Mossel Bay (angolul) vagy Mosselbaai (afrikaans nyelven) egy város a Dél-afrikai Köztársaságban, Nyugat-Fokföld tartományban, Fokvárostól keletre, az Indiai Óceán partján. A Garden Route nevű partszakasz nyugati végén fekszik és strandjairól ismert turisztikai célpont.
A „Mossel” holland és afrikaans nyelven „kagylót" jelent, míg a bay (baai) jelentése öböl. Így a város neve szó szerinti fordítással „kagyló öböl” jelentéssel bír.
Földrajz A két nagyváros, Fokváros és Gqeberha (korábbi nevén Port Elizabeth) között fekszik. A legközelebbi nagyobb város a kb. 50 km-re távolságra található George. A város a Saint Blaize-foki félszigeten, a Mosselbaai-öbölben fekszik. A Outeniqua-hegység északra húzódik. Az öböl környékét lenyűgöző tengerpart jellemzi, a kiterjedt homokos szakaszoktól a félreeső sziklás öblökig. A város szikláiról is híres, amelyek lélegzetelállító kilátást nyújtanak az óceánra.
Éghajlata Az éghajlata tipikusan mediterrán, és a mérsékelt hőmérséklet jellemző. A nyári hónapokban, decembertől februárig a nappali hőmérséklet jellemzően 20 °C és 28 °C között mozog. A nyári időszak, bár meleg, nem túlzottan forró, ami az Indiai-óceán hűsítő hatásának köszönhető. Ezzel szemben a júniustól augusztusig tartó téli hónapokban átlagosan 10 °C és °C között van a hőmérséklet. A csapadék meglehetősen egyenletesen oszlik el az év során, az éves átlagos csapadékmennyiség körülbelül 400-500 mm. A páratartalom egész évben kellemes, jellemzően 70% körül mozog. A Guinness Rekordok Könyvének 1992-es kiadása szerint akkor Hawaii után az év egészére nézve a második legenyhébb éghajlatú hely volt a világon.
Közigazgatás, népessége A Mossel Bay közigazgatási területe 2010,8 négyzetkilométer és a Garden Route kerületben helyezkedik el. A közigazgatási terület 122 kilométer hosszú partvonallal rendelkezik, amelyet három különálló öböl alakít: Vleesbaai, Dana bay (Danabaai) és Mossel-öböl. Lakossága 140075 (2022).
Mossel Bay városa az önkormányzati terület központja, míg a környékbeli kisebb települések közé tartozik: Boggoms Bay, Brandwag, Buisplaas, D’Almeida, Dana Bay, Glentana, Fraaiuitsig, Friemersheim, Great Brak River, Hartenbos, Herbertsdale, Hersham, KwaNonqaba, Little Brak River, Outeniqua Beach, Reebok, Ruiterbos, Southern Cross, Tergniet és Vleesbaai
A legnagyobb etnikai csoport a színesek (54%), ezt követik a fekete afrikai (29%) és a fehér lakosok (16%). A fennmaradó 1% indiai vagy ázsiai származású személyekből, valamint más etnikumokból áll. Az afrikaans a legszélesebb körben beszélt nyelv, amelyet a lakosok mintegy 67%-a használ anyanyelvként. A xhosza nyelvet a lakosság körülbelül 21%-a beszéli, míg az angol körülbelül a lakosság 10%-ának az anyanyelve.
Mossel Bay önkormányzati területén 24 iskola található, amelyek 75,0 százaléka ingyenes. 2021-ben 5 alapellátási intézmény működött, beleértve 3 rendelőt és 2 közösségi nappali központot. Az alapellátási intézményeken kívül van egy kerületi kórház. Az infrastruktúra jól kiépített, 2022-ben a háztartások jelentős része rendelkezett árammal (98,2%), csatornahálózatra kötött WC-vel (97,1%).
Kwanonqaba a városközponttól nagyjából 5 km-re keletre elhelyezkedő lakóterület, amit az apartheid korszakában a faji szegregáció részeként hozták létre, a körzet más részeiből elköltöztetett fekete afrikai emberek számára jelöltek ki. Az apartheid vége óta Kwanonqabában infrastrukturális fejlesztések zajlanak, beleértve a lakásprojekteket, utakat, iskolákat és egészségügyi létesítményeket, amelyek célja az életkörülmények javítása. Az ország más township-jeihez hasonlóan az infrastruktúrához való hozzáférés továbbra is kihívást jelent. A területen vannak téglaházak, de bodega jellegű építmények is. Lakossága 30 ezer körüli (2022-ben). A lakosság túlnyomórészt fekete afrikai, az xhosza a leggyakrabban beszélt nyelv.
A város legdrágább utcája a Point View utca volt (2019-ben) a „Pinnacle Point Beach and Golf Estate” városrészben, átlagosan 6,7 millió ZAR ingatlanárakkal. A Diaz Beach volt a második legdrágább rész.
Története A közeli Pinnacle Point barlangjaiban már 150 000 évvel ezelőtt emberek éltek. Az első európai a portugál Bartolomeu Dias felfedező volt, aki 1488-ban lehorgonyzott az öbölben. Vasco da Gama Portugáliából Indiába tartó útja során 1497-ben érte el az öblöt, és Aguada de São Bras-nak (Szent Balázs itatóhelye) nevezte el. Paulus van Caerden holland admirális 1601-ben adta az öböl jelenlegi nevét, valószínűleg azért, mert tengerészei helyben gyűjtött kagylókkal egészítették ki fejadagjukat. A jelenlegi várost brit gyarmatosítók alapították 1848-ban, és rövid ideig Aliwal Southnak hívták. A kerületben 1730-ra már letelepedett gazdálkodó közösség volt. Majd a fenyegető francia és angol hódítás arra késztette a Holland Kelet-indiai Társaságot, hogy 1785-ben katonai előőrsöket (buiteposte) hozzon létre. Az első állandó épületeket a Mossel-öbölben emelték, ma ezen a helyen a Tengerészeti Múzeum áll. A mai település 1787-ben kezdődött, egy magtár és egy kikötő létesítésével a Déli-Fokföld kiszolgálására. Az első épületeket a Church Streeten 1820-ban emelték. Ezen időben már angol telepesek érkeztek. 1820 és 1902 között az importőrök nagy kőraktárakat építettek a Bland és a Church Streeten, amelyek közül tíz még ma is áll. Ezzel elnyerte jellegzetes megjelenését, Dél-Afrikában az első főként kőből épült város lett. 1848-ban várossá nyilvánították, majd 1852-ben Aliwal néven községi önkormányzatot kapott. Az 1800-as évek második felében lényeges fejlesztések valósultak meg. Ezen időszakban épült meg az első rendőrkapitányság (1861), a 122 méter hosszú Pilkingtons móló (1862), a St Blaize világítótorony (1864), az első postahivatal és elindult a távíró szolgáltatás (1880), a Viktória Parkot (ma Harry Giddey Park) Viktória királynő tiszteletére alakították ki (1887). A város nevét 1883 decemberében Mossel Bay-re változtatták. Az infrastruktúrát is fejlesztették, 1886-ban üzembe helyezték a Schermbrucker-víztározót, és 1903-től már működött a telefonszolgáltatás is (1971-ben vált automatikussá). Az első vonat 1906 január 22-én érkezett meg, ekkorra épült meg a vasútvonal Worcester felől. A városban 1912-ben kórház épült, majd 1922-ben a Santos Beach fölé erőművet építettek és megindult az áramellátás. Az elmúlt évtizedekben az olajiparhoz kapcsolódó fejlesztések valósultak meg. A tengeren 1960-ban helyezték üzembe az olajkiürítő terminált, ami a tartályhajó számára lehetővé tette, hogy olajat és gázt ürítsen.
Emlékművek, múzeum A történelmi örökséget különféle múzeumok és műemlékek őrzik, mint például a Bartolomeu Dias Múzeumkomplexum, amely a város tengerészeti történetét bemutató műtárgyaknak és kiállításoknak ad otthont. A felfedező hajójának teljes méretű másolata is megtalálható a múzeumban. A komplexumban található még az ikonikus Old Post Office Tree is, egy régi tejfa, amely az 1500-as években a tengerészek postahivatalaként szolgált. A fa még mindig áll, és most egy nagy cipő alakú postaláda van alatta. Az 1864-ben elkészült Cape Saint Blaize világítótorony még mindig használatban van.
Gazdasága A turizmus mellett a gazdaság kulcsfontosságú része a mezőgazdaság és a halászat. A régió aloe, zöldségek, tejtermékek előállításáról, szarvasmarha, strucc tartásáról és fa termesztéséről ismert. Az önkormányzati területén a foglalkoztatáshoz 2022-ben a legnagyobb mértékben a kereskedelmi ágazat (25,6%) járult hozzá, ezt követte a pénzügyi szektor (20,8%) és a közösségi szolgáltatások szektora (14,6%). 2011-be helyezték üzembe azon erőművet, amely a tengervíz (Indiai-óceán) sótalanítását végzi, és napi 15 millió liter vizet képes előállítani. A korábbi súlyos aszályok miatt építteték meg. Mint ahogy az egész országban, a bűnözés és a magas munkanélküliség itt is problémát jelent. A munkanélküliségi ráta becsült érték 20,7% volt (2021-ben).
A város strandjai és változatos tengeri élővilága vízi sportokra, szőrözésre, búvárkodásra, a siklóernyőzéshez adnak lehetőséget, de bálnafigyelő expedíciókat is szerveznek. A környéken öt kék zászlós strand (Santos, De Bakke, Hartenbos, Glentana és Klein Brakrivier) található. A homokos strand hossza 60 kilométer. A Seal-sziget körülbelül 2 kilométerre található a parttól, több mint 4000 fóka él a szigeten.
A története mint tengerparti nyaralóhely régre nyúlik vissza. Az Afrikaanse Taal en Kultuur Vereniging (ATKV) egyesület az 1930-as években megvásárolta a Hartenbos farmot, amely üdülőhellyé fejlődött. Azóta a városban több helyen épültek szállodák és turisztikai létesítmények. Hartenbos ma Mossel Bay egyik elővárosa, több mint 4000 lakossal (71% fehér).
Mossel Bay gáz-folyadék (GTL) finomító A Mossel Bay Gas to Liquid (GTL) gáz-folyadék finomító projekt 1987-ben indult, a GTL üzem finomítójának építése pedig 1989-ben. A fejlesztések a szakképzett és a migráns munkavállalók jelentős beáramlását vonta maga után. A Mossel Bay Gass folyékony finomítóját 1992-ban helyezték üzembe. Akkoriban a világ legnagyobb GTL finomítója volt. Folyékony üzemanyagokat, például benzint, dízelt és kerozint állított elő tengeri földgázból. A finomítót eredetileg Dél-Afrika energiafüggetlenségének megerősítésére tervezték az apartheid korszak szankciói idején, hogy csökkentsék az importált nyersolajtól való függőséget. A csúcson a finomító napi körülbelül 36 000 hordó szintetikus üzemanyagot dolgozott fel. A 2010-es évekre azonban a létesítményt ellátó tengeri gázmezők kimerülni kezdtek, ami a termelés meredek visszaesését okozta. A működése 2020-ban leállt. A PetroSA (Dél-Afrika állami tulajdonú olajvállalata) partnerségeket keresett új gázforrások biztosítása és a létesítmény korszerűsítése érdekében, beleértve a cseppfolyósított földgáz (LNG) behozatalára és új tengeri készletek felkutatására vonatkozóan. A finomító újraindítására 2023-ban partnerséget kötött az orosz Gazprombank leányvállalatával, a Gazprombank Africa-val. Az orosz bank azonban nem teljesítette pénzügyi kötelezettségvállalásait, a tervezett beruházásból nem lett semmi. Az ügylet azért is volt vitatott, mert az orosz bank amerikai szankciók alatt állt. Az új integrált állami olajtársaság (SANPC) célja az üzem új partnerekkel történő újraindítása.
Kikötő A város kikötője a dél-afrikai partok mentén található kereskedelmi kikötők közül a legkisebb. A kikötő bejárati csatornájának mélysége 8 méter, míg a kikötőn belül a megengedett legnagyobb merülés 6,5 méter. Nagyrészt a halászatot, valamint az olaj- és gázipart szolgálja ki, ezen kívül kevés más kereskedelmi tevékenység folyik. Konténereket nem kezel.
Jegyzetek
Kategória:A Dél-afrikai Köztársaság települései