Vršani () település Bosznia-Hercegovinában, a Bijeljinai régióban, Bijeljina községben, a Szerb Köztársaság területén.
Fekvése A település Bosznia-Hercegovina északkeleti részén, a Semberija-síkság területén, Bijeljinától légvonalban 17 közúton 20 km-re északnyugatra, a Lukavac-folyó szávai torkolatának közelében, 85-93 méterrel a tengerszint felett fekszik.Topografska karta Tuzla 426-2-4
Népessége Nemzetiségi csoport Népesség1991 Népesség2013Szerb1219632Bosnyák10Horvát22Jugoszláv260Egyéb11Összesen1249635
Története Vršani területén már az újkőkorszakban is éltek emberek. Ezt bizonyítja a település Lug nevű dűlőjében talált kőszekerce. A falunak a Száva felé eső határában több vasládzsa is előkerült, mely azt bizonyítja, hogy ez a terület a vaskorban is lakott volt. Az illírek uralta terület egyik legkorábban épített, de egyben legfontosabb útja az Emona-Siscia-Sirmium kereskedelmi út volt. Az út Siscijától indult, majd a Szávától délre, átkelt az Unán, és Prosara és Lijevča poljén keresztül Motajicába vezetett, majd átkelt a Száva bal partjára, és tovább haladt Szlavónián keresztül, egészen valahol a mai Gunja folyótól lefelé, ahol ismét átkelt a boszniai oldalra, valószínűleg Račinovac és Brezovo polje között. Ezután a Semberija területén keresztül vezetett, nagyjából a következő útvonalon: Vršani – Dragaljevac – Donja Čađavica – Velika Obarska – Batković – Brodac, ahol találkozott a Zvornik felől érkező úttal.
A térség szerb lakói a középkortól kezdve több hullámban telepedtek le. Az egyik hullám, a 16. századi nagy népvándorlások után, Metohijából, valamint a délszláv délvidék kétnyelvű oázisaiból, Hercegovinából, Montenegróból, Észak-Albániából és más déli régiókból érkezett. Lehetséges, hogy a betelepülés később is folytatódott, miután a pestisjárványok, amelyek nagyon gyakran pusztítottak ezeken a területeken, és egyes családokat teljesen kiirtottak, alábbhagytak. (Trnovában feljegyzett adatok szerint 1542 és 1878 között a pestis több mint hetvenszer tombolt könyörtelenül.) Ezt a veszélyes betegséget valószínűleg török katonák hozták be, de más régiókból érkező menekültek is, akik gyakran változtatták lakóhelyüket letelepedés keresése közben. Az is feltételezhető, hogy a lakosságot tervszerű betelepítéssel telepítették be erre a puszta földre, ami ezeken a vidékeken erdőirtást és a terep megtisztítását jelentette.
A település 1878-ig tartozott az Oszmán Birodalomhoz. Ekkor a berlini kongresszus határozata alapján az Osztrák-Magyar Monarchia katonai megszállása alá került, mely 1908-ban annektálta Bosznia-Hercegovinát. 1879-ben az első osztrák-magyar népszámlálás során a Bijeljinai járáshoz és Bukovica községhez tartozó településnek 104 háztartása és 566 ortodox szerb lakosa volt.Haupt übersicht der politischen Eintheilung von Bosnien und der Herzegovina 1879. 85. o. 1910-ben a Bijeljinai járáshoz és Dragaljevac községhez tartozó településen 161 háztartást, 925 ortodox és 3 római katolikus lakost találtak.Die ergebnisse der volkzählung in Bosnien und der Herzegovina 1910. Statistichendepartment der landesregierung, Sarajevo, 1912. 72. o. A monarchia szétesésével 1918-ban előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd 1929-től a Jugoszláv Királyság része lett. Az 1929-es törvény értelmében, amikor Bosznia-Hercegovinát négy banovinára, Drinskára, Vrbaskára, Zetskára és Primorskára osztották, a település a Drinska banovina (Drinai Bánság) része lett, amelynek székhelye Szarajevó volt. A második világháború idején a Független Horvát Állam (NDH) része lett.
A második világháború után 1992-ig a település a szocialista Jugoszlávia keretében a Bosznia-Hercegovinai Népköztársaság része volt. A boszniai háborút lezáró daytoni békeszerződés rendelkezése alapján az ország területét felosztották a Bosznia-hercegovinai Föderáció és a boszniai Szerb Köztársaság között. A békeszerződés utáni területmegosztási megállapodás értelmében a település a Boszniai Szerb Köztársasághoz került.
Nevezetességei Szent Száva tiszteletére szentelt ortodox temploma. A templom építése 1979-ben kezdődött, és az alapokat még abban az évben felszentelte Vaszilje, Zvornik-Tuzla püspöke. Miután az építkezés 1981-ben befejeződött, a templomot ugyanazon év október 18-án szentelte fel Vaszilje püspök. A jelenlegi templomtól öt méterre délre állt egy 1903-ban épült templom, a Vršanban született Nikola Škorić pap szolgálata alatt. Ezt a templomot 1903. szeptember 12-én Georgije Živković, Zvornik-Tuzla akkori püspöke szentelte fel. A templomot 1979-ben lebontották a repedezett falak miatt, a jelenlegi templomot pedig ugyanabból a téglából építették. A régi templom úrasztala ma is a helyén áll. A mai templomot 1985-ben festette ki Dragan Bjelogrlić Újvidékről. Az ikonosztázt a régi templomból helyezték át, és nincs információ arról, hogy ki készítette. Az ikonosztázon található új ikonokat Nikola Lubardić festette Belgrádból 2011-ben. Az ikonosztáz régi ikonjait a Zvornik-Tuzlai Egyházmegye Múzeumába adták át megőrzésre.
Jegyzetek
Források
További információk A község hivatalos oldala
Kategória:A Bijeljinai régió települései