Öldzsejtü az Ilhánida Birodalom uralkodója 1304-től haláláig.

Élete Argún ilhán fia. 1290-ben édesapja keresztény hitre térítette, és a Nikolaus (Miklós) nevet kapta, IV. Miklós pápa tiszteletére. Később azonban előbb buddhista lett, majd testvérével, Gázán ilhánnal együtt áttért a szunnita iszlámra. Muszlimként a Mohammad nevet választotta magának.

1304-ben bátyját követte a trónon. Amikor uralkodni kezdett, befolyásolta őt a síita vallástudós al-Hilli. Al-Hilli halála után holttestét Bagdadból Szoltáníjéba, egy szentélybe szállították. Feltehetően 1310 körül áttért a síita iszlámra. 1309-ben megalapította a Dar as-Sayyidah intézményt Sírázban, és évente 10.000 dinárt adományozott neki. Öldzsejtü idején élénk kereskedelmi kapcsolatok alakultak ki az Ilhánidák és Európa között. Genovai kereskedők már 1280-ban megjelentek Tebrizben, 1304-ben Genuának már konzulja is volt ott. 1306-ban Velencével is kereskedelmi szerződést kötöttek. Marco Polo szerint Tebriz a selyem- és aranyművesség központja volt, és a nyugati kereskedők ott nagy mennyiségben vásároltak drágaköveket.

Öldzsejtü szövetséget keresett a nyugati hatalmakkal a mamlúkok ellen. Már édesapja, Arghun is próbálta a keresztény országokat az Ilhánidákkal összefogni. 1305 áprilisában Öldzsejtü Buscarello de Ghizolfi kíséretében követet küldött IV. Fülöp francia királyhoz, V. Kelemen pápához és I. Eduárd angol királyhoz. A Fülöpnek írt levél fennmaradt. Egy részlet belőle: „Mi, Öldscheitü szultán, beszélünk. Mi, akik az ég ereje által jutottunk trónra [...], mi, Dzsingisz kán utódai [...]. Valóban, semmi sem jobb, mint az egyetértés. Ha valaki nem békében van veletek vagy velünk, együtt védekezzünk ellene. Döntsön az ég!” Továbbá arról is írt, hogy a mongol belviszályok lezárultak: „Most mindannyian, Timur kán, Tschapár, Toctoga, Togba és mi magunk, Dzsingisz kán nagy leszármazottai, mindannyian Isten ihletésére és segítségével kibékültünk. Így Kínától a Dala-tóig népünk egyesült, az utak nyitottak.” A levél azt mutatta, hogy a keresztény–mongol szövetség még mindig lehetségesnek tűnt.

1307-ben egy újabb követséget indított Tommaso Ugi di Siena, Öldzsejtüü kardhordozója (Ildüchi) vezetésével. A mongolok V. Kelemen pápának azt jelezték, hogy készek lennének a Szentföldet visszaadni a keresztényeknek. A pápával jó kapcsolatban voltak: Kelemen Johannes de Montecorvino-t nevezte ki Cambaluc (Peking) érsekévé és a Kelet pátriárkájává. A keresztények keresztes hadjáratra készültek, de azt végül elhalasztották. A johannita rend nagymestere, Guillaume de Villaret haditervében az ilkánidák a mamlúkok ellen indított támadása lett volna a keresztes hadjárat első fázisa, amit aztán az európaiak követtek volna. Ismert, hogy frank katonák is segítették az ilkánidákat 1307-ben Herát elfoglalásánál. Miután V. Kelemen pápa 1312. április 4-én kihirdette a keresztes hadjáratot a Vienne-i zsinaton, Öldzsejtü harmadik követséget küldött Nyugatra és II. Eduárd angol királyhoz. A francia király, IV. Fülöp, támogatta volna a tervet, de vadászbalesetben meghalt.

Öldzsejtü 1312/13-ban utoljára támadta meg a mamlúkokat, de sikertelenül. Végül fia, Abu Szaid tudott 1322-ben békeszerződést kötni velük. Öldzsejtü 12 éves uralkodás után 1316-ban hunyt el, fia követte a trónon.

Az Ilhánok családfája

Fordítás

Források Christopher P. Atwood: The Encyclopedia of Mongolia and the Mongol Empire. Facts on File, New York 2004, . John W. Limbert: Shiraz in the Age of Hafez. The Glory of a Medieval Persian City. University of Washington Press, Seattle 2004, . Richard Foltz: Religions of the Silk Road. Overland trade and cultural exchange from antiquity to the fifteenth century. St. Martin’s Griffin, New York 2000, . Peter Jackson: The Mongols and the West, 1221–1410. Pearson Longman, New York 2005, . Jean-Paul Roux: Histoire de l’Empire Mongol. Fayard, Paris 1999, .

Kapcsolódó szócikkek Ilhánok

Kategória:Mongol kánok