószínűleg Narbonne-ban, a régi vizigót Septimaniai hercegség székhelyén ült trónra, és veretett pénzt, ami a hatalom jelképe volt.
Ardo nevét a 754-es Mozarab Krónika és a Septimaniában talált pénzek révén is ismerjük. Leszármazottai vagy utódai nem ismertek, azonban Laurent Schneider történész és régész megjegyzi, hogy Wittiza (a későbbi Anianei Szent Benedek) – a Maguelone-i gróf fia, talán Ansemond – a 8. század közepén az egyik legfontosabb személy volt a régióban, és ugyanazt a nevet viselte, mint Ardo és Agila II királyok apja, Wittiza. Az Ansemond gróf neve is az Olmund név egy változata, aki feltételezhetően Ardo és Agila testvére volt. Végül egy Szent Benedek társaként és történetírójaként ismert személy is Ardo nevet viselt.
Ardo volt az utolsó nyugati gót király, 721-ben bekövetkezett halála után a Nyugati Gót Királyság helyét átvette hispániai északi részén az Asztúriai Királyság, a déli területek pedig az Arab Kalifátushoz (majd 756 után az önállósodó Córdobai Emirátushoz) kerültek.
Fordítás
Források Collins, Roger, 1949–, The Arab conquest of Spain, 710–797, B. Blackwell, 1994, 256 p. (, 9780631194057 et 0631159231, OCLC 32104871).
Kategória:Nyugati gót királyok Kategória:721-ben elhunyt személyek